(Az interjú FroG-ot dicséri, én csak a szöveg átírásáért és félreértéséért voltam felelős.)

Várja, hogy mikor készül el a pornóverzió a filmjéből, leszarja, ha letöltötted egy kalózoldalról, és a közösségi finanszírozást tartja az utóbbi évek legnagyobb fejleményének. Többek között ezeket tudhattuk meg az Iron Sky rendezőjétől, Tim Vuorensolától, aki filmje főszereplőjével, Julia Dietzével együtt állt rendelkezésünkre a Cinefesten.

A film csak most kerül bemutatásra Magyarországon, ellenben a legnagyobb torrentoldalon már másfél éve elérhető. Ön szerint ez pozitív vagy negatív dolog? Segített népszerűvé tenni az Iron Sky-t, vagy kárt okozott, ahogy ezt mostanában a nagy stúdiók gondolják?

Nem igazán érdekel a dolog. Ez a stúdiók problémája, nem az enyém. Ha valahol nem érhető el egy film, ott le fogják tölteni, ahol meg elérhető, ott nem. Amit remélek, amiben hiszek, hogy ez a film a mozivászonra készült, szóval ha le is töltötte valaki, menjen el a moziba és nézze meg. Leszarom, hogy letöltötted vagy az Iphone-odon nézted meg, ha végül elmész rá a moziba.

Mi a véleményük arról, hogy az Asylum nevű, méltán hírhedt filmstúdió az Önök filmjének oldalvizén próbál sikerre törni? Ez "dicséret", vagy inkább sértő megnyilvánulás?

Vuorensola: Ez a legnagyobb megtiszteltetés számomra. Ekkor éreztem igazán, hogy elértem valamit. Ennél már csak az lenne a hízelgőbb, ha pornó-verzió is készülne a filmből.

Julia Dietze: Egyébként ne akarjátok megtudni milyen képeket szoktam kapni facebookon. Különböző férfiak azzal próbálnak bevágódni, hogy beöltöznek náci egyenruhába és elküldik nekem a képet. Nem igazán értem ezt az egyenruha-fétist. (nevet)

A büdzsé egy részét a rajongók adták össze, és napjainkban egyre több példát látni erre akár Kickstarter-en is. Lát potenciált ebben a finanszírozási formában? Illetve milyen érzés volt látni, hogy ennyien támogatják a projektet?

A filmgyártás egy magányos dolog, többnyire egyedül vagy az ötleteddel, a forgatókönyveddel, és rengeteg embert kell meggyőznöd arról, hogy támogassanak (ennek ellenére senki sem támogat.) Számomra ez a nagy rajongótábor volt az, ami meggyőzött, hogy ez a film biztosan el fog készülni. Akárhányszor azt éreztem, hogy ez nem fog senkit érdekelni, nem lesz ebből semmi, mindig azt mondtam magamnak: "El kell készítened ezt a filmet." Úgyhogy nagyon jó érzés volt.

A kérdés másik részére pedig a sajtótájékoztatón is válaszoltam tegnap, hogy a közösségi finanszírozás az egyik legfontosabb dolog, ami a filmvilágban történt az elmúlt évtizedekben. Ugyanis visszaadja a döntés jogát a közönség kezébe. Az ötlet, a történet kellene csak számítson, és semmi más. Nem az, hogy melyik stúdió készíti, ki adja a pénzt. Szóval én jó elgondolásnak tartom. Ha van egy jó ötleted, amúgy is rengeteg pénzt fogsz keresni vele, ha meg nincs, akkor nem (még akkor is, ha James Franco-nak hívnak.)

Nagyon sok kritikus ezt a filmet kizárólag vígjátékként nézte és értékelte, és sokan nem vették észre a szatirikus és a politikát kritizáló elemeit. Mi a véleménye erről?

Az amerikai filmek hozzászoktatták a nézőket, hogy egy ilyen témaválasztás csak lövöldözésről és robbanásokról szólhat. Ezért nagyon sokan nem figyeltek oda, hogy tulajdonképpen a műfajnak egy új megközelítését próbáljuk elindítani. Sokan utálták a filmet, de ez sem baj, mert az a lényeg, hogy valamilyen érzés kiváltott belőlük. De ezek az emberek ha 10 év múlva megnézik az Iron Sky-t, biztosan másképpen fognak vélekedni róla.

(Utolsó kérdésünk az eddig meglehetősen háttérbe szorult színésznőnek szólt:) Milyen érzés volt németként egy olyan filmben szerepelni, amely a német történelem egyik legsötétebb korszakáról szól, és azzal viccelődik?

Dietze: 12-13 éves koromban nekem is el kellett volna mennem megnézni egy koncentrációs tábort, de én inkább otthon maradtam. A német népben a mai napig benne van ez a bűntudat, akár második-harmadik generációs szinten is. Nagyon sok zsidó barátom van (majdnem egy zsidóhoz mentem feleségül), és megmutattam nekik a forgatókönyvet, de nem tartották sértőnek, mivel nem az áldozatokról szólt. De az én szerepem, és maga a történet is egy pozitív üzenetet hordoz, hogy az a legfontosabb, hogy végső soron megőrizzük az emberségünket.