A sci-fik évében sajnos nem ez a film viszi el a pálmát. Pedig nem sikerült rosszul, de a District 9 rendezőjétől ez sajnos nem elég. Egy újabb sajnálatos példa arra, hogy Hollywood megöli a kreativitást és az eredetiséget.

A Föld a jövőben elég leharcolt hely lesz, ahol a nyomor, a betegség, a kilátástalanság az úr. Az elgyötört lakosok irigykedve nézik a közeli mesterséges holdon létrehozott paradicsomot, az Elysiumot, ahol a gazdagok és kiváltságosok élik gondtalan életüket. Álomviláguk békéjét a védelmi miniszter, Delacourt (Jodie Foster) óvja, aki nem válogat az eszközökben, ha a betolakodókról van szó. Mivel a vezetőknek nem tetszenek a módszerei, ezért puccsot tervez, azonban úgy alakul, hogy az erről mit sem tudó Max (Matt Damon) keresztezi a terveit. Max halálosan beteg, és azért akar eljutni Elysiumba, hogy az ottani csodaágy meggyógyítsa. Ennek érdekében hagyja, hogy kicsit felturbózzák a testét, és olyan ketyerével szereljék fel, amelynek segítségével le lehet tölteni adatokat az agyából. Eredetileg csak fel akarnak jutni a kiváltságos világba, de amikor letöltik az adatokat, rájönnek, hogy mibe keveredtek, és eljött az alkalom arra, hogy az Elysium áldásait minden földlakó élvezhesse. Természetesen Delacourt nem adja fel könnyen, és rájuk szabadít egy velejéig romlott ügynököt, Krugert (Sharlto Copley), és elkezdődik a harc a hatalomért és egy jobb világért.

A forgatókönyv nem volt zseniális, de jól sikerült. A történet nem túl bonyolult, azonban a Blomkamptól olyannyira várt társadalomkritikai él csak az első fél órában jelenik meg, utána feltűnés nélkül áttérünk egy jó kis akciófilmre. Ami nem baj, csak kár érte, mert ebben a filmben sokkal több volt. A karakterek nem túl összetettek, de jól meg vannak írva, a jellemfejlődés rendben van, a motivációk tiszták és világosak. A képi világ nagyon kifejező, a zene és lassítások sokat erősítenek a drámai hatáson.

Matt Damon rá teljesen jellemző módon közepes alakítást nyújt, Jodie Foster mélyen a szokásos szintje alatt teljesít, nem sokat tud hozzátenni sablonos szerepéhez. Sharlto Copley ellenben kiváló alakítást nyújt, igazi pszichopata főgonosz, mindenkit lemos a vászonról. Alice Braga  nem nagyon tud mit kezdeni Frey szerepével, Wagner Moura viszont lubickol Spider szerepében.

Neill Blomkamp tehetsége vitathatatlan, azonban ebben a filmben sajnos semmi igazán újat nem tudott mutatni. Persze megvolt az apokaliptikus világ, a szegény-gazdag ellentét, a világ igazságtalansága stb, de csak jelzésszinten, nehogy véletlenül megzavarjon bennünket a szórakozásban. Valóban jó kis film született, de nem gondolkodtat el, hiányzik belőle az igazi mélység. A jelentek intenzitása viszonylag kiegyensúlyozott, azonban a történet nem sodró erejű, a színészvezetés pedig nem kiemelkedő. Jól szórakoztam, de nem kicsit vagyok csalódott. Ennél sokkal többet vártam, egy jó, de sajnos felejthető alkotás született.

Egyszer érdemes megnézni, mert nem rossz film, de csodákat és katarzist ne várjunk tőle.

7/10