Újabb Oscar-jelöltünk következik, ezúttal pedig a nyilvánvalóan felmerülő kérdésre nem tudok egyszerű választ adni. Ez az alkotás meg is érdemli a díjakat, meg nem is, de inkább egy "jó, de semmi extra" film benyomását kelti. Ilyeneknek pedig ritkán szoktak elismeréseket osztogatni. 

1985. Ron Woodroof (Matthew McCoanughey) igazi texasi redneckként a rodeózásnak, és a piálás-drogozás-dugás szentháromságnak él. Valódi sokként éri, amikor HIV-pozitívként diagnosztizálják, ugyanis az akkor közvélekedés szerint azt csak "köcsögök" kaphatják el. Ron azonban nem adja fel, mivel gyógyszeres kezelést nem kaphat, illegális gyógyszereket csempész be az országba, és a szintén HIV-pozitív transzvesztita Rayon (Jared Leto) segítségével elkezdi terjeszteni őket. Ráadásul az általuk behozott anyagok hatékonyabbnak bizonyulnak, mint a gyógyszerlobbi által propagáltak, ezt viszont a hatóságok nem nézik jó szemmel.

Jean-Marc Vallée rendezése egy kifejezetten visszafogott filmet prezentál, a műnek nincsenek szentimentális vagy giccses pillanatai, nagy momentumai, és mintha még a fényképezés is egy kicsit szürke lenne. Ez azonban abszolút pozitívum, nagyon sok hatásvadász jelenetet is lehetett volna írni a történetbe, de ezzel a megközelítéssel sokkal kiegyensúlyozottabb és hatásosabb filmet kapunk. Fénypontok helyett fénypontja viszont az alkotásnak a két főszereplő játéka: McConaughey fogyását félretéve is kiváló a tőle alapvetően kicsit idegen szerepben, azonban Jared Leto még nála is jobb, szinte fel sem tűnik az embernek, hogy nem egy nő alakítja a karaktert. 

Ebben a pozitívumok ki is merülnek, de nem foglalják el a helyüket negatívumok: ugyanis a fent említett visszafogottság valahol a történetet is jellemzi, és inkább megmarad a langyos vízben. Azaz egész konkrétan nehéz eldönteni, hogy mi a lényege: nem igazán szól a közelgő és biztos halál feldolgozásáról, nem is egy olyan ember története, aki a saját egoizmusából kiindulva végül százakon segít, és még a gyógyszerlobbi elleni küzdelmet is belekeverik a forgatókönyvbe (á la Mellékhatások). Így hiába mesél el a film egy jó sztorit, nehéz benne komolyabb tartalmat találni, annyira el lehet veszni a történet folyamatos átalakulása során.

(Nem feltétlenül ide tartozik, de kifejezetten zavaró volt látni, hogy a korhű környezet kialakítására szinte alig fordítottak figyelmet, a legdurvább példája ennek, hogy Woodroof "irodájában" egy modern Lamborghini-modell posztere díszeleg látványosan kihelyezve.)

Egy kifejezetten színvonalas filmről beszélhetünk tehát, azonban úgy érzem, nehéz lenne benne bármi különlegeset találni. Valószínűleg a megnézése után is mindenki úgy fogja megjegyezni, mint ahogy eddig is: "az a film, amiben Matthew McConaughey nagyon lefogyott, Jared Leto meg transzvesztitát játszott". 

7,5/10