Bizonyára nem csak nekem tűnt fel, hogy sok szempontból pozitív évet zártunk a filmvilágban. Kezdve azzal, hogy 2012-ben egy hónap alatt több jó filmet láthattunk, mint 2011-ben összesen, de például olyan komoly változásokat is észrevehettünk, mint a sci-fi visszatérése a mainstream mozizásba (a Prometheus illetve a Looper révén). Azonban a legkomolyabb mérföldkőnek mégis az tűnik, hogy a nézőknek szemmel láthatólag kezd megjönni a józan esze, illetve a jó ízlése.

Gyakorlatilag nem telik el úgy nap, hogy valamilyen aktuális téma kapcsán ne kerülne elő az a közhely, hogy mennyire igénytelen filmeket láthatunk a moziban, és hogy ezért mi is, illetve egész pontosan a többi néző (mert én azért nem venném magamat egy kalap alá velük) is felelős. És újra elmondja valaki, hogy amíg néhány primitív, de annál hatásosabb eszközzel óriási tömegeket lehet becsalogatni egy tragikusan rossz folytatásra, addig a tendenciákban komoly változás nem lesz. Azonban az elmúlt évet elnézve, úgy néz ki, ez mégsem lesz igaz. Ha rápillantunk a statisztikákra, azt láthatjuk, hogy a nagy CGI-látványorigák, azaz a blockbusterek közül jellemzően a minőségiek voltak azok, amelyek sikeresek is tudtak lenni.

A március rögtön egy elég egyoldalú küzdelemnek adott helyet: két népszerű könyv adaptációjának harcában a borzalmasan középszerű John Carter (imdb: 6.7) a sokkal korrektebb Éhezők viadala (imdb: 7.3) ellenében elég komolyan elvérzett, és bár nem sok hiányzott hozzá, de végül a Disney által kiherélt Burroughs-hős még pénzügyileg sem érte meg a stúdiónak. Persze sok okot és érvet láthatunk még ezek kapcsán, és nem ilyen egyszerű a kép. Az immár sokadik tinihisztéria kétségkívül komolyan segítette Katniss Everdeen győzelmét, de azért tegyük hozzá, hogy a sokkal masszívabb rajongótáborral rendelkező, de ugyanakkor nagyon megosztó Twilight sem tudott sokkal jobb eredményeket produkálni. Önmagában a hype aligha lett volna elég valamire. Aztán olyan érvelések is napvilágot láttak, hogy az erősen Avatar-szerű történetet belebegtető Disney-mű nem keltette fel az emberek érdeklődését, amit elég fura egy olyan vitában hallani, amely pont arról szól, hogy hétről-hétre le tudják nyomni a stúdiók a közönség torkán ugyanazt a sablont. 3 év, főleg az átlag nézőnek, elég hosszú idő a felejtésre, és azt sem mondhatjuk, hogy a marketing a különböző CGI-szörnyekkel ne próbálta volna felkelteni a moziba járók figyelmét.

Szóval 1-0 a minőségi blockbustereknek, így vághattunk neki az áprilisnak. Ebben az hónapban már érezték a forgalmazók, hogy a brutálisan erős nyarat inkább jó lenne elkerülni a gyengébb produkciókkal, úgyhogy gyorsan bemutatkozott A titánok haragja (imdb: 5.8) és a Csatahajó (imdb: 6.0). Azonban különösebben az időzítés sem menthette meg őket. A tipikus módon gyenge, de látványos Titánok harcának hasonló elven felépülő második része a tendenciák alapján folytatásként számíthatott volna egy tisztességes box-office mutatóra, de az első felvonás bevételeinek harmadát sem érte el, így pedig csúfos bukás lett. A Michael Bay-panelekre épülő társasjáték-adaptáció (ennek értelmét könyörgök magyarázza el nekem valaki, aki látta) ugyan valamennyire szerencsésebb volt, és bizonyos nézőpontból még jövedelmező is, azonban a számok láttán kevés stúdiófőnök merne belevágni újra egy hasonló produkcióba.

Májusban pedig érkezetek a Bosszúállók (imdb: 8.4), akik aztán egyből a bevételi rekordokat vették célba és egy egész tiszteletre méltó másfél milliárd dollárig meg sem álltak. Valószínűleg van, aki úgy gondolja, hogy Downey Jr., Hemsworth és Johansson (és persze karaktereik) egy légtérben minden körülmények között garancia a sikerre, de miután Thor, Amerikai kapitány és Vasember a bemutatkozó filmjeikkel összesen nem hoztak annyit, mint ez a mű, én jobban szeretem azt gondolni, hogy inkább Joss Whedon remek forgatókönyve, mintsem a Marvel-hősök összezsúfolása hozta meg a kirobbanó sikert. Amely aztán képregény-adaptációk hatalmas dömpingjét fogja elhozni a következő években, azonban ha igazam van, akkor elég kellemetlen meglepetések fogják érni a stúdiókat, amikor az adott évben a 23. szuperhős-mozit állnak neki levetíteni a mozikban.

