„Aki igazán akar zenélni, az ne nősüljön meg.”

Az Akadémia több, mint 70 éve hirdet győztest a Legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Nagyon sok esetben ez egyfajta vigaszdíj. Persze ezért is jár szobor, de közel sincs olyan médiaőrület körülötte, mint ami megfigyelhető a fontosabb kategóriáknál. Vigaszdíj, mert sok esetben volt a mezőny legjobb filmje európai alkotás, de sok esetben volt a jelölt filmek között olyan, ami inkább volt győztes film, inkább felelt meg egy Oscar kritériumainak.  

Az elkövetkező egy hétben a Legjobb idegen nyelvű filmek közül választunk ki néhányat. Na nem kell megijedni, nem 1947-től kezdődően, mert tudjuk, hogy a mostani filmes generáció nagy része tart az idősebb filmektől. Éppen ezért az elmúlt 20 évet vesszük górcső alá, remélhetőleg így sikerül felhívni a figyelmet néhány méltatlanul elfeledett alkotásra. Akkor hadd szóljon és kezdődjön az INYOH (Idegen Nyelvű Oscar Hét).

Jan Sverák egy rövid dokumentumfilm és az Általános iskola után, 1996-ban megrendezte e Kolját. A film a következő díjszezonban mindent vitt. Először a Golden Globe, majd az Oscar díjátadóján is A legjobb idegen nyelvű filmnek bizonyult. Különösen nagy dolog volt ebben az időkben győznie ennek a filmek. Hiszen a ’90-es évek eleje, közepe az az időszak volt, amikor még az orosz-amerikai viszony közel sem volt felhőtlen (most sem az, de azért változott a helyzet). Ez kihatott az amerikai díjátadókra is. Akkortájt nem szívesen fogadták az olyan műveket, amelynek a Szovjetunióhoz bármilyen köze is volt. A Kolja azonban fordulópont volt ezen a téren.

Fratisek Louka (Zdenék Sverák) ötvenes évei elején járó csellóművész. Tehetségét méltatlanul nem mutathatja meg a közönségnek, köszönhetően párttal való “viszonyának”. Hatalmas adósságot halmozott fel, minden erejét felemészti ennek a törlesztése. De mégsem boldogtalan. Hiszen zenélhet, számára pedig ez a legfontosabb. Nincs szüksége családra, gyerekre, csak alkalmi szeretőkre, mert azt vallja, hogy a család és a zene nem fér meg egymás mellett. Azonban a csábításnak ő sem tud ellenállni. Egyik ismerőse olyat ajánl, amivel egycsapása az összes adósságát kitudná fizetni. Ehhez “csak” annyit kell tennie, hogy feleségül vesz egy frissen disszidált orosz nőt. Bár rossz érzése van az egész dologgal kapcsolatban, de a pénznek nem tud ellenállni. A rossz érzés hamarosan valósággá válik. A “felesége” továbbáll, a nő fiára vigyázó idős hölgy pedig meghal. Így Louka a pénz és az új trabant mellé egy ötéves kisfiút is kap, Kolját.

Most elégedetten gondolhatjátok, hogy Louka és Kolja összebarátkoznak, megszeretik egymást, majd a végén lesz egy drámai fordulat. Röviden, ismét egy kiszámítható, talán hatásvadász dráma. Igen, ez is lehetne, mert a forgatókönyv erre is predesztinálhatná a filmet. Egyrészt igaza van, azoknak akik hasonlóan vélekednek. Mert tényleg helytálló, ez a film a végletekig kiszámítható, azonban a hatásvadászattal köszönő viszonyban sincs. Talán, ha lesz valamikor egy remakje a tengerentúlon, (nem hiszem, hogy lenne) akkor fennállna a negatív hatásvadászat esélye.

Sverák filmjét két részre kell választani. Az első részben a kapunk orosz-cseh ellentétet, rendszer kigúnyolást, és humort, mégpedig abból a jól ismert szláv fajtából. Aztán a film második felében jön a populárisabb drámai vonal. Felvetődik a kérdés, hogy egy ember, aki igazán senkit sem szeretet és senkit sem engedett magához egészen közel, képes lesz-e szeretni, képes lesz-e megnyílni egy ideges kisfiú előtt. Emiatt a kettősség miatt több a Kolja, mint egy sima családi dráma, amiből annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Akik nem éltek abban a rendszerben vagy tudásuk csak felszínes ezzel kapcsolatban azoknak a második rész lesz a maradandóbb. Akik viszont megélték azt a kort, vagy csak meséltek nekik róla, azok észreveszik a kis utalásokat, halvány, de annál kifinomultabb társadalomkritikát.

Jan Sverák filmjét kezelhetjük egy kedves, sablonos családi drámának, vagy kezelhetjük egy igen súlyos társadalomkritikának, ami mellesleg egy kedves családi dráma. Mindenki maga döntse el, hogy számára melyik kategóriába tartozik. Bár még 20 éves sincs, de így sem felel meg a ma elvártaknak. Jelenleg a sok impulzusnak, hatalmas kommunikációs zajnak köszönhetően egyre türelmetlenebbek a filmnézők is. Még a legegyszerűbb drámától is elvárják a nézők többsége, hogy pörögjön, hogy szinte végig olyan jelenetek legyenek, amelyek vizuálisan erősek. Ha Te is ezek közé tartozol, akkor nem ajánlom a Kolját, mert unalmasnak fogod érezni. Ha viszont szereted a kicsit lassabb folyású, de a lassúságot értékkel kompenzáló filmeket, akkor mindenképp nézd meg.

7,5/10