Egy plecsni mind felett: ez a Vaskereszt. A Porosz Királyság, később Németország katonai kitüntetése volt, amelyet 1813-ban alapított III. Frigyes Vilmos porosz király. A napóleoni háborúk után az 1870-es porosz-francia háborúban, majd az első és a második világháborúban találtak gazdára a katonai hősiességért járó keresztek. Demokratikus kitüntetés volt: rangra való tekintet nélkül bármelyik katona megkaphatta (kivéve a Vaskereszt Nagykeresztjét, amit a német haderő idősebb tábornokainak adományoztak). A második világháborús filmeknek köszönhetően mindenki ismeri ezt a kitüntetést, amelyet meglepően sokan érdemeltek ki, sőt, két nő is akadt közöttük. A Vaskereszt tehát nem jár, azt ki kell érdemelni. Vajon ki lehet játszani a szabályokat, és igazi hőstett nélkül is haza lehet vinni a kitüntetést? Erre a kérdésre keresi a választ a legendás Sam Peckinpach film, amelyről legendákat hallottam, ezért kíváncsian néztem meg, és ha nem is súlyosan, de azért csalódtam.
Az orosz front, a háború sokadik évében, nem kicsit kiábrándult német tisztek. Nem fogadják kitörő lelkesedéssel Stransky századost (Maximilian Schell), aki csak azért kérette át magát a viszonylag nyugodt francia hadszíntérről, mert becélozta a Vaskeresztet, anélkül nem akar hazamenni. Nincs szerencséje, Ed Steiner tizedessel (James Coburn) áldja meg a sors, aki teljes mértékben különbözik tőle: nem arisztokrata származású, nem érdeklik a kitüntetések, ellenben emberséges és bármit megtesz a bajtársaiért, ráadásul bátor is. Naná, hogy odavannak érte az emberei, a gőgös Stanskyt pedig utálják. Elég hamar elkezdenek balhézni egymással a fiúk, hiába próbálja a jólelkű Brandt ezredes (James Mason), és nem kicsit cinikus, ámde szintén jóravaló Kiesel százados (David Warner) menteni, ami menthető, amikor Steiner megérdemelten megkapja a Vaskeresztet, Stransky dühe halálos lesz...
Tényleg nem mestermű, hiába legendás film. Természetesen tele van rengeteg hatásos háborús jelenettel, engem mégsem ragadott magával a történet, nem mondanám, hogy unatkoztam de azért az elején időnként inkább az okostelefonomon néztem a híreket, mert nem kötött le, amit láttam. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy a forgatókönyv hagyott némi kívánnivalót maga után: habár a karakterek jól meg lettek írva, mégsem sikerült a Stransky-Steiner konfliktust teljes mélységében bemutatni, a közös jelenetek nem voltak igazán erősek. A bajtársiasság bemutatása jól sikerült, megkedveljük a csapat tagjait, és szurkolunk neki, hogy túléljék a megpróbáltatásokat. A film döcögősen kezdődik, és a valóban drámai harci jelenetek ellenére is csak a közepétől válik tényleg érdekessé és izgalmassá. A vége viszont zseniálisan jó, de összességében egy látványos, de kissé üres alkotás kapunk.
Kevesebb akció és több jól megírt párbeszéd jót tett volna a filmnek. Sam Peckinpah inkább Ed Steinerrel foglalkozik, Stransky háttérbe szorul (más kérdés, hogy Schell klasszisokkal jobb színész, mint Coburn, ezért a százados karaktere a sokkal kevesebb jelenet ellenére is erős tud maradni). Igazából semmi újat nem tud mondani a háború mocskáról, amit eddig ne tudtunk volna, alapvetően tényleg csak a képeknek, a vágásnak és a színészi alakításoknak köszönheti a film, hogy nem lett teljesen középszerű.
James Coburn lássuk be, nem egy színészóriás, azonban ennek ellenére teljesen hiteles tud lenni Ed Steiner szerepében, ami nem kevés. Maximilian Schell természetesen más kategória, az ő alakítása sokkal erősebb, élettel tölti meg az egyébként eléggé egysíkú karaktert. Jó volt látni James Masont, Senta Berger még ebben a macsó filmben is képes volt kitűnni a színészi alakításával. A mellékszereplők jók, de nem kiemelkedőek, igaz, nem is kapnak túl nagy teret a kibontakozásra.
Sam Peckinpah jól bemutatta az elkeseredett küzdelmet egy kitüntetésért, amit csalással nem lehet megszerezni, ki kell érdemelni, bátorság és aljasság, hősiesség és gyávaság párharca zajlik a szemünk előtt, azonban sajnos a forgatókönyv hiányosságait nem tudta kiküszöbölni. A dráma nem hatol zsigerig, kevés a maradandó jelenet, az is inkább a csodásan fényképezett akciókból. Kár.
Látványos képek, kissé üres történet, Maximilian Schell kiváló alakításával - egyszer mindenképpen érdemes megnézni a filmet, de katarzist ne várjunk tőle.
7/10
