Sok esetben mutatkozott meg már, hogy egy jó alapötlet nem elég egy jó alkotáshoz. Itt nem egészen ez az eset áll fenn, azonban erről a műről is elmondható, hogy inkább bátorsága és naturalisztikussága jelenti különlegességét, nem a megvalósítása. Dennis Villeneuve Oscar-díjra is jelölt filmje egy ikerpár és édesanyjuk történetét meséli el, amelyet keresztülsző Libanon véres és kegyetlen történelme.

A Kanadában élő Jeanne és Simon Marwan (Melissa Desourmeaux-Poulin és Maxim Gaudette) meglepő hirtelenséggel elhunyt édesanyjuk (Lubna Azabal) végrendeletében két borítékot talál: egyiket régen elhunytnak hitt édesapjuknak, másikat bátyjuknak (akinek létezéséről nem is tudnak) kell eljuttatniuk. Simon nem akar foglalkozni a dologgal, nővére azonban a Közel-Kelet felé veszi az irányt, hogy megtalálja családtagjait. Ezzel párhuzamosan pedig elindul az anya, Nawal Marwan története, a 70-es évektől kezdve egészen a libanoni polgárháború borzalmain át napjainkig. A film ezt a két szálat váltogatja, gyakorlatilag ugyanazokat az eseményeket bemutatva Nawal és az évtizedekkel később utána kutató Jeanne szemszögéből.

A mű egész koncepciója zseniálisan és meglehetősen hatásosan van felépítve. A történetre nem lehet panasz, a szerkesztésnek köszönhetően ráadásul néhány igen remek fordulatot tartalmaz. A rendező meglehetősen naturalisztikus ábrázolásmódot választott az események elbeszéléséhez, így még jobban meghökkentve a nézőket egy-egy jelenetnél. A filmzene gyakorlatilag hiányzik is ennek a hatásnak az eléréséhez, tulajdonképpen egyetlen, többször is szereplő Radiohead szám alkotja az egészet, amely egyáltalán nem üt el a film hangulatától.

A színészi játékok is kiválóak, ugyanakkor úgy érzem, a forgatókönyv egyáltalán nem enged belelátni a karakterek lelkivilágába. A két testvér működése kimerül abban, hogy sorban kérdezgetnek meg embereket, de ez korántsem jelenti azt, hogy kidolgozatlan jellemeket kapnánk. Néhány jól megírt apróság sokszor többet mond a filmben, mint egy tízperces dialógusnál, de sajnos ettől még minimális információnk van a három főszereplő motivációiról, éppen ezért egyik szereplő se tud közel kerülni a nézőhöz. Hozzá kell tenni, talán nem is ők vannak a középpontba állítva, hanem a háború, a gyűlölet és az egész Közel-Kelet világának érzékletes és pontosságra törekvő bemutatása. Valószínűleg a történet kissé bizarr megoldása is ezt a célt szolgálta, de az számomra már túl sok volt.

Mindent összevetve egy sok tekintetben jó filmről beszélhetünk, amelynek különleges világa és szemléletmódja mindenképpen felüdülést jelent sok hollywoodi produkció mellett. Azonban ha kicsit közelebb hozzák a szereplőket a nézőhöz, talán még egy sokkal remekebb alkotásról is írhatnék most.

8/10