Az Alfred Hitchcock név hallatán nagyon kevesén néznek semmitmondóan. Ez a név nem csak a filmörültek körében cseng ismerősen, legalább egy Hitchcock művet ismerni már-már általános műveltség. A cím talán megtévesztő lehet sokaknak. Joggal gondolhatjuk, hogy egy majdnem három órás filmet kapunk, amely az angol rendezőlegenda teljes életét bemutatja. De nem. Sacha Gervasi egy rövid időszakot ragadott ki Alfred Hitchcock életéből, azt a periódust, amikor megalkotta talán legismertebb művét, a Psycho-t.

Hitchcock (Anthony Hopkins) az Észak-északnyugat sikere után sem akar pihenni. Újra vágyik, kockáztatni szeretne, újra érezni akarja, milyen az, amikor valami teljesen meghökkentővel áll a közönség és a kritikusok elé. A Psycho ötletét nem fogadja jól a forgalmazó. De ez még inkább ösztönzi a rendezőt, meg akarja még jobban mutatni, hogy igen is ő a legjobb. Megmutatni a közönségnek és megmutatni saját magának is. Közbe a magánélete sem fenékig tejföl. A felesége Alma (Helen Mirren) úgy érzi férje elhanyagolja, több törődésre lenne szüksége. Ezt megkapja a forgatókönyvíró Whitfield Cooktól (Danny Huston). Aki látta a Psycho-t, és aki csak hallott róla annak sem nagy meglepetés, hogy a film végül elkészült. Alfred Hitchcock pedig ismételten képes volt valami újat, valami hátborzongatót adni a nézőinek.

A legfontosabbak azt tartom, hogy helyén kezeljük Gervasi filmjét. Ne várjunk tőle túl sokat és akkor csalódni sem fogunk. Vannak apró kis utalások, nüansznyi jelek, de ezek szinte jelentéktelenek. Nem tudjuk meg, hogy milyen ember volt valójában a Hitch és az sem derül ki, hogy mitől is volt  annyira zseniális. Persze kapunk egy képet, de semmivel sem többet, mint a könyvek, újságcikkek és filmjei elárulnak róla. Annak is csalódnia kell, aki a Psycho-ról szeretne sokkal többet megtudni. Itt is vannak olyan információk, amelyeket talán nem tudunk. Aki viszont mélyrehatóbban szeretné megismerni a film keletkezésének történetét, annak ajánlom az Alfred Hitchcock and the Making of Psycho című könyvet.

A Hitchcock egy könnyen fogyasztható, szórakoztató film. Megnézed, leköt, de ennél semmivel sem kapsz többet. Van, akinek ez elég és van olyan, akinek nem. A 20. század egyik legmeghatározóbb és legsikeresebb rendezőjéről szóló film szerintem legyen ennél jóval komolyabb, átfogóbb. Vagy ne ez legyen a címe. Persze értem, hogy így sokkal könnyebb eladni, de valamilyen szinten méltatlannak tartom, hogy ilyen keveset kapjon a néző a Hitchcock címszó alatt.

Gervasi tökéletesen döntött, amikor Anthony Hopkinst kérte fel erre a szerepre. Egy lovag vászonra visz egy másik lovagot. A maszkmesterek is kitettek magukért, Hopkins pedig újonnan megmutatta, hogy egyike a legnagyobbaknak. Minőségi maszk, minőségi színészi teljesítmény és össze is áll a kép. Nem Hopkins hibája, hogy csak ennyit akartak megmutatni Hitchből, amit elvártak tőle, azt hozta, talán még többet is nyújtott. Anthony Hopkins mellett még mindenképp meg kell említeni két nevet: Helen Mirren és Scarlett Johansson. Előbbi hitelesen alakította Hitch feleségét. Van néhány sokat mondó jelenet, amiből következtetni lehet, mennyire is volt fontos a rendezőzseni életében. Mert tudjuk, minden nagy férfi mögött áll egy nő, aki jól jár. Utóbbi pedig megmutatta, hogy talán nincs minden veszve és komolyabb szerepetek is el tud játszani, olyanokat is, ahol fontos a szépsége, de közel sem elegendő.

Ha nem Alfred Hitchcock nevét olvasnám a címben, akkor talán sokkal jobban tetszett volna a film. Akkor talán akarva-akaratlanul is nem vártam volna valami különlegeset. De vártam, így csalódtam kicsit. Nem rossz film a Hitchock sokkal inkább egyszerű, túl egyszerű és könnyen fogyasztható.

5.5/10