Az előttünk álló hónap meglehetősen kettős képet fest magáról: egyrészt lassacskán a szuperprodukciók is elkezdik képviseltetni magukat Amerika kapitány és a Transzcendens révén, másrészt viszont jó néhány hihetetlenül igénytelen film is igyekszik kihasználni a nézők jóhiszeműségét. De szerencsére nem csak ennyiből választhatunk, többek között egy norvég és egy holland thriller, Jim Jarmusch régóta várt alkotása, Nicolas Cage pályafutásának feltámadása és Paul Walker még mindig nem utolsó filmje is rendelkezésünkre áll majd áprilisban.

(És azt se feledjétek, hogy április 3. és 12. között idén is lesz Titanic Filmfesztivál, amelyről remélhetőleg mi is tudósítani fogunk majd.)

Április 3.

A hasonmás (The Double): Dosztojevszkij nem rossz alapanyag. Nem átlagos thrillerre készülhetünk, Jesse Eisenberg és Mia Wasikowska sem tucatszínészek, erősen várós film. A félénk Simon élete eddig sem volt sikertörténet, de amikor megjelenik az életében a hasonmása, aki teljesen más, mint ő, végképp kezd kétségbeesni: egyre inkább átveszi felette az irányítást a másik énje. Érdekes történet, az alkotók neve garancia a minőségre, jó filmet várok (FilmBaráth)

Reszkessetek kutyaütők! (Alone for Christmas): Márciusban az ADS Service egy Asylum-film mozikba küldésével sokkolta a jóérzésű embereket, áprilisban pedig ezzel a darabbal teszik majd próbára az idegrendszerünket. Avagy vegyünk egy, már a 90-es években is gáz koncepciót, nyúljuk le hozzá a Reszkessetek, betörők! alapötletét, és kapunk valami akkora undorítóan szar hulladékot, hogy azt már nehéz lenne alulmúlni. Még mazochistáknak sem merem ajánlani. (danialves)

Április 10.

Amerika Kapitány - A tél katonája (Captain America: The Winter Soldier): Nem könnyeztem meg azt a hírt, hogy Chris Evans  visszavonul, lássuk be, nem egy színészlegendát veszítünk, de azért sajnálom, mert Amerika kapitányát nagyon jól alakítja, éppen azért, mert nem játssza túl. Az első rész eléggé közepesre sikeredett, de szép siker lett, aminek köszönhetően a Kapitány bekerült a gyorsan legendává váló Bosszúállókba, ezért nem meglepő, hogy kapott még egy  saját filmet a karakter. Habár a trailerekből lassan már az egész filmet megismerhettük, azért jó kis blockbusternek ígérkezik ez a dögös képregényfilm (FilmBaráth)

Isten fia (Son of God): A tengerentúlon a History Channel "The Bible" címet viselő minisorozata a semmiből lett brutális közönségsiker. Valaki pedig meglátta a lehetőséget a keresztény tömegek egyszerű és könnyű lehúzásában, ugyanis a sorozat Jézusról szóló részeket gyorsan összevágták egy filmbe, és ezt küldik most a fenti címen moziba. Nem elírás, bizony a legújabb Colgate-mosolyú Jézus története legjobban a pénzt isteníti azzal, hogy egy kvázi vágási gyakorlatként 52 milliót kalapozott össze az USA-ban, és valószínűleg itthon is hozzátesz majd ehhez valamennyit. Hozzá kell tennem, legalább egy fokkal igényesebbnek tűnik, mint a másik kétszázezer ugyanilyen tv-film. (danialves)

Lány 9 parókával (Heute bin ich blond): Talán egy kissé elcsépelt téma már rákos betegekről forgatni filmet, mindenesetre a németek szerint nem az. Első látásra leginkább egy súlyos dráma helyett inkább egy életigenlő dramedyvel készültek nekünk. Ami egyben azt is jelenti, hogy a műnek a remek 50/50 árnyékából kellene kitörnie, amire minden bizonnyal nem lesz képes, de ez természetesen nem zárja ki, hogy egy szórakoztató és minőségi film szülessen. (danialves)

Rio 2: Ahogy emlékszem, a Rio első része sem erőltette meg nagyon magát, hogy valamiféle történetet prezentáljon, ebből a szempontból tehát kifejezetten felesleges volt folytatást készíteni neki. Mindenesetre legalább ezúttal tudjuk mire számítsunk, legalábbis számomra az első rész és az eléggé erőtlen előzetes kellően elrettentő volt ahhoz, hogy a közelébe se menjek ennek a filmnek. De azt hiszem nem is az én meggyőzésem volt a cél, hanem a gyerekes szülők lehúzása egy újabb animációs borzalommal. (danialves)

Április 17.

