Sárkányos egy évad volt ez. Látványban nem volt hiány, zúgott a Dracarys, megkaptunk mindent, amire nem is olyan titkosan vágytunk, mégis eléggé csalódást keltő lett az évad. Nagyon hiányzik G.R.R. Martin, az általa papírra vetett történet nélkül igencsak szenvedtek a forgatókönyvírók, csak az utolsó részre kapták össze magukat, addig csak tengtek-lengtek a jobb sorsra érdemes karakterek a CGI-orgiában. Tragikomikus szintre emelkedett az, hogy milyen gyorsasággal közlekednek a szereplők a helyszínek között, miközben a Mások egész évadon keresztül mentelnek a Fal felé, de aztán berúgják a kaput rendesen, ezt a zárjójelenetet nem felejtjük el egy darabig, az biztos. Ahogyan sajnos azt sem, hogy ezen kívül csak a szokásos nagy csatajelenet hozta az a hűha élményt, ami miatt a sorozat előtt ragadtunk jó néhány éve már. Nagyon rövid volt az évad, szinte még el sem kezdődött, már véget is ért, végigrohantunk az eseményeken, semmire sem volt elég idő, így fordulhatott elő, hogy két nagy formátomú szereplőtől is dicstelen búcsút vettünk, sokkal többet érdemeltek volna a forgatókönyvíróktól. Ebbe az űrsebességbe kapcsolt évadba csak annyi fért bele, hogy felvezetésre kerüljön az utolsó évad, gyorsan rövidre kellett zárni minden szálat az emberek háborújában, hogy a továbbiakban már az igazi harcra koncentrálhassunk. Összességében nagyon felejtősre sikeredett az utolsó előtti etap, miközben látványban simán tévétörténelmet írtak az alkotók, tartalmilag egyáltalán nem lehetnek büszkék a produktumra.

Az első csatát Cercei nyerte a westerosi háborúban, amivel csak annyit ért el, hogy Dany tényleg mérges lett, és tartott némi bemutatót arról, hogy mire is képesek a sárkányai. Ettől a Lannisterek a fejükhöz kaptak végre, rájöttek, hogy nincs esélyük a végső győzelemre, de Cercei-nek ez még nem elegendő ok arra, hogy feladja a küzdelmet. Miközben Jon hiába próbálja felhívni a figyelmet az igazi veszélyre, ezért öngyilkos küldetésre indul néhány társával, hogy "élő" bizonyítékot szolgáltasson a feleknek arra vonatkozóan, hogy a Mások igenis léteznek...

Ez már a második évad, amelyben a forgatókönyvírók magukra vannak hagyva, hiszen Martin-nal csak a történet fő vonalát egyeztették, amúgy teljesen szabadon szövegetik a sztori szálait, és erősen érződik, hogy a nézők kiszolgálása fontosabb, mint a dramaturgia vagy a karakterek. Ez egyrészt érthető, hiszen a HBO legmenőbb sorozatáról van szó, és túl sok pénzt költenek rá ahhoz, hogy ne menjenek biztosra, másrészt viszont éppen ez öli meg a sorozatot, mert pontosan azok a váratlan fordulatok és katartikus pillanatok hiányoznak belőle, amely miatt rekordnézettségre tett szert. Az is igaz, hogy már a finisbe fordultunk, és most az volt a legfontosabb, hogy elvarrásra kerüljenek a szálak, mielőtt a valódi háború ránk köszönt, azonban meg lehetett volna ezt oldani kevésbé laposabban és unalmasabban is. Pl. sokkal izgalmasabb körülmények között is kiderülhetett volna, hogy ki is valójában Havas Jon, a szerelmi szálat is sokkal jobban ki lehetett volna bontani, és ami a legfontosabb: nem az utolsó részre kellett volna tartogatni az ütős párbeszédeket.

Egy jól megírt negatív karakter is erősen hiányzott az évadból, Cercei nagyon messze van attól, hogy valódi őrült királynő legyen, inkább tűnik egy idegösszeroppanás szélén álló nőnek, akit teljesen összetört a gyerekei halála, mint komoly ellenfélnek Dany számára. Euron sem ér fel Joffrey-val vagy Ramsay-val, jellemző, hogy az Éjkirály egyetlen szó nélkül jobban ránk tudta hozni a frászt, mint ők ketten együtt. Most, hogy már minden karakter Westeros-on tartózkodik, úgy tűnik, nem nagyon tudnak mit kezdeni velük az írók, mert az utolsó részt leszámítva parlagon hagyták heverni Tyriont, Melisandre, Lord Varys, Ser Davos és megannyi izgalmas karakter csak bóklászott a kamerák előtt, túlságosan háttérbe szorultak a valóban parádés CGI-jelenetek mellett, amelynek eredményeként csak a szemünk lakott jól, az igazán katartikus pillanatok elmaradtak.

Látszólag minden rendben van a sorozat körül, az eget verdesi a nézettség, amelynek a hackerbotrány és a korábban kiszivárgott epizód csak jót tett, valójában azonban hosszú távon komolyan el kell gondolkodnia a csatornának, hogy mi legyen a franchise-zal. Az utolsó évaddal túl sok gond nincs, szét kell rúgni a Mások oszladozó hátsó felét, el kell dönteni, hogy kié legyen a Vastrón, aztán már el is jutottunk a történet végére, vagyis nyugodtan lehet a CGI-ra tolni a pénzt, ezt már nagyon elrontani nem lehet. Azonban ott van a tervezett spin-off-ok tárgyköre, amelyek esetében már nem biztos, hogy megéri annyit költeni az effektekre, hiszen a Mások elleni háborút úgysem lehet felülmúlni látványban, itt már komolyan fel fog merülni a forgatókönyv és a karakterek minősége, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a nézők kitartanak a mára kultstátuszba került sorozat utórezgései mellett, ha dögunalmas lesz a sztori, eléggé el van kényeztetve a nép sorozatok terén, viharos sebességgel abba fogja hagyni az új részeket, ha nem fog tetszeni neki, amit lát. Nem irigylem az alkotókat, tényleg.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az évad megtette kötelességét, jó, hogy jött, még jobb, hogy már ment is, letudtuk a kötelező köröket, a következő évadban jöhetnek az igazi nagy csaták, és a valódi harc a Vastrónért (ami közel sem azok között fog zajlani, akikre eddig gondoltunk volna, hiszen immár két jogos örökös is van, és a köztük lévő konfliktus lesz az igazán érdekes a Mások eltüzelésén túl). Egyszer nézős lett az idei westerosi szeánsz, amelynek voltak szép pillanatai, de csak a záró epizódban volt méltó a sorozat saját magához. Kevesebb sárkánytűz és több tartalom kellett volna, ez így bizony elég gyengus lett.

7/10