Személy szerint nehezen tudtam volna beállni a remake miatt az első percektől sikoltozók táborába. Ugyanis számomra az ázsiai kultúra sok esetben annyira értelmezhetetlen, hogy az eredeti Oldboy nagy fináléja közben is csak arra vágytam, hogy mindezt egyszer európai színészekkel lássam, akik talán kevésbé túlzó és bizarr módon adják majd elő azt. De annak ellenére, hogy ezt megkaptam, ezúttal is sikerült elrontani az élményt.

Joe Doucett (Josh Brolin) egy igazi suttyó paraszt, aki folyton piál, az ügyfele nőjére nyomul, és nem megy el a lánya születésnapjára. Egy kicsit sorsszerű, hogy ismeretlenek 20 évre bebörtönzik, ráadásul még az ex-felesége megölését is rákenik. Joe nem tölti haszontalanul az időt, kigyúrja magát és a tv-ből még mindenféle harcművészetet is megtanul (otthon azért ezt ne nagyon próbáljátok ki), így amikor egyik nap varázslatos módon kiszabadul, felkészülten eredhet fogvatartója nyomába. Aki pontosan ezt akarja elérni.

Mark Protosevich forgatókönyvíróként a lehető legnehezebb feladattal szembesült, azonban sikerült úgy átültetnie az eredeti szkriptet (illetve hivatalosan a mangát), hogy még tökéletesíteni is tudott rajta, így végül az eredeti ismerőinek is fog jutni valamennyi szórakozás. Spike Lee pedig nagyon kitett magáért, Sean Bobbitt operatőr segítségével egy remekül kinéző és stílusos filmet hozott össze, amit tényleg élvezet nézni. A stílus mellé pedig nem mindig társult jó érzék, az 1993-ban játszódó epizódok harsány és mesterkélt megjelenése egy gagyi 80-as évekbeli filmre emlékeztet, azonban összességében vizuálisan tulajdonképpen erősebb a filmje, mint Park Chan-Wooké.

Azonban összességében nem tudom megdicsérni Protosevich-et, mert gyakorlatilag csak az eredeti lecsupaszított esszenciáját látjuk, mint például a Végjáték esetében, ahol hasonlóan csak átrohantak a történeten. Eleve ez a verzió 17 perccel rövidebb , mint az eredeti (mindez dupla hosszúságú bevezetés mellett), és minden jelenet szinte centire pontosan meg van vágva, nehogy egy mondattal is több legyen benne a lényeges információnál. Egyetlen mondat nincs, ami hozzátenne a papírvékony karakterekhez, amivel közelebb lehetne kerülni az eredeti mű mélységéhez. És ha már a karakterek, az igazán nagy merényletet a szereplők terén követték el. Josh Brolin főhőse már annyira kemény, hogy igazán megtört sem tud lenni, a zseniálisan alakító Sharlto Copley-val pedig csak annyi baj van, hogy egy nyálas, mitugrász pöcs karaktert írtak neki, aki félelmetes főellenség helyett inkább a 10 éves Draco Malfoyra emlékeztet.

Spike Lee filmje hiába elegánsabb, sallangmentesebb, pont azok a sallangok hiányoznak, ami miatt az eredeti a mai napig emlékezetes kultfilmmé vált. Így viszont inkább olyan, mint egy előzetes, amelyben benne van az összes nagy durranás, remekül néz ki és szórakoztató, csak éppen a tartalom hiányzik mögüle. A világ pedig még mindig jön nekem egy rendes Oldboy-nagyjelenettel.

7,5/10