A cím már árulkodó. Nem egy katolikus bentlakásos suli mindennapjait ismerheti meg az, aki megnézi Ted Demme filmjét. Sokkal inkább George Jung életét, aki a ’70-es évek nagypályás drogdílere volt. Az egész mozi megspékelve olyan színészóriásokkal, mint Johnny Depp, Ray Liotta vagy Penélope Cruz.
George Jung vagy ismertebb nevén Boston George emberek millióit tett boldoggá, emberek millióinak tette elviselhetőbbé a mindennapjait. Mások ezért Nobel-békedíjat kaptak. Neki be kellett érnie a börtönnel. Igen, kokainimportőrnek sem könnyű lenni. George (Johnny Depp) egy kisvárosi srác, aki megunta, hogy a szülei belesavanyodtak az életbe. Ki akart törni, tapasztalatot akart szerezni. Egy barátjával Kaliforniába költözött, remélve, hogy ott majd önmaga lehet. Szép lányok, napfény, minden megvolt, ami kell a boldogsághoz. Vagyis majdnem minden, kivéve a pénzt. Így került a képbe a drog. Előbb csak helyi szinten terjesztett Boston George és bandája, majd bekerültek a nagykutyák körébe. Persze, mint minden díler ő is lebukott, majd börtönbe került, aztán ismét elkapták, és újra jöhetett kényszerpihenő. Voltak jobb és gyengébb pillanatai. Amikor nagyon futott a szekér, akkor Escobárral üzletelt, színészek vették körül, gyönyörű felesége volt. Majd amikor annak a bizonyosnak a másik oldalára került, akkor menekült, nélkülözött, szenvedett.
Egy átlagos néző számára mi lehet érdekes Demme filmjében? Talán néhányan nosztalgikus hangulatba kerülnek, felidézik, hogy fiatalon, vagy nem olyan fiatalon milyen jó volt egy kicsit betépni és nem törődni a világgal. Gondolom a nézők kisebbik részét teszi ki az előbbi csoport. Aztán egy másik réteg számára érdekes lehet, mert betekintést nyerhet, hogyan is ment az üzlet azokban az időkben. Bár nem hiszem, hogy hatalmas képzelőerőre van szükség, ahhoz hogy világos legyen számunkra, hogyan is csempészik ipari mennyiségben a kokaint, s egyáltalán ennek miért van jelentősége. A nézők túlnyomó részének George Jung lehet érdekes. És most értünk el a film egyik nagy problémájához. Egyáltalán kit érdekel, hogy volt valahol egy díler – el kell ismerni, aki igen jól végezte a dolgát – aki néhányszor lebukott,ezáltal tönkre téve az életét. Aztán az egész sikersztori vége az lett, hogy felesége elhagyta, lánya megutálta, ő pedig egy cellában rohad. Engem nem annyira, s gondolom sokak vannak így vele. A filmet a karakter kellene előre vigye, de mi van, akkor ha a karakter nem érdemel figyelmet? Ha nincs benne semmi különleges. Ilyenkor az van, hogy megnézzük a filmet, de nem kapunk maradandó élményt. Azért nem, mert nem tartjuk érdemesnek Boston George személyét, hogy hosszútávon az emlékezetünkre véssük.
A fentebb leírtak után kicsit visszavesz a néző az elvárásokból. Reméli, hogy lesz egy-két jó poén vagy valami emlékezetes momentum, esetleg a színészek extrát hoznak. A Betépve esetében az utolsó szerencsére bekövetkezett. Johnny Depp tehetségét, sokarcúságát nem igazán kell ecsetelni. Szerencsére ez alkalommal sem okozott csalódást. Ezt a kicsit hippi stílust is teljesen magáévá tudta tenni. Ha egy okot kellene mondanom a film megnézése mellett – több nem is igazán jut eszembe – akkor Depp jelenléte lenne az. Feltűnik még a vásznon Penélope Cruz. Ő viszont jelenesetben csak szépségével hívja fel a figyelmet. Ami szintén nem elhanyagolható, de összességében egy emlékezetes alakításhoz édeskevés.
Érdekes kérdés, hogy mit akartak Demmék kihozni ebből a sztoriból. Adott egy alapjáraton negatív szereplő és azt a végére sajnálja meg a néző? Ha ezt, akkor kicsit mellélőttek – bár próbálkoztak rendesen, elég csak az utolsó jelenetre gondolni – mert Junggot sajnálni nem lehet, maximum megvetni, szánni. De ahogy már írtam, ezek nagyon kevesek egy jó filmhez. Viszont, aki kedveli Deppet és szeretne tőle egy jó alakítást látni egy középszerű filmben, az nyugodtan szánhat két órát a Blow-ra.
6/10