A gondozoo 2011-ben finoman szólva sem aratott túl nagy sikert. Története kiszámítható, poénjai laposak, szereplői pedig egyszerűen gyengék voltak. Ennek ellenére Frank Coraci 2012-ben úgy döntött, hogy ismét Kevin James-szel közösen készít filmet.

Azt hiszem, hogy kijelenthetjük, ennek a párosnak nem szabad közösen munkálkodnia egy projekten sem a jövőben, sőt James esetében még azt is megfontolnám, hogy kapjon-e egyáltalán valaha főszerepet.

A történet szerint, egy anyagi problémákkal küzdő iskola vezetése úgy dönt, hogy megszűnteti zenekarát, s így annak karmesterének állását is. Főszereplőnk Scott Voss, rajtuk szeretne segíteni, s ennek legjobb módját MMA meccsek megnyerésében látja.

És itt jelentkezik a film egyik nagy gyenge pontja, ami nem más, mint a pocsék alapötlet. Egyszerűen már belegondolni is nonszensz, hogy biológia tanárból valaki néhány edzés után MMA bajnok lesz, de egyszerűen nem értem, hogy lehet filmet készíteni, egy ennyire összecsapott és felületes munkából. Sugárzik a filmről, hogy még szinte az írók se igazán tudták mit szeretnének, így összeraktak egy sztorit, ami valahol a vígjáték és a családi film között próbál masírozni. Elég kevés sikerrel. Vígjátéknak gyenge, a poénok erőltetettek és laposak, ugyan akkor nem hinném, hogy bárki szívesen ülne le a gyerekével olyan filmet nézni, amiben minden második jelenetben lerúgják valaki tüdejét.

A gyengén összehozott történetben a szereplők csak keresik a karakterüket, amik annyira irritálóak, hogy szinte fáj nézni az embernek. Jó példa a főszereplő, James, aki annyira sótlan arccal játszotta végig a filmet, hogy az ember szinte megsajnálta. Az volt az érzésem, hogy nem tudta eldönteni sokszor, hogy mikor legyen komoly és mikor alakítson viccesen. A mellékszereplők között volt olyan, aki igyekezett valami átélést is vinni a munkájába, de ennek legtöbbször idegesítő ripacskodás lett az eredménye.

A sok negatívum mellet azért, még ha elvétve is akadtak jó pillanatok a filmben, amikor az ember valóban elmosolyodott, esetleg fel is nevetett. És a P.O.D. száma is igazán jót tett néhány jelenet hangulatának.

Összességében tehát, egy minden tekintetben felejthető – és felejtendő – film, rossz alapötlettel és gyenge megvalósítással, amit a néhány viszonylag jobban sikerült pillanat nem menthet meg.

4/10