A klasszikus legénység nyugdíjba vonult, eljött az új nemzedék ideje. 1987-1994 között ment a  tévében az új sorozat, új legénységgel. Az Enterprise űrhajó új kapitányát Jean-Luc Picardnak hívták, és eléggé különbözött James T. Kirktől. Nem volt igazán akcióhős típus, inkább kifinomult úriemberként jellemezném.. Közel sem volt olyan bensőséges a kapcsolata az első tisztjével, mint korábban Spocknak Kirkkel, jellemző, hogy egyesnek hívta. Klingon tiszt is helyet kapott a sorozatban, a legérdekesebb  tagja a legénységnek mégis Data volt, az android másodtiszt, akinek az volt a legnagyobb vágya, hogy ember legyen. A holofedélzet segítségével a legénység bármilyen korban, bármilyen időben kipróbálhatta magát, melyet az epizódok során teljes mértékben kihasználtak. A technika tehát látványosan fejlődött, a hangsúlyok is eltolódtak: nemcsak a főtisztek jutottak főszerephez, hanem a legénység minden tagja megmutathatta magát. Itt már nem az volt a lényeg, hogy minél látványosabban szétrúgják a klingonok hátsóját, hanem az Elsődleges irányelvre helyezték a hangsúlyt, vagyis arra, hogy a Föderáció nem avatkozhat be a kultúrák fejlődésébe. Ehhez képest folyamatosan ezt tették, de legalább volt egy elv, amitől el lehetett térni.

A sorozat szereplői közepes vagy annál gyengébb színészek voltak, ez alól két kivétel volt. Picard kapitány alakítója, Patrick Stewart, akinek tar feje az X-men sorozatból lehet sokaknak ismerős, valamint a Datát játszó Brent Spiner emelkedett ki a legénységből.

A tévésorozat jól muzsikált, ideje volt a következő nagyfilmnek.

A film elején legnagyobb meglepetésre James T. Kirk kapitány érkezik az Enterprise-ra, de csak azért, hogy felügyelje a próbautat. Gondolom, senkit nem lepek meg azzal, hogy robbanás történik a szektorban, és az új kapitány természetesen készségesen átadja a kormányrudat Kirknek, hogy megoldja a problémát. Meg is oldja, azonban ő maga eltűnik a világűrben. Meggyászoljuk, eltelik néhány évtized, és máris egy igazi hajón találjuk magunkat, ahol az új legénység éppen azt ünnepli, hogy Worf hadnagyot, a klingon tisztet előléptették. A bulinak sajnos azonban hamar vége szakad, mert a sok évvel ezelőttihez kísértetiesen hasonló robbanás történik a szektorban. A helyszínre érve egy őrült tudóssal, Sorannal találják szembe magukkal, akinek az a kattanása, hogy bolygókat pusztít el annak érdekében, hogy visszatérhessen családjához a nexusba, egy időn túli térbe.  Bár mindent megpróbálnak a legénység tagjai, mégis eléri a célját, Picard kapitány is éppen kezdene elveszni az időben, azonban váratlanul találkozik ezen a különös helyen Kirkel, így végignézhetjük, ahogy az Enterprise hajdani és jelenlegi kapitánya együttes erővel küzd meg a gonosz tudóssal.

A forgatókönyv nem sikerült túl acélosra, a párbeszédek eléggé vontatottak, Kirk kapitány pedig erősen elhomályosítja Picard-ot. (Ők egyébként civilben jóban vannak, Stewart-ot pl. Shatner tanította be a filmben lévő lovas jelenetekre). A két kapitány közös jelenetei a legjobban kidolgozottak, a többiek karaktere eléggé egysíkúra sikeredett, egyedül Data alakja ragadta meg annyira az írók fantáziáját, hogy érdekes jeleneteket írjanak neki. Sajnos a humor eléggé hiányzik a filmből, inkább a misztika és a filozófia felé hajlottak az alkotók, de ott is nagyon a felszínen maradtak, vagyis egyáltalán nem magával ragadó a történet. Akciójelenetek természetesen vannak, de eléggé vérszegények a Star Trek hagyományokhoz képest. Persze a klingon ragadozómadár - Enterprise űrcsata most is megvolt, szép képek is akadnak, de a hiányérzet ezen a területen is eléggé megmarad.

A rendező, David Carson nem igazán állt a helyzet magaslatán, hiszen más dolog tévéfilmet és nagyfilmet rendezni. Nem is képes arra, hogy fenntartsa az intenzitást, a film kábé a felénél reménytelenül unalmassá válik.. Stewart és Shatner megbízhatóan hozzák a karakterüket, Brent Spiner Data szerepében pedig messze kiemelkedik a legénység többi tagjának erősen szürke tömegéből. Malcom McDowell egyébként nagyon jó színész, de ezúttal nem tudott igazán mit kezdeni nem túl jól megírt szerepével.

Összességében megállapítható, hogy egy teljesen közepes film született, a generációváltás nem sikerült túl jól. Azonban a film pénzügyileg sikeres volt, ezért nem volt kérdéses a folytatás.

6/10