Draft Day (2014)
2014. szeptember 01. írta: FroG

Draft Day (2014)

dd1.pngA jó sportfilm ritka manapság, mint a fehér holló. A tavalyi évben szerencsére megörvendeztettek minket egy kivételes darabbal, viszont nem mondható hogy a sportrajongók el lennének kényeztetve igényes élményekkel, ha filmekről van szó. Bevallom, fenntartásokkal vágtam bele a Draft Day című, Kevin Costner színészi és Ivan Reitman rendezői munkájával fémjelzett produkcióba, hisz a trailerek alapján csupán a Pénzcsináló által anno gerjesztett sikerhullámot meglovagolni óhajtó alkotásnak tűnt, azonban a végkép ennél jóval szórakoztatóbb és összetettebb.

Az NFL egyik legfontosabb eseménye a Draft day, amelyen az egyetemen jól teljesített játékosok elnyerhetik az igazi sztárcsapatokban való tagságot. A Cleveland Browns csapatfőnöke Sonny Waver Jr. (Kevin Costner) aki nem csupán a csapategység megteremtéséért felelős, de rajta áll, kiket draftol a csapat a következő szezonra. Sonnynak azonban nemcsak a versenytársakkal, hanem saját csapata tulajdonosával és apjának hagyatékával is meg kell küzdenie.

A Draft Day története láthatóan ezerszer átrágott sablonok nyomvonalán épül, azonban mint azt tudjuk, a már bejáratott klisék is érhetnek aranyat ha egy hozzáértő kéz bábáskodik felettük. Ez szerencsére esetünkben sincs másként, hisz a rutinosnak mondható Ivan Reitman kellő mértékkel és magabiztossággal nyúlt a Joseph – Rothman duó által papírra vetett szkripthez, ennek végeredménye pedig nem csupán egy szórakoztató -, de a műfajon belül kétségkívül maradandó filmélmény.

Persze az alkotói tehetség és a megfelelő alapanyagok sem érnének egy kanyit sem, ha a karakter kidolgozások, és az őket alakító színészek gyengén teljesítenének. Szerencsére a Draft Day ebből az dd2.pngaspektusból is abszolút rendben van, hisz nagyszerűen tálalja elénk nemcsak Costner több frontról betámadott karakterét, de a sportolók jellemét is megfelelő részletességgel megismerhetjük, legyen szó pozitív vagy negatív szereplőről, ebből adódóan pedig valódi súlyt kapnak az események, ezzel még feszültebbé téve a történetvezetést.

A történet azonban első látásra sokak számára megtévesztő lehet, ugyanis a már bevált NFL-receptek helyett nem a meccsképekre, ösztönző beszédekre vagy megtöltött stadionokra épül a cselekmény, sokkal inkább (a már fent említett Pénzcsinálóhoz hasonlóan) egy csapat megépítéséhez vezető utat, és az azon található méretes göröngyöket mutatja meg, mindezt a mindenki számára (csapatok és játékosok) létfontosságú Draft Day köré csoportosítva. Ebbe a receptbe kétségkívül könnyen csúszhatott volna ezernyi hibapont, hisz a draftrendszer finoman szólva sem a legkönnyebben felfogható és átérezhető történetforrás, azonban a már említett rendezői és forgatókönyvírói kiemelkedő munka erős kézzel formálja ezt is emberivé.

A Draft Day bár egyetemesen nem mondható valóban kiemelkedő alkotásnak, a sportfilmek körében mégis az utóbbi évek legjobbjainak sorát erősíti, és még ha nincs is ott az öt legjobb amerikai focis alkotás között, a feszült képsoraival, a nagyszerű történetével és a dinamikus vágásával minden NFL szerető ember szívébe belophatja majd magát.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr256650081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Norman Nailer 2014.09.01. 23:57:40

Biztos ugyanazt a filmet néztük? Amit én láttam, annak a forgatókönyve értékelhetetlen katyvasz volt, hol elcsépelt, hol teljesen valószerűtlen fordulatokkal - egy sportfilm esetében nem árt, ha legalább az adott sportág szabályait, működését tiszteletben tartják (a való életben ezeknek a húzásoknak nagyon csúnya vége lett volna). Az utolsó csavar (a nagy bejelentés) pedig egész egyszerűen röhejes lett, ezzel kipipálták az utolsó, még el nem puffogtatott sablont is. Minden színész rutinból hozta a szerepet, egyet sem tudok kiemelni, aki valami miatt emlékezetes lett volna.

