Faults (2014)
2014. június 29. írta: mocsariszorny

Faults (2014)

Faults 1.jpgA szektás fimeknek nagy keletje van mostanság a független filmesek közt. Olyan thrillert akarsz, amely egyszerre drámai, izgalmas, és, khm, “elgondolkodtató”? Szekták! A szektába úgyis mindig be kell épülni, ahhoz pedig nagyon passzol a kézikamerás american-indie stílus (itt a szerző szúrós szemmel a The Sound of My Voice és a Martha Marcy May Marlene felé pillant, utóbbit pillantása meg is semmisíti, előbbit csak kicsit megdorgálja). A Faults ehhez képest kicsit más, legfőképp annyiban, hogy az operatőr beruházott egy állványra, úgyhogy a film úgy néz ki, mint amit kompetens személyek forgattak. Stabil, szélesvásznú képek, elég egyedire fakított színvilág. A költségvetés nagyjából egy tucat mandulás Magnum beszerzési költségének felelhetett meg (ti is észrevettétek, mennyire felment a Magnum ára?), ezt ellensúlyozzák azzal, hogy a film nagy része egyetlen hotelszobában játszódik (más részei pedig egyéb szobákban), de ez csak jót tesz az egésznek, mert sem a szereplők, sem pedig a nezők nem menekülhetnek a szekta elmejátékai elől.

Ja, igen, mert a Faults-nak van sztorija. Mint minden egyes szektás moziban (kivéve a The Master-t), itt is egy fiatal lány kerül valamilyen szekta markaiba (ha ezeket a filmeket megnézné bárki, már lenne petíció, hogy ne csak csajok legyenek a szekták áldozatati), de nem ő a főszereplő, hanem egy szektakutató, akinek az élete abszolút mélypontra került: a felesége a válás során minden vagyont vitt, új könyve totális bukás, és saját ügynöke verőemberrel üldözteti, aki rendszeres időközönként megpróbál egy kisebb vagyont kiütlegelni belőle. Mások is elverik, különböző okokból. Egyébként a fickó igazi faszfej, akinek semmilyen morális gátja nincs, ha akár csak egy ingyen reggeli megszerzéséről van szó. Itt kell megemlítenem a film legnagyobb erősségét, Leland Orser-t, akinek alakítása abszolút hibátlan, simán elviszi az egész produkciót. Orser az a fajta színész, akinek jót tett az öregedés, meg az, hogy soha nem lett belőle sztár, csak a mindig felismerhető, nagyon karakteres mellékszereplő (“hé, ezt a fickót tök láttam már valahol, hol is?”). Orser karrierje most kezd el igazán kivirágozni, a The Guest-ben is emlékezeteset alakít a kissé alkoholista és életunt focirajongó apu szerepében, itt viszont az egész mozit egyszemélyes műsorrá változtatja. Remélem, lassan valami nagyobb produkcióba is elhívják főszerepelni. Mindenesetre a szektaszakértő kidolgozott egy módszert, hogy a szektában fantizált áldozatot hogyan lehet “kiprogramozni”, a szekta által épített személyiséget lerombolni és újra felépíteni az eredeti perszónát. Egy nagy rakás pénzért el is vállalja, hogy “kiprogramozza” a Mary Elisabeth Winstead által alakított áldozatot, akit első körben el kell rabolni, másodikban fogságban kell tartani, a harmadikban pedig meg kell győzni arról, hogy a Faults nevű szekta manipulatív és hazug. Az műalkotás nagy része azzal megy el, hogy a szektás és a szektaszakértő ütköztetik gondolataikat a témában, közben a szektaszakértő próbálja elkerülni, hogy saját ügynöke megölesse, illetve igyekszik meggyőzni magát, hogy semmi természetfeletti nem történik a hotelszobában. Úgymint bizarr látomások, éjszaka álmukban zárt ajtókon áthaladó személyek, maguktól nyíló-záródó reteszek. Természetesen az a veszély is fennáll, hogy mi van, ha a szektának van igaza? És mi van, ha a szekta állítólag láthatatlan vezetője ott van velük a helyiségben? 

A Faults roppant szórakoztó film, de sajnos a befejezés nem annyira erős, mint azt a koncepció megérdemelné, főleg azért, mert a Faults szekta alapgondolatai nem elég veszélyesek és izgalmasak ahhoz, hogy komolyan érdekeljen minket, igazuk van-e. A szektaszakértő karaktere az elejétől fogva annyira mélyponton van (és, ha nem lenne elég világos még ki is mondja a szájával, hogy a szekták olyan emberekre hajtanak, akiknek az élete valamilyen mélypontra került), hogy világos, mennyire fogékony lesz a Faults tanaira, így az sem egy meglepő csavar, mikor a játszma megfordul. A Faults így is ajánlható mindenkinek, főként egészséges humora és Lelan Orser elképesztően dinamikus alakítása miatt.

7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr266407555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr_utcai_arcos 2014.07.01. 16:08:29

Hm, érdekesnek tűnik,kap egy esélyt!

sarsaparilla 2017.09.07. 11:38:42

A Martha Marcy May Marlene az év filmje volt, a Sound of My Voice pedig kiváló. Kár elmarasztalni zseniális filmeket az alacsony költségvetés miatt...
süti beállítások módosítása