Naponta panaszkodunk, hogy rabszolgamunkát végzünk, és a hétköznapok csendes szenvedésben telnek. Könnyen dobálózunk ezekkel a szavakkal, pedig nem is olyan régen sok embertársunk a saját bőrén tapasztalta mit jelent a szabadság hiánya, a teljes kiszolgáltatottság, az emberhez nem méltó lét. Csak már elfelejtettük ezeket az időket, ezért nagyon fejbe tud kólintani egy film, ami ezt a szerencsére már elsüllyedt világot mutatja meg nekünk.
1841-ben járunk. Solomon Northup (Chiwetel Ejiofor) szerencsés és boldog, hiszen afroamerikai létére szabad ember, hegedűművész, szép családja, meleg otthona van. Azonban egyetlen este alatt törik szét az idill: egy munka miatt Washingtonba megy, ahol a vacsoránál leitatják, és másnap reggel bilincsbe verve ébred egy börtönben, Hiába magyarázza, hogy ez tévedés és ő egy szabad ember, senkit nem érdekel a története, nemsokára egy hajón találja magát, majd a rabszolgavásár. Szerencséje van, új gazdája, Ford (Benedict Cumberbatch) rendes ember, jól bánik a rabszolgáival, hamar megkedveli a tehetséges és értelmes Solomont (azaz új nevén Platt-et). Azonban egy nem túl szép napon meggyűlik a baja a munkafelügyelővel, addig fajulnak az események, hogy megkorbácsolja a szabad fehér embert, aki megfogadja, hogy ezért megöli. Ford annak érdekében, hogy megmentse az életét, eladja egy másik birtokosnak, Epps-nek (Michael Fassbender), akinél kénytelen szembesülni azzal, milyen is a földi pokol. Vajon sikerül megtörni Solomont, vagy lesz elegendő ereje túlélni a mérhetetlen szenvedést?
Megtörtént eseményt dolgoz fel a film, Solomon Northup életrajzi regénye alapján készült. A film nagy részében döbbenten ültem, teljesen letaglózott a film, idejét sem tudom, mikor láttam utoljára ilyen erős drámát. Sajnos az utolsó 10 perc elég sziruposra sikerült, de ettől eltekintve tökéletesen adagolták nekünk a történetet. A forgatókönyv brilliáns volt (mínusz a vége, de ne legyünk telhetetlenek), a megrendítő kezdés után lassan, teljesen befogadható módon kerül bemutatásra Solomon kálváriája. Iszonyatos volt látni a rabszolgák mindennapi életét, és habár tényleges erőszak kevés van a filmben, a lelki elnyomás teljes mértékben átérezhető. A vágások, az operatőri munka (azok a fények elképesztőek!), a zene nagyon jól eltalált, tökéletesen időzített. Azt kell mondanom, hogy a súlyos mondanivaló kifejtéséhez minden tekintetben profi filmszakmai trükk bevetésre került, rendkívül magas színvonalon.
Ha ezért az alakításért Michael Fassbender és Chiwetel Ejiofor nem kap Oscar-díjat, akkor nincs igazság ezen a Földön. Mindketten lenyűgözőek, Fassbender mindenkit lemos a vászonról, hihetetlenül szuggesztív módon játssza el a nem kicsit őrült ültetvényest, a karakter teljes mélységét megmutatja, nem fél leásni a lélek legsötétebb bugyraiba. Chiwetel Ejiofor szintén tökéletesen mutatja be Solomon minden rezdülését, teljesen átlényegül az általa játszott karakterré. Lupita Nyong'o Patsy szerepében méltó játszótárs. Benedict Cumberbatch sajnos csak egy rövid szerepet játszik a filmben, tisztességesen helytáll, de kicsit elmarad a tőle megszokott szinttől. Brad Pitt inkább a produceri teendőkre koncentrált, csak egy kis mellékszerepet vállalt, de azért természetesen jó jeleneteket íratott magának.
Steve McQueen kiváló teljesítményt nyújtott a rendezői székben, Elkerülte a felszínességet, nagyon mély, szíven ütős drámát kapunk tőle. Sajnos a felszabadulás pillanatainak ábrázolása már erősen klisésre sikeredett, és ezért marad egy kis hiányérzet a nézőben, de összességében katarktikus erejű alkotáshoz van szerencsénk. A színészvezetés tökéletes, a jelenetek brutálisan erősek, az ilyenek miatt volt érdemes feltalálni a mozgóképet.
Mélyen felkavaró film, méltán fog hullani rá az Oscar-eső!
9/10
