A próféta / Un prophéte (2009)
2012. november 13. írta: danialves

A próféta / Un prophéte (2009)

Érdekes módon az USA-ban meglehetősen kevés alkotás készül a börtönök életéről (a hiánypótló Szökés c. sorozaton kívül), viszont az itt keletkezett űrt az európai filmesek igyekeznek minél jobban betölteni. Nemrégiben olvashattatok itt a spanyol 211-es celláról, most pedig egy francia művet szeretnék bemutatni, amely egy egészen más történetet mesél el.

Malik (Tahar Rahim) 19 évesen kezdi meg hatéves börtönbüntetését egy átlagos francia büntetés-végrehajtási intézetben. Néhány homályos utalást leszámítva nem tudjuk miért került be, és nem is kerül szóba később egyáltalán. Nem szeretne mást, mint nyugalomban letölteni az idejét, de a hely sajátos világa és hierarchiája őt is beszippantja, és hamarosan már a börtönt uraló korzikai maffiafőnök, Cesar Luciani (Niels Arestrup) egyik emberének mondhatja magát. Egyre inkább feltalálja magát, és az események áldozatából azok irányítójává válik.

A film (talán egy kicsit régimódian) igen erősen a főszereplő karakterdrámájára fókuszál, és sokkal inkább a képekre és a színészi játékra támaszkodik, mint magára a történésekre.(Ugyanakkor a francia börtönök rendszerét is darabokra szedi, ha éppen erre koncentrálunk.) Ezzel együtt és a fenti összefoglalóból senki ne gondolja azt, hogy egy Keresztapa-párhuzamot fog látni, a történet célja éppen az ellenkezője ennek (ezt az fogja igazán érteni, aki már látta).  Az említett spanyol filmmel ellentétben most izgalmas akciómozira vagy thrillerre senki ne számítson. Ebből kifolyólag pedig igen nagy figyelmet igényel, mert történetileg bár sokszor vontatottnak és érdektelennek tűnik egy adott jelenet, az igazi jelentőségét csak így nyerheti el. A rendező vizuálisan is igyekezett minél szürkébbé tenni a művet, rendre egyszerű vagy sötét helyszíneket és beállításokat választva.  A színészek ehhez igazodva visszafogottan, de kifogástalanul játszanak.

A történetvezetést tudom kifogásolni, mivel gyakran (minden támpont nélkül) előfordulnak az időbeli ugrások, amelyek után sokszor félmondatokból kell összerakni az eseményeket és az új karaktereket elhelyezni benne. Alapvetően nem rendelkezik a film komplex sztorival, de ez a módszer nagyon megnehezíti a megértést, pedig a 2 és fél órás játékidőbe igazán belefért volna egy-két tájékozódást segítő felirat vagy jelenet. A rendezés hozadéka még, hogy hiányzik mindennemű hatásvadászat a megvalósításból, számomra talán túlságosan is. Bármennyi értéke is van ennek az alkotásnak, de nekem semmilyen katarzist nem tudott okozni, annyira távolságtartó és rideg volt.

Azt kell, hogy mondjam tehát, bármennyire is élvezetesen különleges és érdekes filmről van szó, nekem kicsit sok volt az ész és kevés a szív, mindezek mellett pedig a történet követhetetlensége már-már a dilettantizmus határát súrolta. Elsősorban azoknak ajánlom, akik a régebbi időket vagy Mann rendezéseit idéző filmeket szeretik, de szerintem a többiek sem fognak nagyot csalódni benne.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr144905222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bruse · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2012.11.16. 15:34:27

Nagyon klassz film, szinte makulátlan! Néhol túlságosan ismert panelekből építkezik, de mindenképp kiváló alkotás!
süti beállítások módosítása