Finoman szólva sem voltam boldog, amikor Hugh Jackmant jelölték a Oscar díjra A nyomorultak c. filmben játszott szerepéért. A lába nyomába nem ért neves elődeinek, függetlenül attól, hogy ők prózában játszották el a szerepet, neki pedig a musicalváltozat jutott. Mi volt a problémám? Hugh Jackmannak valóban jó hangja van, azonban a drámai erővel és a színészi játékkal is akadtak problémái, ezért szerintem sírnivalóra sikeredett az alakítása (Russel Crowe-nak természetesen nincsenek gondjai a drámai erővel, neki viszont énekhangja nincs, ergo végigdühöngtem a méltatlanul túlhype-olt filmet).

A kedvenc musical-em alapjául szolgáló Victor Hugo klasszikust természetesen többször is olvastam, és több filmes feldolgozását is láttam. A Belmondo-féle nagyon tetszett, Liam Neeson hiába volt nagyon jó Jean Valjean szerepében, a film sajnos nem sikerült túl jól. Már nagyon régen készültem rá, hogy végignézzem a Jean Gabin főszereplésével készült francia klasszikust, most jött el az ideje.

Jean Valjean (Jean Gabin) gályarab  régen elfelejtette igazi nevét, sok éve már, hogy 24601-nek hívják. Egy szép napon utoljára hívatják, szabadon engedik, azonban nem igazán tud mit kezdeni ezzel az állapottal, lélekben továbbra is bűnöző marad. Ezért semmi meglepő nincs abban, hogy kirabolja az a papot, aki szállást és ételt adott neki. Azonban megtörténik a csoda: amikor elfogják a lopásért, az atya azt mondja, ajándékba kapta tőle az elrabolt értékeket, sőt még két gyertyatartót is ad neki. Némi fáziskéséssel világosodik meg az egykori gályarab, amikor elvesz egy fiútól egy pénzérmét, rádöbben arra, hogy milyen rossz úton járt eddig, és megfogadja, hogy ezentúl jó ember lesz. Néhány évvel később már gazdag ember, egy kisváros polgármestere, azonban kivételes testi ereje leleplezi Javert felügyelő (Bernard Blier) előtt, és nem hagyja, hogy más kerüljön helyette börtönbe, ezért újra bilincs várja. Azonban előtte még be kell tartania Fantine-nak, egy szegény lánynak tett ígéretét, miszerint vigyáz lányára, Cosette-re, aki egy kétes erkölcsű házaspárnál, Thénardier-éknél hagyott. A kislány és az egykori gályarab élete ezzel végképp összefonódik...

Victor Hugo klasszikusának történetét mindenki ismeri, nehéz félrerendezni, igazából a főszereplőn múlik, hogy mennyire sikerül jól a filmfeldolgozás. Nagyon erős drámai erővel és kiforrott színészi játékkal kell rendelkeznie, annak, aki jól akarja eljátszani ezt a veretes szerepet. Jean Gabin teljes mértékben eleget tett a kívánalmaknak, lenyűgöző alakítást nyújt, a karakter minden mélységét megmutatja nekünk. Bernard Blier Javer felügyelőként sokkal halványabb, ezért a köztük lévő konfliktus sajnos nem tud teljes mélységében kibontakozni. Gabin mindenkit lemos a vászonról, kevés alakítás maradt meg rajta kívül a filmből, csak Bourvil a kivétel.

Klasszikus műből nehéz forgatókönyvet írni. Ahhoz képest, hogy milyen régen készült a film, megdöbbentően jól működik a történet, hamar beszippantja a nézőt a film, nem feltűnő a hosszú játékidő. Ha el tudunk tekinteni a technika elavultságától és az időnként nehézkes szövegtől, akkor rájövünk, hogy nagyon jó filmhez van szerencsénk, megrendítő dráma zajlik a szemünk előtt.

A nyomorultak nagyon komoly kérdésekről beszél (bűn, erény, a háború pokla, tisztesség, becsület, a szegények szomorú sorsa), és egyáltalán nem szórakoztatás a célja, hanem az elgondolkodtatás. Én musical formában láttam először (Rock Színház, sok évvel ezelőtt, Földes Tamással és Szinetár Dórával, máig nem érintett meg így zenés színpadi darab, pedig rengeteget láttam az évek során), ami egy nagyon jó átirat, a nézőt magával ragadja a zene és a szöveg, ezért mindig elcsodálkozom azon, hogy prózában is mekkora ereje tud lenni, ha avatott színészi játék és biztos kezű rendező kezébe kerül a darab. Jean - Paul Le Chanois nagyon jól összerakta a filmet, rájött, hogy Blier nem olyan jó színész, mint Gabin, ezért átalakította a hangsúlyokat, Jean Valjean alakja betölti a vásznat, hatásos vágások és zene segíti a színészi munkát, a végeredmény pedig egy szép, tartalmas film. Nem mestermű, de nagyon sok szép pillanattal ajándékozza meg a nézőt.

Csodálatos színészi alakítás, klasszikushoz méltó feldolgozás, kötelező darab!

8/10