Júniusban az erősen középszerű Hófehér és a vadász (imdb: 6.3) végül megtörte a jeget, és egy korrekt 400 milliós bevételt könyvelhetett el. Ami viszont mégis érdekességgé teszi ezt az adatot, hogy az R kategóriás (17 éven aluliaknak szülői felügyelettel ajánlott) Prometheus (imdb: 7.2) nem sokkal később beállította ugyanezt az eredményt. Mivel a legnépszerűbb R-kategóriás alkotás, a nem kis ideológiai hátszelet kapott Passió is csak 600 millióig jutott, gyakorlatilag ez összehasonlítás szempontjából akkora siker, mint egy PG-13-as filmnél a milliárd dolláros határ megugrása. Nem elhanyagolható ugyan, hogy Ridley Scott neve és az Alien-franchise feltámasztásának belebegtetése komoly tényező volt a mű népszerűségében, de azért tegyük hozzá, hogy James Cameron Aliens-e óta (amit közmegegyezéssel az utolsó jó Alien-filmnek tartanak) egy alkotás sem volt ilyen népszerű a sorozat keretei között.

A július pedig megmutatta, hogy jó filmek tényleg érdeklik a nézőket, előbb a több helyen támadható, de alapvetően nézhető Pókember-reboot (imdb.: 7.2) hozott össze 700 milliót, majd Nolan Batman-trilógiájának záródarabja (imdb.: 8.7) csatlakozott a milliárdosok klubjához. Az augusztus pedig azt mutatta meg, hogy a rossz filmek nem érdeklik a nézőket. A teljesen feleslegesnek bizonyult Total Recall remake (imdb.: 6.3) egy irtózatosat hasalt a mozipénztáraknál, majd az igencsak erőltetett (bár nem kifejezetten blockbuster) 4. Bourne-film (imdb: 6.7) hozott egy korrekt, de a trilógia záródarabját meg sem közelítő eredményt. Az ősszel pedig az is kiderült, hogy a két legfrissebb James Bond-film, a Quantum csendje és a Skyfall között jelentkező minőségbeli különbségek (imdb:  6.7 illetve 8.0) a bevételi adatokban is megmutatkoznak (600 millió és 1 milliárd).

Az eredmények tehát a karakterek, előzmények népszerűségétől függetlenül kiválóan jelzik a film értékét. És a mindeközben folyamatosan terjengő pletykákról se feledkezzünk el: a stúdiók kezdenek megijedni, az egyébként szintén elég gagyi G.I. Joe második részét a tesztvetítések után inkább elküldték egy komoly átírásra és pótforgatásra, kis híján egy évvel eltolva a premiert, a World War Z pedig szintén komoly újraíráson, utóforgatáson és csúszáson esik át éppen, nem kis feszültségeket okozva a stábban.

Nem véletlenül jegyeztem le az imdb pontszámokat sem minden alkotás mellé: egyrészről talán ez a legreprezentatívabb visszajelzés a közönség részéről, másrészről így világosan kirajzolódik egy, a 7.0-ás pontszámnál húzódó lélektani határ. Persze nem azt mondom, hogy minden jó film szükségszerűen népszerű és jövedelmező is lesz (pl. a Felhőatlasz bukása), és valószínű, hogy egy ultragáz Batman-reboot is komoly bevételi mutatókat tudna szállítani a következő pár évben, de egy-két kivételtől eltekintve a verdikt egyértelmű: ami jó film a nézők szerint, az sikeres is lesz, ami nem, az pedig komoly pénzügyi veszteségekre számíthat. Ez pedig a 2011-es Transformers és Karib-tenger kalózai milliárdos bevételei után egy meglepő és komoly fejlemény a nézői szokások alakulásában.

És már csak azért is fontosak ezek a pontszámok, mert rajtuk keresztül egyre inkább kirajzolódik egy előre tájékozódó, az internetet vélemények után böngésző néző képe. Aki már egy gyenge értékelés láttán nem ül be egy filmre, csak azért, mert egy népszerű sorozat sokadik része, vagy azért, mert az előzetesben hatalmas CGI-szörnyeket mutogatnak. És remélem, hogy ez nem csak egy egyszerű anomália, hanem 2013 végén ismét kijelenthetem, hogy ez tényleg így van.