A magánynál nincs rosszabb. Senkivel nem oszthatod meg a bánatod, az örömöd, egyedül kell szembenézned a hétköznapokkal. Az ember társas lény, sokáig nem nem tud és nem is akar így élni. Pláne akkor, ha  már idős, elveszítette az élete párját, a családja pedig elidegenedett tőle. Mr. Morgan-nel ez történt. Aztán megtörténik az előre látható csoda, megjelenik az életében egy kedves fiatal lány. És a kutyát sem érdekelné ez a tucatfilm, ha nem Michael Caine alakítaná Mr. Morgant. Pedig egy nagyon bájos, bár egyáltalán nem eget verő alkotáshoz van szerencsénk, amit egyszer nagyon is érdemes megnézni.

Mr. Morgan (Michael Caine) elvesztette a feleségét, Joant (Jane Alexander). Párizsban él, a fia és a lánya Amerikában, ezért a házvezetőnőjén kívül senkije sincs az idős filozófia professzornak. Aztán egy nap a buszon teljesen véletlenül találkozik egy kedves fiatal francia tánctanárnővel, Pauline-nal (Clémence Poésy). Lassan barátok lesznek, de ez nem akadályozza meg abban Mr. Morgant, hogy öngyilkosságot kövessen el. A terv nem sikerül, kórházba kerül, a fia, Miles (Justin Kirk) és a lánya, Karen (Gilian Anderson) elrepülnek hozzá Párizsba. Nem kicsit értik félre a Pauline és Mr. Morgan közötti baráti kapcsolatot, azonban a félreértések tisztázódnak és Pauline megpróbálja kibékíteni apát és fiát. Vajon sikerül neki?

Nincs egyetlen előre nem látható fordulat a filmben, mégsem unalmas. Kliséhalmaz igen, de a minőségi fajtából. Nem akar több lenni a film annál, ami: egy átlagos családi film, amelyet a színész alakítások miatt érdemes megnézni elsősorban. Szépen mesél a szerelemről, a szeretetről, a családról, a megbocsátásról, az élet jelentéktelennek tűnő, mégis nagyon fontos pillanatairól. Teljesen hétköznapi beszélgetések zajlanak le, teljesen hétköznapi családi viták, nagy kibékülések tanúi lehetünk, semmi különösről nem szól a film, mégis megérinti a nézőt. Párizs szép hátteret nyújt ehhez a kedves filmhez, ami egyáltalán nem maradandó alkotás, még csak nem is különösen jó film, egyszerűen csak jó nézni, mert annyira egyszerű és emberi.

A forgatókönyv tisztességes iparosmunka, ott vannak benne a fordulatok, ahol lenniük kell, semmi extra, semmi meglepetés. Az alkotás legnagyobb erőssége a színészi játékon túl a finom operatőri munka, ez nem a nagy érzelmek, széles gesztusok filmje, visszafogott kamaradarab, szépen fényképezve, érzékenyen elmesélve a teljesen hétköznapi történetet. Nem lép túl egy tévéfilm szintjén, a történet íve nem kerek, a részletekből nem áll össze egésszé, ezerszer látott jelentek, hallott párbeszédek követik egymást a filmvásznon. Egyszer nézős alkotás.

Michael Caine jutalomjátéka a film, az ő alakítása miatt érdemes megnézni. A teljesen középszerű karakternek képes olyan mélységet adni, ami miatt érdekelni kezdi a nézőt Mr. Morgan története. A kiváló színész természetesen mindent kihoz a szerepéből, öröm nézni a játékát. Rajta kívül viszont sajnos mindenki teljesen átlagos és felejthető alakítást nyújt, ez alól egyetlen kivétel van: Gilian Anderson. Az X -akták Scully ügynöke régen eltűnt a szemünk előtt, ezért jól rá lehet csodálkozni arra, hogy milyen jó színésznő. Egy felületes, elkényeztetett karaktert játszik, csupán néhány jelenetben láthatjuk, mégis emlékezetes alakítást nyújt.

Sandra Nettelbeck  nem rendezett sem különlegesen jó, sem maradandó filmet, de a tökéletes színészvezetésnek  és a részletekre odafigyelő, finom képi világnak hála még ebből a teljesen közepes filmből is magunkkal vihetünk néhány szép jelenetet.

Egy teljesen átlagos film Michael Caine jutalomjátékával és Gilian Anderson kiemelkedő alakításával - egyszer érdemes megnézni!

7/10