Danialves kritikája itt olvasható

„Nem mondom, hogy én vagyok a legjobb edző, de a top1-be beférek.”

Amilyen szép játék a futball, olyan nehéz minőségi filmet készíteni róla. Sőt, szerintem még igazán felsőkategóriás filmet a műfajon belül nem is sikerült összehozni (Góól-t és társait a legnagyobb jóindulattal sem sorolnám a top filmek közé). Gondolom ez megfordult Tom Hooper fejében is, amikor elvállalta Az Elátkozott Leeds United rendezését.

Brian Clough neve kinek mit mond? Nem várom el minden olvasótól, hogy tisztában legyen az előbb említett úriember munkásságával, éppen ezért pár mondatban összefoglalom miért is annyira különleges. Clough az angol labdarúgás egyik legtöbbet kritizált és egyben legtöbbet csodált edzője volt. Olyan bravúrokat vitt véghez, amik a jelenlegi viszonyok között szinte lehetetlennek tűnnek. Először a harmadosztályból bajnoki címig vezette a Derby-t. Majd ezek után a Nottingham Forrest csapatával még ezt is sikerült túlszárnyalnia, először megnyerték az angol bajnokságot, majd ezt követően duplázni tudtak a BEK-ben (a mai Bajnokok Ligája elődje). Tette mindezt egy angol kis csapattal, amelyiknek az érkezése előtt az első osztályban való szereplés is csupán állom volt. Remek edző volt, ez nem is kérdés, de ehhez még párosult egy nem mindennapi stílus is. Játékosaival nagyon keményen bánt, s plusz még a sajtó elé is bármikor kiállt, bátran hangoztatva többnyire csípős véleményét.  Miután a Derby-től elment, nem rögtön a Nottingham következett, hanem a Leeds United. Az a Leeds United, ami akkortájt a szigetország legjobb csapata volt. Plusz még Clough-nak nem kisebb legendát kellett váltania a padon, mint Don Revie, aki az angol nemzeti csapat kispadjára ült le (ahol később csúfosan megbukott).

Nem kell atomfizikusnak lennünk, ahhoz, hogy a címből kikövetkeztessük, hogy a film Brian Clough Leeds-nél eltöltött időszakára összpontosít. Az egyetlen hely, ahol nem tudott valami maradandót alakítani, az egyetlen hely, ahol sem a játékosokkal sem a közönséggel nem jött ki, az egyetlen hely, ahonnan rövid idő után kirúgták. Megpróbálta a csapat játékát teljesen átszabni, azt szerette volna, ha a Leeds nem csak eredményesen futballozik, hanem méltóképpen egy angol bajnokhoz. Külön-külön a Leeds United és Brian Clough is nyerő volt, de párban korántsem lettek sikeresek, sőőt…

Az elején említettem, hogy igazán jó focis filmet még nem igazán láttam. Ez annak is betudható, hogy a futballról jó filmet készíteni elég nehéz (értsd úgy, hogy ahol valóban játsszák is a játékot).  Hooper nem is erőlteti a focis jeleneteket, van pár, de jobb lett volna, ha az sem kerül be. Sokkal inkább Clough személyére összpontosít (érthető is, hogy kevés a szó szerinti futball, amikor van egy ilyen karaktered). Clough-ra, mint emberre, és nem mint edzőre. Aki taktikailag szeretne okosabb lenni az ne ezt a filmet nézze, inkább olvasson utána Pep Guardiola munkásságának. Hooper inkább azt szerette volna megmutatni, hogy mennyire jó motivátor volt Brian Clough, hogy mekkora varázsló volt az öltözőn belül. Ezt akarta, de nem igazán jött össze. Nagyon kevés az olyan momentum, amikor ténylegesen a játékosaival foglalkozik, amikor elbeszélget velük. S ha meg is teszi, akkor is kb. egy két mondatos monológ az egész, kicsit hihetetlen, hogy ennyitől ilyen szinten felpörögtek a játékosai. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap a médiával való kapcsolata, a klubvezetéssel és a körülötte levőkkel való folytonos harca. Így azt gondolhatja a néző (joggal), hogy itt van egy kis mitugrász, aki mindenkinek megmondja a tutit, de az értékek hiányoznak belőle. Pedig Clough-ba volt, nem véletlenül lett legendás edző, csak ebben a filmben az igazi erényei háttérbe szorulnak. A másik dolog, ami szerintem hiba volt az, hogy túlságosan előtérbe került a Clough versus Don Revie rivalizálás. Igazából ez egy egyoldalú versengés volt, a fiatal Clough volt az, aki először csodálta Revie-t, majd később meggyűlölte és legnagyobb vetélytársának tartotta. Néha úgy tűnt, hogy neki csak az a fontos, hogy Revie-t legyőzze, bebizonyítsa, hogy jobb edző nála, az hogy a csapat nyer vagy veszít helyenként másodlagos volt. Pedig ez nem így volt. Az tény, hogy ők ketten nem szívlelték egymást, de azért ennyire elmérgesedve sem volt kettejük viszonya. Clough mindig nyerni akart, mindig beakarta bizonyítani, hogy Ő a legjobb, ha ezt úgy tudta megvalósítani, hogy egyik riválisának oda szúrjon, az csak hab volt a tortán.

Michael Sheen testesíti meg a vásznon az edzőlegendát. A fiatal Brian-t jól is játssza, olyan csintalan, olyan igazi angol csirkefogó, persze pozitív értelemben. Aztán a kicsit idősödő, sikereket elérő Clough szerepében már nem annyira hiteles. Én nem hittem el, hogy egy olyan edzőt látok, aki szinte a semmiből varázsolt egy bajnokcsapatot Angliának. Én azt éreztem, hogy ott van egy edző, akiből árad a gyűlölet, a nagy szavak, de a minőség hiányzik belőle. S megint csak azt kell, hogy mondjam, hogy a valóságban ez nem így volt. Persze nem feltétlenül azt akarja viszontlátni a néző, amik megtörténtek, nem csupán a száraz tények érdeklik, de vannak olyan fontos tényezők, amelyeket megmásítani nem igazán szerencsés. Méltatlanul kevés szó esett eddig Peter Taylor-ról (Timothy Spall), aki nem csak a filmben volt egy kellemes jelenség. A való életben is Clough legfontosabb segítője volt (a rosszmájúak szerint a sikerek is nagymértékben neki köszönhetőek). Úgy gondolom, hogy Taylor-t sikerült nagyjából úgy a vászonra vinni, amilyen a való életben is volt. Egy szerény, alázatos ember, aki mindig kerülte a rivaldát, aki szerette és értett is a futballhoz. Timothy Spall pedig remekül hozza a karaktert, mindvégig a háttérbe szorul, de egyszerűen jó nézni azokat a jelenetek, amikben Ő is benne van.

Ha azt kérdezik tőlem, hogy Az elátkozott Leeds United egy viszonylag jó film-e? Akkor azt mondom, hogy nem egy hatalmas durranás, de azért nem rossz. Ha azt kérdezik tőlem, hogy Brian Clough élete, munkássága egy ennél sokkal jobb filmet érdemelt volna? Akkor azt mondom határozottan, hogy igen. Ez az ember valamit letett az asztalra, olyan dolgokat ért el, amiről még nagyon sokáig beszélni fognak. Ez a film viszont nem az a kategória, amiről nagyon sokat érdemes lenne beszélni, legalábbis pozitív értelemben. Ez nem a legjobb film és sajnos a top1-be se fér be.

5/10.