Az őrület határán / The Thin Red Line (1998)
2014. március 27. írta: FilmBaráth

Az őrület határán / The Thin Red Line (1998)

az őrület határán.JPGRitkán forgat, de akkor egész Hollywood ott tolong a kamerája előtt. Terence Malick nem a mennyiséget, hanem a minőséget részesíti előnyben. 6 filmből 3 Oscar jelölés mutatja, hogy nem rossz taktika ez. Hosszú kihagyás után nagyon belehúzott a kiváló rendező: idén három alkotással jelentkezik a mozikban, kíváncsian várjuk őket.

Az őrület határán című filmjét hatalmas kultusz övezi, egyszer nagyon régen már láttam, de nem érintett meg igazán, gondoltam ideje immár felnőtt fejjel újrázni. Nos, a helyzet nem sokat változott: szép és okos film, de igazán nem ragadott magával.

Guadalcanal, a második világháború idején. Adva van egy szakasz, melynek vezetője Edward Welsh őrmester (Sean Penn), itt szolgál Bell közlegény (Ben Chaplin), aki mint minden társa, szeretné túlélni a háborút, és épségben hazatérni. Nagyban csökken ennek az esélye, amikor az ambiciózus Tall ezredes (Nick Nolte) irányításával frontális támadásba kezdenek az ellenség állásainak bevétele érdekében. Az ezredest nem érdekli, milyen áron nyeri meg ezt az ütközetet, hullanak az emberek, mint a legyek. Egyetlen ember mer szembeszegülni az öngyilkos parancsnak, Staros kapitány (Elias Koteas), de végül az ezredes akarata győz, és valóban sikeres lesz a hadmozdulat. De csak csatát nyertek, nem háborút, jön a következő küldetés, és az emberélet továbbra sem számít...

Malick-hoz be kell lassulni, nincs mese. Nekem valószínűleg nem sikerült teljes mértékben, ugyanis nem kötött le igazán a film. Pedig nagyon sok szép jelenet van benne, és a karakterek is jól meg lettek írva, mégsem sikerült megtalálni a filozófiai látásmód és a történet dinamikája között az összhangot. A sok kis történet nem áll össze egésszé, a csatajelenetek lenyűgözőek, azonban két ütközet között a katonák kicsit elveszetten bolyonganak a filmvásznon. Túl erős a kontraszt a háborúról való filozófálás és a harci cselekmények között, illetve olyan erősek a képi jelentek, hogy sokszor túlmagyarázásnak tűnik az aláfestő szöveg.

A forgatókönyv jól sikerült, erős jelentek követik egymást, dermesztően jól bemutatásra kerül, hogyan él meg egy katona egy ütközetet. Közel sem olyan véres a háború poklának a bemutatása, mint pl. a Ryan közlegény megmentésében, nem az akción van a hangsúly, hanem a lelki folyamatok bemutatásán, lenyűgöző képekkel, az operatőri munka osztályon felüli. Megismerhetjük a katonák motivációit, az arcuk mindent elárul, a reménytelenséget, a félelmet, a bátorságot, az átélt borzalmak által kiváltott érzelmeket. Aki nagy csatajeleneteket vár, ne ezt a filmet válassza, ellenben ha egy kicsit talán túl hosszú, de erős filozófiai mondanivalót tartalmazó alkotást szeretne látni, semmiképpen se hagyja ki az életéből.

az őrület határán2.JPGAhhoz képest, hogy a legkisebb mellékszerepben is olyan sztárok tűnnek fel, mint pl. George Clooney, igazán kitűnő színészi alakítás csak kettő akad a filmben: Nick Nolte és természetesen Sean Penn teljes emberábrázolásra képes, a legmaradandóbb jelenetek az ő jelenlétükhöz fűződnek. Sem Ben Chaplin, sem Jim Caviezel nem ér fel hozzájuk, ahogyan John Cusack-nek sem ez a legerősebb alakítása, Adrian Brody pedig rémesen egysíkú. Elias Koteas ellenben jól teljesít, Woody Harrelson szintén.

Terence Malick nagyon jó, de nem kitűnő munkát végzett. Zseniális, zsigerig ható jelenetek és dögunalmas részek váltják egymást a filmben, ami túl hosszú, és túlságosan széttöredezett a történet, de ettől még értékes és maradandó alkotás.

