Nem olyan rég írtam egy teljesen ismeretlen ausztrál sci-firől, az OtherLife-ról. Furcsa véletlen, hogy alig egy hétre rá van szerencsém írni még egy érdekes sci-firől, a Radiusról, ezúttal Kanadából. (Bár én nem mondanám sci-finek, de ha már IMDB-n ezt állítja magáról, akkor hívjuk mi is így.)
Egy férfi (Diego Klattenhoff) egy autóbaleset után felébred az erdőben. Nem tudja, hol van, hogy került oda és még a nevére sem emlékszik. (Eddig nem túl eredeti.) Ahogy rátéved a betonútra és próbál valami lakott helyre eljutni nem talál senkit csak kifehéredett szemű hullákat. A férfi először egy vírusra gyanakszik, de hamar rájön, hogy akkor hal meg mindenki, mikor az ő nagyjából 20 méteres környezetében vannak. (Erre már akár a címből is lehet következtetni.) Később pedig még egy szintén amnéziás nő (Charlotte Sullivan) is hozzácsapódik.
Az alapötlet borzasztóan érdekes. Az elején sikerült olyan hangulatot varázsolni, mint ami a The Twilight Zone nyitóepizódjában, a Where Is Everybody-ban volt. Nagyon jó, hogy a film során fokozatosan adagolják nekünk az infókat a főhős képességéről, így mi is nagyjából ugyanakkor jövünk rá az egyes játékszabályokra, mint a főszereplők. Ha már a témánál vagyok, azt meg kell hagyni, kissé kellemetlen volt látni, hogy ha a főhős valakinek meg akarta mutatni furcsa képességét, akkor ezt valami állaton szemléltette. Megértem, hogy valahogy demonstrálnia kellett, de azért akkor is megkérdőjelezhető, nem is kicsit, hogy most ezért direkt kinyírjunk odatévedő állatokat. Másik dolog, nincs igazán elmagyarázva, hogy mi is hal meg tőle. Emberek, juhok és madarak hullanak el, de például se a növényzetnek, se a rovaroknak nem lesz semmi baja. Erre nem szolgál a film magyarázattal és elég nehéz a játékidő alatt nem ezen morfondírozni.
Esetleg azon, hogy mégis hogy a fenébe működik az az amnézia, mikor tudsz beszélni, írni, olvasni, térképpel navigálni és autót vezetni, de semmi emléked, ismétlem: SEMMI emléked az eddigi életedről. Tehát nem csak kiesett pár nap/év, hanem azt se tudod ki vagy, csak idecsöppentél. Ezt elég nehéz komolyan venni, igaz nem ez az első ilyen mű. Persze ahogy haladunk előre a történettel, úgy fognak majd egyre-másra felelevenedni a baleset előtti emlékek.
A cselekmény nagyon érdekfeszítő. Vannak meglepően ügyes és kimondottan feszült jelenetek. A befejezés pedig nem rossz, de sejteni lehetett, hogy a végén muszáj lesz elsütniük az ehhez a sztorihoz tartozó egyetlen logikus lezárást. Nem akarok a történetből túl sok mindent elárulni, szóval a színészekről csak annyit, hogy 3 fontosabb figura van, akik habár nem túl komplexek, de a színészek remek munkát végeznek a megelevenítésükkel. Bár néha úgy tűnt, a másik két karakter néha már a történetet hátráltatóan duzzog túl sokat, de ez még nem volt olyan vészes. Ki kell még emelnem, hogy nagyon tetszetős filmzene készült a mozihoz. A megszokott zongorás betétek mellé bekerültek vonósos dallamok is (főleg cselló), amitől néha olyan érzésem volt, mintha az Assassin's Creedbe csöppentünk volna (nem az Assassin's Creed filmbe, hanem a játékokba, azon belül is Ezio epizódjaiba), ami jól passzolt az egyes jelenetekhez.
Annyi hiányérzetem még van a filmmel kapcsolatban, hogy úgy érzem ebben az ötletben még lehetett volna akár több is. Voltak olyan jelenetek, amikre azt mondom, kreatívak és tök jó, hogy a film meglépte őket, ugyanakkor az egész túl kicsinek érződött. Gondolok itt például arra, hogy a rendőrségből többet is ki lehetett volna hozni, de olyan hollywoodiasan fafejre voltak írva. A kicsiség meg nem baj, ha tegyük fel lenne valami mondanivalója, de nem volt.
Szóval a Radius egy jó alapötletből, korrektül és néhol egész kreatívan elkészített kis költségvetésű sci-fi thriller lett. Mindenképpen egy üde színfolt az idei ismeretlen filmek mezején.
7,5/10
A Radius teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
