A tengeralattjáró / Das Boot (1981)
2013. december 01. írta: FilmBaráth

A tengeralattjáró / Das Boot (1981)

Das_Boot.jpg(Erről az egész klasszikus hétről, illetve a posztok összesítője.)

A második világháború csatái nem csak a földön és az égen, hanem a vízen, sőt a víz alatt is zajlottak. A tengeralattjárók legénysége egy szűk helyre volt bezsúfolva, távol minden civilizációtól, a hatalmas víztömeg kellős közepén, amelytől csak néhány acéllemez választotta el. Ráadásul bármikor utolérhette őket egy vízibomba vagy ellenséges torpedótámadás. A veszélyre és a túlélési esélyre jellemző adat, hogy a 40 000 német katonából, aki tengeralattjárón szolgált, 30 000 soha nem tért haza. Vajon mit élhettek át ezek az emberek a tenger mélyén? Erre a kérdésre keresi a választ Wolfgang Petersen filmje.

Nagyon hatásosan kezdődik a film: lassan beúszik a képbe egy tengeralattjáró, ami a hatalmas víztömeg kellős közepén, a nagy semmiben járja az útját. Ezután egy buli kellős közepén találjuk magunkat, ahol megismerhetjük Henrich Lehmann-Willenbrock kapitányt (Jürgen Prochnow), aki nagyon büszke a hajójára, azonban már tudja, hogy a németek el fogják veszíteni a háborút, ezért nem túl nagy lelkesedéssel készül az új küldetésre. Ráadásul koloncként a nyakába kap egy újságírót is, aki dokumentálni fogja a várhatóan diadalmas hadműveletet. És még az első tisztje is nehezíti az életét, aki egy fiatal, törtető, hithű náci. Az igencsak világvége hangulatú parti után másnap a legénység vízre száll, és kezdetben nagy a jókedv és a harci láz. Azonban az idő múlásával lassan erőt vesz rajtuk a depresszió, és amikor a kapitány egy hibás döntése miatt túl mélyre merülnek, kitör a pánik. Vajon sikerül feljutni a felszínre, vagy örökre a tenger fenekén maradnak?

A három és fél órás filmet én gyakorlatilag végigrettegtem. Pedig nem horrorfilmről van szó, de annyira erős atmoszférát sikerült teremteni a képekkel és a zenével, és azzal a puszta ténnyel, hogy egy nagyon szűk helyiségben játszódik a történet, hogy képtelenség kivonni magunkat a film hatása alól. A  lényeg a túlélés, ezen túl azonban nagyon sok mindenről szól az alkotás: a háború értelmetlenségéről, brutalitásáról, a kiábrándultságról, az ember és a természet harcáról, de elsősorban arról, hogyan reagálnak különböző habitusú emberek egy óriási krízishelyzetben, melynek tétje valóban élet és halál. A forgatókönyv messze nem volt tökéletes, simán ki lehetett volna hagyni legalább egy órát a filmből, rengeteg benne a felesleges párbeszéd és jelenet, azonban olyan jól sikerültek a vágások, hogy végig sikerül fenntartani az intenzitást. Nem sok szó hangzik el, mégis az emberi arcokon pontosan figyelemmel tudjuk követni a történetet. Minden szereplő teljes jellemfejlődésen megy át a kapitánytól kezdve az első tisztig és a haditudósítóig. Szinte olyan érzése van a nézőnek, hogy ő is bent ül abban a rusnya tengeralattjáróban, részese a legénységen belüli torzsalkodásoknak, átéli, milyen érzés a mélyben rekedni, és velük együtt próbál meg bármi áron a felszínre jutni. Kell ennél több dicséret egy drámának? És mivel a happy end ebben az esetben elmarad, ezért sokkal mélyebben élhető át a legénység tragédiája.

das boot2.jpgJürgen Prochnow élete szerepét játszotta el a kapitány figurájában. Ő a legidősebb, legtapasztaltabb ember a hajón, mégis az ő hibájából kerül kilátástalan helyzetbe a legénység. A kezdeti szkepticizmust fokozatosan váltja fel a mély érzelmi kötődés a rá bízott emberekhez. A hajójára büszke tengerészből lassan lesz igazi kapitány, aki méltó arra, hogy kivezesse a legénységet az embert próbáló helyzetből. Prochnow széles érzelmi skálán mutatja be a kapitány jellemfejlődését, finom eszközökkel, de mély átéléssel. A többiek is jól teljesítenek, de az ő játéka kiemelkedő, soha nem tudta megismételni ezt a teljesítményt.

Wolfgang Petersen később több közepesen sikeres hollywoodi filmet készített, azonban A tengeralattjáróban megfogott hangulatot, mély drámai erőt nem sikerült reprodukálni. Az operatőri munka kimagasló, igazából a hangulaton túl a képek égnek bele a néző retinájába, a bátor, egyedi kameraállások, vágások teszik klasszikussá a filmet.

Tömény rettegés, izgalom, zsigerig hatoló dráma a tenger mélyén, kötelező darab!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr95574951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2013.12.01. 11:34:57

Óriási film, a szó minden értelmében. Petersen elképesztően hitelesen ábrázolt mindent a filmben, és ezért volt óriási élmény.

nandras01 2014.03.31. 20:24:36

te valami másik filmet láttál, ez már bizonyos.
honnan szedesz azt a marhaságot, hogy kapitány hibázott annál a merülésnél?
vagy semmit sem értettél meg a filmből, vagy egyszerűen csak elbambultál, és még azt sem hallottad meg, amikor a szádba rágják, hogy azért sprintelt a szorosban az afrikai partok felé, mert ott remélt túlélést a bombázástól, a (viszonylag) sekélyebb vízben.
és ha le mersz írni ilyen mérhetetlen ostobaságot, miszerint "simán ki lehetett volna hagyni legalább egy órát a filmből, rengeteg benne a felesleges párbeszéd és jelenet"- akkor az lenne a legszerencsésebb, ha sürgősen felhagynál a filmkritikai kisérletezgetéssel, és elővennéd a dörmögő dömötört- arról talán sikerülne néhány épkézláb mondatot összeszedned.
a film nemhogy túl hosszú, hanem az ember szinte sajnálja, hogy máris vége, úgy elrepül az idő, egyetlen másodpernyi üresjárat nélkül.

eßemfaßom meg áll 2014.04.11. 18:30:37

"amikor a kapitány egy hibás döntése miatt túl mélyre merülnek"

nem annyira a kapitány döntése volt, hogy beragadjon a mélységi kormány merülési irányba. Egyébként meg van neki nemrendezőiváltozata 2ó40perccel, abban bizonyára kevesebb a "felesleges" jelenet és párbeszéd

Tény, hogy zseniális film, úgy elrepül a 3,5 óra hogy észre sem veszi az ember és ami külön jó benne, hogy nem látszik rajta a kor nekem max 3 perc volt olyan (a greenboxos tenger+híd jelenetek egy része) aminél éreztem, hogy ezt ma azért már jobban meg tudnák csinálni.

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2014.04.20. 09:42:57

@nandras01: kapitány hibás döntését én is furcsállottam

valamint a kivágható jelenetek helyett nézzük meg a sorozatot
süti beállítások módosítása