A Patrick Stewart főszereplésével készült sorozat után még három Star Trek legénység is elindulhatott űrbéli kalandjaira: a Deep Space Nine (1993-1999) egy űrállomás életét mutatta be, a Star Trek: Voyager (1995-2001) az USS Voyager űrhajó legénységének kalandjait mesélte el, melyet az első női kapitány Kathryn Janeway (Kate Mulgrew) irányított, a Star Trek: Enterprise (2001-2005) az Enterprise NX-01 csillaghajó életébe nyújtott bepillantást.

Bár ezek a tévésorozatok nem muzsikáltak rosszul, nem érték el a Patrick Stewart-éra színvonalát, viszont fenntartották a rajongók érdeklődését a Star Trek univerzum iránt, és lehetővé tették, hogy a Next Generation sorozat szereplőivel még két mozifilm készüljön.

A film nem kicsit meglepő módon azzal indul, hogy Data enyhe lefolyású ámokfutást rendez egy békés faluban. A bolygó vezetői óriási műsort rendeznek a Csillagflottánál, és követelik, hogy most és azonnal kapcsolják ki az androidot. A flotta hajlik is erre a megoldásra, azonban szerencsére éppen az Enterprise a legközelebbi hajó a szektorban, és Picard kapitány természetesen azonnal és teljes sebességgel indul a helyzet tisztázására. És mindjárt bele is fut a szokásos problémába: joga van-e a Csillagflottának megszegni az Elsődleges Irányelvet, és beleszólni a bolygó életébe. Azonban mivel a helyiek az örök fiatalság titkával rendelkeznek, a Csillagflotta  vezetése meginog. Picardékra vár a nemes feladat, hogy a halálán lévő, és ezért a bolygó lakóit sürgősen eltávolítani, és az örök fiatalság titkát megkaparintani akaró helyi rosszfiúval, Ru'afoval szembeszálljon és a békés falubelieket megmentse.

A forgatókönyv alapvetően nem volt rossz, a humor jóval több volt benne, mint az előző filmben, azonban tele volt belterjes utalásokkal, amelyeket csak a sorozat rajongói értettek, a többiek annyira nem tudták értékelni. A nagyobb baj az volt, hogy nem sikerült megtalálni a megfelelő arányt az érzelmek, az akció, és a filozófia között. Túlságosan sokat merengtek az élet értelmén, a párbeszédek vontatottak voltak, az akciók nagyon műviek. A látvány elég közepesre sikerült, volt ez már sokkal jobb is a sorozat története folyamán.

A rendezői széket ismét Jonahthan Frakes foglalhatta el, aki elkövette ugyanazt a hibát, mint az előző filmnél: a lendület csak a film feléig tart, utána reménytelenül ellaposodik a történet. A színészvezetéssel nem volt gond, elsősorban a gárda összeszokott volta miatt. A szereplők közül ismét csak Patrick Stewart és Brent Spiner emelkedett ki, a többiek ugyan több lehetőséget kaptak, mint az előző részben, de nem igazán tudtak élni vele. F. Murray Abraham sajnos nem tudott túl sok színt vinni elég sablonos szerepébe, kár érte.

A legnagyobb probléma ezzel a filmmel az volt, hogy folyamatosan az volt az érzésem, mintha tévéfilmet néznék, nem volt benne semmi olyan momentum, ami indokolttá tette a mozivászonra való alkalmasságát. A karakterek sablonosak voltak, igazi jellemfejlődést sem láthattunk, van benne néhány jó akciójelenet, a hős legénység bátran menti a segítségre szoruló falusiakat, de nem igazán tudunk szurkolni nekik, hiszen ahhoz vagyunk szokva, hogy a világot menti meg az Enterprise, ehelyett most elakad a filozófiai problémáknál, nem túl meggyőző és magával ragadó a történet.

Összességében egy eléggé közepes film született, de a rajongók szerették, pénzügyileg sikeres volt, ezért a legénység kapott egy búcsúfilmet.

6/10