Supercalifragilisticexpialidocious. Vajon kinek volt olyan pihent agya, hogy kitalálta ezt a teljesen értelmetlen szót? Pingvintánc? Kéményseprők ugrálnak a háztetőn? Megelevenedő mesevilág? Miért ne? Ez egy film, itt minden lehetséges! A mai napig teljesen el tud varázsolni Mary Poppins világa, és a Julie Andrews főszereplésével készült musical. Travers könyvének főszereplője, Mary Poppins, olyannyira az angol kultúra része lett, hogy a londoni olimpia megnyitójából sem hagyhatta ki Danny Boyle. De világhírűvé a musicalváltozat és Walt Disney tette a különleges nevelőnő alakját. Vajon hogyan született a sok Oscar díjjal kidekorált alkotás? Ezt meséli el ez a csodálatosan szép film.
P:L. Travers, a híres írónő (Emma Thompson) semmiben sem hasonlít a nevelőnők gyöngyére: tipikus angol vénkisasszony, ragaszkodik a szokásaihoz, kimért, kedélytelen, nem mondható emberbarátnak, szürke és jelentéktelen. Éli a maga kis életét, amikor egy nap az ügynöke tájékoztatja arról, hogy Amerikába kellene mennie, mert Walt Disney (Tom Hanks), Hollywood királya filmet szeretne készíteni Mary Poppins történetéből. Az írónő egyáltalán nincs elragadtatva az ötlettől, nem sok kedve van az egészhez, nem nyűgözi le sem a filmstúdió, sem pedig a legendás filmes,kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy musical szülessen az általa teremtett mesealakból. Ennek ellenére elkezdődnek a munkák, a filmeseket idegbajba kergeti az angol írónő, aki rémesen kiállhatatlan, megöli a kreativitást, szóval utálja mindenki. De szépen, lassan mégis változik a helyzet: ahogyan haladnak az előkészítéssel, az írónő egyre többet gondol a gyermekkorára, amelynek élményeiből Mary Poppins született, és már szinte megváltozik, amikor kiderül, hogy Walt Disney csúnyán átvágta: ígéretével ellentétben animációs film készül. Durci, harag, együttműködés vége. De a filmmágus rájön, hogy az írónőnek van egy gyenge pontja: az a figura, akiről Mr. Banks-et mintázta, és aki nagyon sokat jelentett a számára. És innentől kezdve már sínen van a film...
Nagyon szép film, bár kicsit döcögősen indul, mégis hamar beszippantja a nézőt. Különös módon azzal, hogy iszonyatosan utálja ezt a rémes angol írónőt, aztán szépen lassan, de biztosan megszereti. Ebben nagy segítséget nyújt az idősíkok váltakozása, párhuzamosan látjuk a 60-as éveket, illetve a századelő Ausztráliáját, ahol az írónő felnőtt. Lassan, ráérősen bontja ki a film a karaktert, időnként talán túl ráérősen is, néha kicsit elkalandozik a figyelem, de szerencsére ez az állapot nem tart sokáig, hiszen vagy Mary Poppins vagy az írónő alakja mindig tud újdonsággal szolgálni. A forgatókönyv nagyon jól sikerült, van itt minden, utalások a filmre, Walt Disney alakja minden, csak nem sablonos (zseniális az első jelenet, amelyben meglátjuk: az Oscar díjai között látványosan fogadja az írónőt, akit ez egyáltalán nem hat meg), az írónő jellemfejlődésének bemutatása tanítani való. Nagyon jó háttér a filmstúdió varázslatos világa, a tökéletes színészi játéknak köszönhetően minden mozdulat, gesztus a helyén van, élmény nézni a jeleneteket. Ámde néhol sajnos kicsit szirupossá válik a történet, a Travers-Disney sorsdöntő beszélgetés nem sikerült olyan erősre, de mindezzel együtt igazi kis ékszerdoboz ez a film a blockbusterek, és übercool mozik között: nem látványos, nincsenek effektek, viszont van jól felépített történet, dramaturgia, jól megírt karakterek, tökéletesen fényképezett jelenetek és persze két csodálatos színészi alakítás, mindezek miatt nagyon is érdemes megnézni ezt a filmet.
Emma Thompson egyszerűen tökéletes, teljes mélységében megmutatja a karaktert, imádjuk utálni ebben a szerepben. Tom Hanks szokás szerint nagyon jó, lubickol Walt Disney szerepében, de nem viszi el a show-t Thompson elől. Colin Farrell a Nagy Sándorral teljesen leírta magát nálam, ezért most kellemesen meglepődtem azon, hogy milyen jó alakításra képes az írónő apjának a szerepében. Ruth Wilson Travers anyjának szerepében nem kapott túl sok teret, de ennek ellenére finom játékával emlékezetessé tudja formálni a karaktert. A kisebb szerepekben is jól játszik mindenki, jó volt újra látni Kathy Bakert és Paul Giamattit.
John Lee Hancock szép, okos filmet rendezett, kevés látvánnyal, sok érzelemmel, igazi moziélményt nyújt a nézőknek. Ezen nem változtat az sem, hogy egy kicsit túl hosszú a film, kevesebb talán több lett volna, nem használtak ki minden lehetőséget a film és az írónő életének összefonódására, néhol nem tudtak ellenállni a felszínesség kísértésnek, de annyi baj legyen, így is kivételes élményhez tud nyújtani.
Élményszámba menő, nagyon szerethető film, Emma Thompson és Tom Hanks csodálatos alakításával, kötelező darab!
8/10
