Romokban heverek. Tudtam, hogy rossz, de hogy ennyire? Eddig jutottunk? Hogy Ganxta Zoli a legjobb a filmben? Igen, megnéztem a legutolsó Die Hardot. Mi történt veled, Bruce? Tényleg csak a pénz számít? Idén már egyszer csalódtam benned a GI Joe-ban, de ez most nagyon megrázott.
Kamaszkoromban te voltál a bálvány, a Die Hardot, a Nicsak, ki beszélt, és az abszolút kedvencemet, Az utolsó cserkészt rongyosra néztem, a '90-es évek rólad szóltak.
Aztán lassan felnőttem, és rájöttem, hogy nem vagy jó színész, de egy bizonyos típust (a nagydumás, keményöklű zsarut) nagyon jól tudod játszani, és a közönséget nagyon jól tudod szórakoztatni. Nincs ezzel semmi gond, egyszer minden bálvány ledől, te pedig okosan megtaláltad azt az utat, amelyben fenn tudsz maradni Hollywood farkastörvényei között. Az én öt kedvenc színészem listájában már régen nem szerepelsz, de a sok kedves emléknek köszönhetően még messze nem lettél elfelejtve.
Nem is akarok tovább szomorkodni, emlékezzünk inkább a szebb napokra, és bízzunk a jobb filmekben. Mert néhány csalódás még nem ok arra, hogy legközelebb ne nézzem meg Bruce Willist a moziban. Íme, az én 5-ös listám, szerintem ezek a legjobb filmek, kíváncsian várom a véleményeteket.
5. Die Hard: Az élet mindig drága
Sokak szerint az első Die Hard volt a legjobb. Szerintem nem. Ha a film egészét nézzük, ez a sorozat legkiforrottabb része, itt minden összejött, innen már törvényszerűen csak lefelé vezethetett az út. A forgatókönyv remek volt, szórakoztató, pergő párbeszédekkel, és persze a látvány sem volt elhanyagolható. És a szereplőgárda is kivételes volt: Jeremy Irons egy élmény volt, Samuel L. Jacksonnal ragyogó párost alkotott Bruce. Itt kellett volna abbahagyni a sorozatot...
4. Az ötödik elem
Nem mondom, hogy ez a filmművészet csúcsa, de a látványvilága kivételes (Gaultier divatbemutató volt a köbön, de nagyon jól sült el), a forgatókönyv jó volt, tele nagyon jó beszólásokkal ("Ön emberként van nyilvántartva? Nem, húsos fagyi vagyok"), jól adagolták az akciót és az érzelmeket, egy percig sem lehetett unatkozni. A szereplők itt is nagyot lendítettek a filmen: Gary Oldman rá teljesen jellemző módon mindenkit lemosott a vászonról, Ian Holm lubickolt a szerepében, na és persze Chris Tucker (akihez Geszti Péter hangja zseniálisan passzolt) szövegelése maradandó.
3. Ponyvaregény
Nincs mit hozzátennem, Tarantino zseniális filmje mindenki előtt ismert, bár Bruce itt csak mellékszereplő, mégis emlékezetes jeleneteket kapott. Bár alapvetően McClane figuráját hozta, mégis fel tudott mutatni újabb színeket is. A szereplőgárda impozáns, a film már klasszikus, nem lehet elégszer megnézni.
2. Hatodik érzék
Amikor Shyamalan még tudott rendezni, és amikor döbbentem bámultam a filmvásznat, mert a végső fordulat lehengerlő volt. Bruce egy teljesen másik oldalát mutatta meg, ami önmagában érdekessé tette a filmet, azonban az a rendkívüli helyzet állt elő, hogy egy kisfiú lemosta a vászonról a filmsztárt. Bevallom őszintén, nekem a legjobban Haley Joel Osment maradt a fimből (sajnálom, hogy felnőve nem tudta megismételni a gyerekszínészként aratott sikereit - pedig az A.I. Mesterséges értelem után ezt nem gondoltam volna)
1. 12 majom
Terry Gilliam stílusát lehet szeretni, vagy nem szeretni (én teljesen elfogult vagyok vele a Gyalog galopp miatt), de ez a film szerintem a legértékesebb művészileg a Bruce Willis filmek közül. Bár mindenki elkönyvelte vicces akciósztárnak, azért egy jó rendező ki tudja hozni belőle a legjobbat, és ez ebben a filmben sikerült. Gilliam még Pittből is előbányászta a maximumot, szóval ez a film nekem többszörösen különleges volt, és bár időnként zavarosnak tűnik, mégis úgy jó, ahogy van. Szóval Bruce, ha nem maradsz meg a felszínen, lehettél volna több is, mint ami lett belőled, de ez a te döntésed volt, és én egyáltalán nem neheztelek rád ezért.