Hős (Ying Xiong)
Elég sokszor éreztem azt, hogy nehéz áthidalni a köztem és a távol-keleti kultúra között tátongó rést, és emiatt nehezemre esik meglátni egy hasonló film értékeit. Azonban úgy gondolom, hogy ez a mű nemcsak az én ízlésvilágomnak, hanem az egész filmművészetnek is egy komoly megerőszakolása. A történet bár alapvetően jól van felépítve, a rendezés amellett, hogy ázsiai módon borzalmasan hatásvadász, gyönyörű és akár még működne is, ha éppen nem röhögtetné ki saját magát. A levegőben zsinóron húzva kardozó főszereplők láttán és a mindenféle fizikai törvényt meghazudtoló, gusztustalanul giccsesen művészkedő jelenetek alatt nem egyszer kellett visszafojtott nevetéssel ülnöm. A film üzenete sem sokkal szerencsésebb, de azt kiválóan megmutatja, hogy a távol-keleti emberek mennyire önfeláldozóan képesek magukat alárendelni egy eszmének.
Az ördög ügyvédje (The Devil's Advocate)
Mondhatnám egyszerűen azt is, hogy így kell filmet készíteni. Nehéz lenne bármi olyat is írnom erről a műről, anélkül, hogy ne társítsam pozitív jelzőkkel. Kiváló forgatókönyv, karakterfejlődés, rendezés, üzenet, operatőri munka, hangulat, zene, színészi alakítások (Al Pacino zseniális, mint mindig, Charlize Theron pedig élete egyik legjobbját nyújtja), az alkotás utolsó harmada pedig utánozhatatlan élmény. Az egyetlen dolog, ami rossz szájízt hagyott bennem, hogy a természetfeletti erőltetése végül kicsit elveszi az egész filmnek az élét, és gátolja azt, hogy emberközeli tudjon maradni. De ettől még továbbra is mestermű.