Halálos mélység (Pioneer): Hajlamosak vagyunk mindent gyöngyszemnek tartani, ami Skandináviából származik, azonban az utóbbi idők talán túlságosan is nagy északi dömpingje ezt megcáfolni látszik.  (Lásd itt és itt.) Tehát érdemes a helyén kezelni ezt a norvég történelmi-politikai thrillert, amely szintén egy érdekes koncepcióval érkezik, csak éppen könnyen lehet, hogy itt is a megvalósítás fog elcsúszni. Remélem azért, hogy nem így lesz. (danialves)

Halhatatlan szeretők (Only Lovers Left Alive): A vámpírok ugyan már nagyon kezdenek kimenni a divatból, de azért Jim Jarmusch kedvéért érdemes adni  még egy esélyt a műfajnak. Übercool vérszívókról van szó ezúttal, Tom Hiddleston rockerként gázol át a női szíveken, az ezerarcú Tilda Swinton is a dögösebb formáját hozza várhatóan ebben az izgalmas alkotásban, amelyet tavaly Arany Pálmára jelöltek Cannes-ban. Jó filmet, kiváló színészi alakításokat várok (FilmBaráth)

Joe: Hányszor elmondtam, hogy én még hiszek Nicolas Cage feltámadásában, hányszor? Most eljött a régen várt pillanat, annyi Zs kategóriás film után végre igazán minőségi alkotásban bizonyíthatja be a kiváló színész, hogy újra helye van az A listán. A velencei filmfesztivált megnyert alkotás nem ígérkezik könnyű falatnak, kőkemény dráma, de kár lenne kihagyni az életünkből, nagyon jó filmet várok, Nicolas Cage kiváló alakításával (FilmBaráth)

Transzcendens (Transcendence): Wally Pfister operatőrként engem soha nem tudott meggyőzni, ugyanakkor könnyen lehet, hogy rendezőként megteszi ezt. Christopher Nolan árnyékából kibújva ezzel a koncepcióval egyelőre még azt is el tudná hitetni bárkivel, hogy a brit rendező alkotását látjuk. Ettől függetlenül szerintem nem fenyeget az a veszély minket, hogy fel is tud érni hozzá, de minden esély megvan rá, hogy egy intelligens, minőségi thrillert szállít le nekünk. Johnny Depp pedig hosszú évek után végre egy értelmes alakítást. (danialves) 

Április 24.

Borgman: A történet, miszerint egy csavargó befogadása teljesen felforgatja egy felső tízezerbeli család életét, alapvetően egy egészen jó pszichológiai thrillert ígér. Ezzel szemben a képsorok egyelőre egy nagyon elrontott művészfilmet idéznek inkább. (Az, hogy a rendezőt jelölték Arany Pálmára, ki-ki döntse el ízlésének megfelelően, melyikről tanúskodik.) Mindenesetre én őszintén remélem, hogy csak előzetest nem tudnak készíteni filmeseink, egész estés alkotást viszont annál inkább. (danialves)

A csajok bosszúja (The Other Woman): Itt talán nem is kellene semmit írnom, hiszen a marketing mindent megtesz azért, hogy ne nézzük meg ezt a produkciót. Legalábbis máshogy nem tudom értelmezni azt, hogy valaki szerepelteti Nicki Minaj-t egy filmben, és aztán még fel is vállalja az előzetesben. Bár hozzá kell tennem, hogy Kate Upton "szemei" legalább ugyanennyi okot adnak a megnézésre. Hölgyeknek pedig ott van eye-candyként Nikolaj Coster-Waldau. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy a történetre Kate Upton domborulatai miatt nem tudtam figyelni, vagy eleve nincs is. (danialves)

Az elnémultak (The Quiet Ones): Furán semmitmondónak éreztem ennek a horrornak az előzetesét. Egyrészt a történetről sem mondott el sokat (azt leszámítva, hogy nem sok közük lesz azokhoz az eseményekhez, amelyek alapján elvileg készült), igazán durva pillanatok sem voltak benne (PG-13, náluk 16-os a korhatár-besorolás), és még egy hátborzongató hangulat sem jött át. Igaz, ezek ellenkezője sem mondható el, nagyon nagy butaságokat sem mutattak nekünk eddig. Szóval lesz egy horrorfilm, és mivel a műfaj szerelmesei nem igazán vannak elkényeztetve, talán nekik még érdemes is lesz belenézni. (danialves)

Veszélyzóna (Brick Mansions): A 10 éve készült francia produkció remake-je minden bizonnyal a "lefordítjuk a forgatókönyvet angolra" típusú újrázások mintapéldánya lesz, legalábbis erre utal az, hogy a szkript mellett még az egyik főszereplőt is megtartották. Másik főszereplőként pedig a nemrégiben elhunyt Paul Walker nyerhet egy kis extra népszerűséget a filmnek. Mindenesetre Camille Delamarre első nagyjátékfilmes rendezése kellően stílusosnak tűnik, és ha Luc Bessontól tényleg a 10 évvel ezelőtt írt forgatókönyvet vették át, legalább nem fog egy olyan förmedvény születni, mint a 3 nap a halálig. (danialves)

Százkarátos szerelem (The Love Punch): Azt hiszem, csak idő kérdése volt, hogy a kiöregedő sztárok mikor szivárognak át az akciófilmekből más műfajokba. Így ebben az alkotásban azt csodálhatjuk meg, hogy néz ki egy heist-vígjáték (?), ha főhőseinknek a rablás során a legkomolyabb akadályt a vizelési inger jelenti. Én igyekszem mihamarabb túllépni az előzetes okozta megrázkódtatáson, és lélekben már készülök arra, hogy fognak kinézni a sci-fik inkontinenciával küzdő főszereplőkkel... (danialves)