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.09.02. 00:42:47

@Norman Nailer: Az elcsépelt fordulatokkal egyetértek, írtam is, hogy a film szinte teljesen sablonok segítségével építkezik. Ugyanakkor szerinted - és ezt valóban kíváncsiságból kérdezem - miért lettek volna nagyon csúnya következményeinek ezeknek a húzásoknak?

Norman Nailer 2014.09.02. 01:31:53

A draft - ha jól csinálják - nem a zseniális improvizációkról szól, hanem egy alaposan átgondolt, minden eshetőségre kiterjedő terv következetes végrehajtásáról. Egy ilyen - jobb szó híján - s*ggfej general manager mellett, aki senkire nem hallgat és felrúgja a stábon belüli szakmai konszenzust (még ha papíron minden joga meg is van hozzá), nem maradna meg épeszű front office ember. (Mondjuk végülis a Brownsról szólt, ott lehet, hogy így meg...)
A való életben:
1. Sonny az első trade után kb. 5 perccel már munkanélküli lett volna - ilyen szinten elzálogosítani egy csapat jövőjét bárki másért, mint egy igazi franchise QB totális felelőtlenség (a 2012-es RGIII trade pont ezért nem állítható párhuzamba, ott a stábon belül a tulajig bezárólag megvolt a szakmai konszenzus)
2. naivitás azt hinni, hogy Sonny egy ilyen átlátszó trükkel csőbe húzhatta volna a második trade partnert (azt hiszem, Jacksonville volt a filmben) - ha pedig megteszi és kiderül, utána szóba sem állt volna vele a többi csapat sem. Senki sem szeret olyannal üzletelni, aki unfair.
3. Ha az az irányító valóban annyira jó lett volna, nem marad a piacon a 7.-8. pickig. A draftsorrend elején jellemzően olyan csapatok állnak, akiknek nincs jó irányítójuk, valószerűtlen, hogy egyik sem élne az ölébe pottyant lehetőséggel.
4. az első trade partner Seattle general managere kiröhögte volna Sonnyt (ha még mindig nem munkanélküli), amikor visszajön az újabb trade ötletével
5. És akkor még bele sem mentem az amerikai munkajogi viszonyok alapján elég pikáns főnök-beosztott románcba, amiért dettó kirúghatták volna...

Faluvégi Balázs 2014.09.02. 14:50:20

"Sonny az első trade után kb. 5 perccel már munkanélküli lett volna - ilyen szinten elzálogosítani egy csapat jövőjét bárki másért, mint egy igazi franchise QB totális felelőtlenség"

Mármint az első pick után, nem? Hiszen akkor derült ki, hogy nem Callahan-t választotta.

Az összes pontban egyetértek, különösen a 4. a nevetséges. A Seahawks GM, aki reggel még vidáman dobta oda Callahan-t a Browns-nak, estére könyörög, hogy visszakapja (ráadásul csak amikor felhívják), mert kilenc darab tüntető kiment a stadionhoz (na jó, és több a tér a Salary Cap alatt).

Maga az első pick is egy hatalmas plot hole. Ha felírta magának, hogy Vontae Mack (ez volt a LB srác neve?) mindenáron, akkor miért csinálta meg az első cserét még napközben egyáltalán. A 7. helyen is simán megkapta volna.

Ettől függetlenül, ha nem vesszük túl komolyan, egészen élvezhető film, bár sportfilmnek azért nem nevezném, lehet egy 7/10.
süti beállítások módosítása