Szép és okos, bár időnként unalmas film a háború pokláról, egyszer mindenképpen látni kell!

7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr405861979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoltanek 2014.03.27. 12:34:05

Malick az a rendező, akinek filmjei az évek során egyre jobbak lesznek. Tény, hogy nem lehet önfeledten szórakozni rajtuk. Legalábbis az első két filmjéhez képest sokkal inkább a képek és a monológok kerülnek előtérbe. Ennek számomra két tökéletes példája a The Tree of Life, illetve a Thin Red Line. Bevallom, hogy elsőre nem tetszett. Baromi unalmasnak találtam. Ott volt a Ryan közlegény a moziban fél évvel korábban, ami meggyőzőbb volt. Aztán teltek az évek és hirtelen eszembe jutott a film. Muszáj volt megnéznem megint. És akkor már egy nagy "szerelem" lett. Malick fttyet hány a sztárkultusznak, a konvencionális filmkészítésnek. Tulajdonképpen csak Caviezel karakterét lehet főszereplőnek nevezni, amúgy ki-be mászkálnak az ismert arcok, akiket a rendező kihasznál a cél érdekében, hogy egy-egy kulcsjelenet jobban beleégjen az ember agyába.
A zene fantasztikus, az operatőri munka szintén. A háború és béke közti kontraszt valóban nagyon erős, de szükség van rá hogy bemutassa : tulajdonképpen semmi értelmeset nem csinálnak a filmbeli karakterek. És aki esetleg őszintén boldog és szabad akar lenni, annak is meg van pecsételve a sorsa.
AZ Élet fája tulajdonképpen ugyanerről szól, csak sokkal nagyobbat markol. Valamint a New World is ehhez a témához kapcsolódik. Ez Malick háború és béke-trilógiája. :)

napocskin9 2014.03.27. 18:09:52

Szerettem ezt a filmet, de nekem sokszor tetszenek a más által unalmasnak tartott filmek, szeretem az ilyen lassan csordogáló történeteket, ha amúgy jók. És ebben láttam először Jim Caviezelt.

szempontpuska 2014.03.28. 18:01:02

A zene is megérdemel néhány szót. James Caveizé karaktere nem unalmas, sztem nagyon eltalált a csendes, merengő, tulajdonképpen buddhista figura, az pokol kapujában.

hguti 2014.04.15. 19:53:22

10 éve első alkalommal egy jót szundítottam rajta, amikor másodszor láttam hetekig nem tudtam szabadulni tőle. Az öcsém (16 éves) miután megnézte többet nem játszott háborús játékokkal...

Levente B. · combatant.blog.hu 2014.05.08. 13:28:19

Moziban láttam 15 évesen azóta Number 1 film nálam, még semmi nem tudta überelni.

Csillámdementor 2014.05.08. 23:49:15

Szerintem a The Pacific -talán 3 része- jobban visszaadta a Guadalcanalon történteket, vagyis inkább az elejét, amikor a tengerészgyalogosok ott ragadtak a Henderson Field körül. A dicsőség zászlaja és a Levelek Iwo Jimáról még a megszakításokkal együtt is feszesebbek -legalábbis szerintem-, mint Malick filmje. Tipikusan amerikai mentalitás hosszasan merengeni a háború értelmességén-értelmetlenségén. Ahogy a South Park is ábrázolta/kifigurázta, az amcsik nagy része fegyverbuzi, a másik fele meg békepárti. Jane Fonda legalább elment fotózkodni a vietnámiakhoz, csoda, hogy meg nem ölték, mikor hazatért. A szakasz-ban is bár kevesebb a mélázás, de kellett egy bátor filmrendező, Oliver Stone, hogy egy dokusorozatban végre kimondja: a politikai elit túlbecsülte a dominó effektust, és ezért bombáztak szét 2 millió ártatlan vietnámit. Amiért ugye a mai napig nem kért bocsánatot az USA, nem is fog. Szóval lehet ríni az elesett 50.000. katonán. Az ázsiai mentalitásban az egyén élete nem számít, így esett el 300.000. orosz egyedül Berlin ostrománál, miközben a teljes háborús USA veszteség volt kb. 300.000. fő. A legunalmasabb háborús film, amit valaha láttam. Ennél még a Navajo kódolók előtt "tisztelgő" Nicolas Cage film is jobb volt, pedig azt is szidják rendesen.
süti beállítások módosítása