Magam is meglepődtem, de annak ellenére, hogy a filmesek szeretnek népszerű és aktuális vitatémákat feldolgozni és beleszőni történeteikbe, gyakorlatilag egyetlen alkotás sem készült, amely az egyre inkább digitalizálódó társadalmunkkal foglalkozna. (Az inkább históriás jellegű Facebook-filmet most ne számoljuk ilyennek.) Sőt, jobban belegondolva a közösségi oldalak, az átlagemberek internetes tevékenysége tulajdonképpen marginális részét képezik egy-egy forgatókönyvnek. Ezért is különleges a szóban forgó produkció, illetve azért is, mert nem kisebbre vállalkozott, mint hogy a Crash-hez hasonlóan egy összetett és körültekintő beszámoló legyen az általa választott témában.
A sztori három fő szálból áll össze: megismerhetjük a fiatal kora ellenére online chatszobák közösségének vetkőző Kyle-t (Max Thieriot), akit egy rámenős riporter (Andrea Riseborough) vesz rá arra, hogy mesélje el történetét, és ezzel részben árulja is el kenyéradóját. Rajta kívül itt van nekünk az átlagos kamasznak mondható Ben (Jonah Bobo), akibe két idősebb srác a közösségi háló segítségével köt bele, és teszi nevetség tárgyává. Harmadikként pedig egy gyermekét elvesztő házaspár (Alexander Skarsgard és Paula Patton) története bontakozik ki előttünk, akik minden jel szerint egy internetesen átverés áldozataivá váltak.
Amikor a főcím után elkezdtem olvasni a színészek neveit, nem akartam hinni a szememnek, hogy én még erről a filmről nem hallottam (a fent felsorolt igen illusztris szereplőgárdához többek között még Michael Nyqvist és Jason Bateman is csatlakozik.) És nem is okoz csalódást egyikük sem, mindannyian olyan alakítást szállítanak, amilyet egy ilyen jellegű produkció megkíván. Pedig sok esetben igen szokatlan feladatuk volt: nem egyszer percekig csak az arcukat lehet látni csetelés közben (természetesen a szöveg is fut mellettük a képen), azonban pont ezek a teljes csendben folytatott dialógusok jelentették a mű legjobb pillanatait. Mindenképpen elismerésre méltó tehát a tulajdonképpen teljesen ismeretlen Andrew Stern - Henry Alex Rubin író-rendező páros munkája többek között ilyen szempontból is, de sajnos jellemzően csak ilyen fellángolásszerű pillanatokról tudok beszámolni.
Pedig van itt minden, amitől mostanában a címlapok hangosak voltak: gyerekpornográfia, cyberbullying, és a banki adatok online eltulajdonítása. Azonban talán ezen témák aktualitásának köszönhetően túlságosan is nyilvánvaló, hova tartanak ezek a történetszálak, alapvetően az első 20 percben nyilvánvalóvá válik mindhárom sztori gerince. És azt kell, hogy mondjam, a háromból kettő tényleg csak a kötelező köröket futja le, sőt, a teljesen átlagos újságíró-informátor vonalnak még az internethez sincs semmi köze (arról nem is beszélve, hogy ez a téma gyakorlatilag teljesen ki lett vesézve Michael Mann Bennfentesében). Ugyanakkor ez még nem lenne feltétlenül gond, erre ellenpéldaként tudom hozni a méltatlanul elfeledett Boy A-t, amely hasonló módon egy egyértelmű végkifejlet felé halad határozott módon, ennek ellenére mégis élvezetes minden perce. Azonban ha arra gondolok, hogy a Crash milyen meglepő és katartikus módokon varrta el a szálait, egyértelművé válik, hogy a jelen filmből hiányzik az az érzelmi töltet, az a sokkoló hatás, amely igazán nagy drámává tehetné.
Hiába mondható tehát ambiciózus próbálkozásnak ez a produkció, összességében csak egy próbálkozás marad, amelynek megvannak a maga momentumai, de az összképet nézve nem nyújt semmi különlegeset. Ettől függetlenül érdemtelenül van ennyire agyonhallgatva, úgyhogy hadd tegyek ez ellen legalább annyit, hogy mindenkinek jó szívvel ajánlom.
8/10
