Szeretnétek meghallgatni még egyszer, hogy miért nincs semmi potenciál az életrajzi filmekben? Vagy erre tulajdonképpen semmi szükség, csak nézzétek meg a Fruitvale Stationt. Ugyanis fogtak egy sztorit, amit semmi értelme nem volt filmre vinni, és mégis filmre vitték. De ettől még semmi érdekes vagy különleges nincs benne.
Annak idején hozzánk is eljutott az a botrányos eset, melynek során rendőrök intézkedés közben lelőttek egy fekete fiatalembert. A 2009. január 1-jén történt incidenst megelőző eseményeket mutatja be ez az alkotás, azaz a 22 éves Oscar Grant (Michael B. Jordan) utolsó napját.
Ami nagyjából pont olyan, mint egy átlagos ember átlagos napja, azaz tulajdonképpen egészen érdektelen. Gyakorlatilag gyártottak nekünk egy 60 perces valóságshow-t, amely után a maradék 25-ben a vérre és bulvárra éhes néző végre megkapja azt a drámát, ami miatt leült megnézni ezt a filmet. De végül is mi mást lehetett volna tenni? Oscar élete és a szerencsétlen gyilkosság között gyakorlatilag nincs ok-okozati összefüggés (az egyetlen ilyet 2 percben meg lehet húzni, és ezt ügyesen meg is tették), tehát a végkifejlet egy hatalmas deus ex machina, és ezt minden néző tudja már előre. Így a kérdés tényleg csak az, hogy az író-rendező milyen irreleváns dolgokat szeretne elmondani a karakteréről, mielőtt csak úgy megölik. Ryan Coogler jobb híján az érzelmi manipulációra szavazott, amolyan halottról jót vagy semmit alapon. Ami egy elítélt drogdíler esetében nem kis feladat volt, de tulajdonképpen ha nem akarunk nagyon gondolkodni, akkor egészen működik is.
Sőt, összességében a rendezés egészen jóvá teszi a történet hiányosságait, a finálé még hatásosra is sikeredett, szóval az unalmat többnyire sikerül kivédeni. De ezen kívül mást nem igazán tud felmutatni, az egyetlen ambiciózus jelenetet is elgáncsolja az átlátszó szimbolizmus. Még a sok kézikamerázástól egészen found footage hatású fényképezés is ezt a kisszerű vonalat erősíti, egyedül talán csak a színészi alakítások tudnak felnőni egy valódi film nagyságához, Octavia Spencer már csak rutinból is jó, Michael B. Jordan nevét pedig nem véletlenül kezdi a világ megismerni. Csak hogy konstruktív legyek egy kritikában életem során először, ennyi erővel az Oscart lelövő rendőr ezt megelőző napja is lehetett volna a téma. Vagy éppen a kettő egymás mellé vágva, abból még talán valamiféle üzenetet is ki lehetett volna hozni ("látod, mindketten tök átlagos emberek voltak, aztán az egyik lelövi a másikat", "a feka csávó tök jó arc volt, a rendőr meg beszólt a szomszédjának, te pedig pont fordítva gondoltad volna, mi?").
Összességében nem rossz film ez, csak hihetetlenül érdektelen. Ebből a szempontból nézve jó pont, hogy az esetről készült archív videót legalább betették a film elejére, így aki a lényeget szeretné látni, annak nem kell a 85 percet végigülnie. Vagy ha nagyon mazochista, akkor itt a lehetőség megszeretni valakit, aki úgyis meghal a végén.
7/10
