Egyfajta divathullámmá vált az olyan filmek legyártása, melyben górcső alá veszik azt, hogy egy-egy átlagos állampolgár meddig képes elmenni a szeretteiért, vagy súlyosabb esetben hogyan lesz egy bűnöző állat az addig békésen éldegélő mintaemberből. Ékes példa erre a Következő három nap vagy akár az Eden Lake - Gyilkos kilátások (Istenem, mennyire imádom ezt a filmet, nagyon érik már róla egy kritika), de természetesen mai alanyom sem lehet kivétel. A Próbatétel annyira mélyen nem megy bele a drámaiságba vagy a morális kérdések feszegetésébe, sokkal inkább egy thrilleresebb vonalat próbál bejárni, lássuk mekkora sikerrel!

Adott egy rendkívül boldog és sikeres házaspár Abby (Maria Bello) és Neil (Gerard Butler) személyében, ám az idill nem tart sokáig, ugyanis egy Tom nevű pasas (Pierce Brosnan) elrabolja a pár kislányát és a címhez hűen különböző próbáknak teszi ki főhőseinket, hogy megtudja, miket képesek megtenni a gyerekükért. Közben a nézők és a páros fejében is ott motoszkál a kérdés: ki ez a férfi és nekik mi közük ehhez az egészhez?

A rutinosabbak már sejthetik, hogy ebből a sztoriból bizony sok újdonságot nem lehet kihozni, de a film nagy érdeme, hogy nem is próbál újszerű lenni. Korrekt popcornmozi ez, ami másfél órára teljesen kikapcsol, de cserébe nincs is az emberre nagy hatással. A játékidő nagy részében semmi olyasmi nem történik, amit korábban már ne láttunk volna, de a maga módján abszolút szórakoztató. A középszerűség mocsarából véleményem szerint pedig a finálé húzza ki Michael Barker filmjét. Ütős kis slusszpoén, de tényleg a meglepő fajtából. Legalábbis számomra mindenképp az volt, amolyan never saw that coming jelleggel. Na jó, azért hátast nem dobtam tőle, de megmosolyogtató volt a meglepődöttséget tapasztalni magamon, ennyi megtekintett filmmel is a hátam mögött.

Ellenben a színészi játékok finoman szólva sem az elit ligát képviselik. Pierce Brosnan-t sosem tartottam egy színészlegendának, Gerard Butler a 300-ban vagy a Törvénytisztelő polgárban azért jobb volt, Maria Bello pedig csak úgy itt van. Nem alakítanak rosszul, de amolyan potyagázsira lecsapós módon, kisujjból kirázva zavarják le a filmet. Néhol azért egészen feszült képsorok szemtanúi lehetünk, de az edzettebb filmrajongók nem ezen film nézése közben fogják kitépni a szék karfáját izgalmukban. Igazi iparosmunkának tűnik, pedig Michael Barker  nem tartozik a legfoglalkoztatottabb direktorok közé.

Kellemes, ártalmatlan kis mozi ez, amit egy ötlettelen, ráérős délutánon egészen nyugodtan meg lehet tekinteni, csalódást nem fog okozni. Gyakorlatilag semmi eredetiséget nem tartalmaz, a lezárást leszámítva. Ha másért nem, azért szerintem mindenképpen érdemes megnézni!

7/10