A nyikhaj istenke James Bond akar lenni (ki nem, most, hogy hála a jó égnek Daniel Craig már nem nagyon fog tovább fárasztani bennünket ebben a szerepben), de mivel senki nem vette komolyan ezen szándékait, ezért bevállalt egy Le Carré tévéadaptációt. Ez még nem lett volna elég ahhoz, hogy megnézzem a sorozatot (nem osztom a Tom Hiddleston iránti rajongást, engem eddig még nem győzött meg a kivételes tehetségéről), de a könyv nagyon tetszett, és kíváncsi voltam, mit kezdett vele a BBC. Nyugodtan meg lehet kövezni, de egyetlen részt sem láttam a Doktor House-ból, ezért semmilyen előzetes elvárásom sem volt Hugh Laurie - val kapcsolatban, ezért tényleg zéró előítélettel ültem le megnézni a sorozatot, és azt tudom mondani, hogy korrekten, a BBC-től elvárt minőségben dolgozták fel a regényt, azonban a zsenialitás hiányzik belőle. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, de csodát ne várjunk tőle.
Jonathan Pine (Tom Hiddleston) éjszakai portásként dolgozik egy előkelő kairói szállodában, és szalonkémkedik, melynek következményeként egy asszony meghal. Felejteni próbál, de a múltja utoléri, Angela Burr (Olivia Colman) egy brit kémügynökség vezetője beszervezi, hogy segítsen elkapni a világ leggonoszabb emberét, Richard Roper-t (Hugh Laurie). Szépen haladnak is a tervvel, azonban az érzelmek közbeszólnak, ugyanis Jonathan és Roper barátnője, Jed (Elizabeth Debicki) egymásba szeretnek...
Hugh Laurie nagy rajongója a könyvnek, nagy álma volt, hogy eljátszhassa Pine-t, de elteltek az évek, így végül Roper bőrébe bújt. A világ leggonoszabb embere hálás szerep, pláne úgy, hogy Le Carré ilyen jól megírta a kegyetlen, de korántsem vadállat karaktert. Roper ugyanis igazi playboy, aki gátlások nélkül élvezi a pénzt és a hatalmat, de nem embertelen, és aki felületesen ismeri, ki nem nézné belőle, hogy ő mozgatja a szálakat, amelyeknek köszönhetően sok ember élete ér erőszakos véget. A háttérben marad, és gazdaggá teszi az üzlettársait, de cserébe a lelküket kell adniuk, amely hosszú távon nem éppen jövedelmező befektetés. De neki is van egy gyenge pontja: a fia. Természetesen ezt használják fel a Burr-ék, hogy Pine álnéven a közelébe férkőzhessen. A politika és a a szerelem teljesen összezavarja a szálakat, amelyek végül ott érnek össze, ahol az egész történet elkezdődött: a kairói szállodában.
1993-ban íródott a regény, ezért 2016-ban már kicsit porosnak volt mondható, szükségessé vált egy kis ráncfelvarrás, amely egészen jól sikerült. Arab tavasz, férfi kémfőnök helyett terhes nő (ez egyébként nem volt benne a forgatókönyvben, de Olivia Colman valóban áldott állapotban volt a forgatás idején, így egyszerűen beleírták a szerepbe ezt az előre nem látott helyzetet, ami egy újabb pluszt tudott adni a karakternek), modern környezet, a kornak megfelelő látványvilág, valamint egy kicsit átszabott fegyvernepperkedés - nem bízott semmit a véletlenre a BBC. Alapvetően nincs probléma a sorozattal, azt leszámítva, hogy egy régi típusú kémtörténetről van szó, amelynek éppen az az eszenciája, hogy a lelki folyamatokra, a háttérben zajló, jelentéktelennek látszó dolgokra koncentrál, és elegendő időt hagy az események átélésére. Vagyis lassan bontakozik ki a történet, amely erre-arra kanyarog, és igazán izgalmas csak a végére lesz. Nem voltak könnyű helyzetben az alkotók, hiszen nem könnyű hat hosszú részen keresztül fenntartani a nézők érdeklődését, miközben fent kellett (volna) tartaniuk a látvány és a dramaturgia egyensúlyát. Ez sajnos nem mindig sikerült, egyrészt voltak üresjáratok, másrészt pedig nem mindig sikerült olyan erővel megtölteni a képsorokat, amelyek besűrítik a drámát.
A nézők megkapták, ami járt nekik, Tom Hiddleston premier plánban minden mennyiségben és még mindig nagyon áll neki, amikor rosszalkodik. Hugh Laurie is sorban kapja a ziccer jeleneteket és szövegeket (Kulka János értő tolmácsolásában), a külsőségekre sem lehet panaszunk, képet kaphatunk a felső tízezer életéről, és persze a fegyverek pusztító képességéről is. Izgalom is akad, de sajnos nem annyi, hogy mindvégig érdekes maradjon a történet, Le Carré szövegei ütnek, látszólag minden rendben van, azonban a hiányérzet mégis megmarad. Tisztes kémtörténetet kapunk, de egyszerűen nem érződik, hogy mekkora tétje van Pine munkájának, és mekkora veszélyt jelent a világra Roper, nem saját személyében, hanem azzal a láthatatlan hatalommal, amellyel rendelkezik. Nem mondanám kihagyott ziccernek a sorozatot, de nem is szólt akkorát, mint amennyire elvárható lett volna tőle.
Tom Hiddleston meglepően jól alakítja Jonathan-t, stílusosan jelentkezett be James Bond szerepére, de az igazán átütő erőt én nem éreztem az alakításában. Hugh Laurie láthatóan lubickolt a szerepében, mégis egy árnyalattal halványabb volt benne, mint lehetett volna. Olivia Colman jó volt, Tom Hollander kiváló, Elizabeth Debiski a szépségén kívül nem sokat adott hozzá a sorozathoz.
A BBC hozta a tőle elvárható szintet, de a jellegzetes brit stílusban végigvezetett történetből mégis hiányzik az a bizonyos plusz, amitől felejthetetlen lenne. Méltó módon adaptálták tévére a regényt, de nem viszünk magukkal belőle néhány valóban kiváló jelentnél többet. Nem vétettek kiugró hibát az alkotók, egyszerűen csak minőségi középszintet lőttek be, amit hoztak is, de ettől még felejthető maradt az összhatás. Kár érte.
7/10
Az Éjszakai szolgálat teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
