Bár nem szeretek gyakran másodvéleményt írni, mivel nem tartom szerencsés formátumnak, némely esetekben úgy érzem, szükséges, hogy az olyan véleményekkel kapcsolatosan, amelyektől nagymértékben eltér az enyém, kifejtsem a saját gondolataimat. Ezzel valamilyen mértékben egy alternatívát is nyújtunk az olvasónak, illetve láthatóvá válik az, hogy mennyi értelmezés és nézőpont lehetséges egy film megnézése után. A Contact esetében ez azért nagyon fontos, mert szerintem egy kiváló filmről van szó, ami nagyon sokat mutat abból a látásmódból amit Carl Sagan sorozataiban, könyveiben a világ elé tárt. Úgy gondolom, hogy pozitív pontjai bőven feledtetik velünk azokat a negatív tényezőket, amelyek valóban megtalálhatóak benne. Olyannyira, hogy még Roger Ebert Great Movies című listáján is helyet kapott, óriási elismerésként. A történet felvázolását és az egyéb tényezők bemutatását most elhagyom, ez Danialves kollégám irományában megtalálható, a hangsúlyt most teljesen a film konkrét kitárgyalására helyezném. Vágjunk is bele.
A Kapcsolat legnagyobb erőssége ott van, ahol Carl Sagan más munkái esetében is. A tudományos gondolatokon és világlátáson keresztül Sagan rengeteget reflektál a mi világunkra, azok hibáira és csodáira is, így mindig egy nagyon általános és tanulságos végkövetkeztetést képes létrehozni, nála nem csak egy természettudományos értekezésről van szó tehát (emellett nagyon sokat tett a tudomány népszerűsítéséért, mindig próbált közérthető maradni). A filmben ez ugyanígy van. Rengeteg gondolatot és dilemmát hoz fel a vallásról, a vallás és a tudomány kapcsolatáról, a politikáról, a rácsodálkozás szépségéről, illetve ezek egymáshoz való viszonyáról is. Bemutatja azt is, hogy a vallás és a tudomány megférnek egymás mellett, ezt szimbolizálja például Matthew McConaughey karaktere és a két főszereplő közötti kapcsolat is. Szó van ezzel szembeállítva a vallási fanatizmusról, annak pusztító erejéről is.
Természetesen megjelenik benne a földönkívüliekkel való kapcsolat gondolata is. Könnyen beismerhető, hogy ezek filmben keveset látható témák, ráadásul a műben ezek a remekül vannak kitárgyalva, egy zseniális és logikus befejezéssel, amelyben a nagy rejtély megoldatlan marad, ugyanúgy ahogy ma sem tudunk a legtöbb kérdésre válaszolni, ez a feladat még a tudományra vár. Így nem is lehet rajta számon kérni azt, hogy ezekre nem ad választ, az olykor-olykor közhelyesnek tűnő konklúziók pedig jellemzően a kérdéshez való alázatos hozzáállás fontosságáról szólnak, mintsem válaszok azokra. Az is belátható, hogy az ezekről a témákról való diskurzus nagyon fontos, és ezen a téren hiánypótló alkotásról van szó, ami bőven túlmutat azon, hogy csak a tudomány és a kozmosz csodáira való rácsodálkozásról szóljon. Mindehhez pedig Zemeckis rendezői munkája asszisztál remek képekkel és remek megoldásokkal, de a látványvilág dicséretét már Danialves kolléga megtette, így ezt csak megemlítem.
Egyértelmű, hogy nem lehet elhallgatni a negatívumait sem. A néha giccses megoldásokat illetve azt, hogy a forgatókönyvbe valóban becsúszott néhány naivan közhelyes szófordulat. Ezek lehet, hogy a kilencvenes években még bőven belefértek, ma már sokkal inkább kilóghat a lóláb. Emellett sokszor vannak valóban olyan elhallgatott információk, lezáratlan szálak a történetben, amit jó lett volna a néző elé tárni. Ilyen például McConaughey karakterének kvázi teleportálgatása, mindig jó helyen tűnik fel. Ám ezek a problémák is oly ritkák és apróak, hogy a végső konklúziót csak nagyon csekély mértékben tudják elrontani.
A Kapcsolat tehát az a film, ami nem fog választ adni a rengeteg elénk pakolt dilemmára, kérdésre, rejtélyre. Erre egy ma élő ember sem lenne képes. De egy nagyon fontos dolgot tesz, amit rajta kívül kevesen: beszél róluk. És pont emiatt nem lesz felesleges, hanem jó szívvel ajánlható bárkinek, aki szívesen elmélkedne a fent említett témák bármelyikében, mert szolgál néhány zseniális jelenettel. Köszönet érte Carl Sagan úrnak.
9/10
