A jó sportfilm ritka manapság, mint a fehér holló. A tavalyi évben szerencsére megörvendeztettek minket egy kivételes darabbal, viszont nem mondható hogy a sportrajongók el lennének kényeztetve igényes élményekkel, ha filmekről van szó. Bevallom, fenntartásokkal vágtam bele a Draft Day című, Kevin Costner színészi és Ivan Reitman rendezői munkájával fémjelzett produkcióba, hisz a trailerek alapján csupán a Pénzcsináló által anno gerjesztett sikerhullámot meglovagolni óhajtó alkotásnak tűnt, azonban a végkép ennél jóval szórakoztatóbb és összetettebb.
Az NFL egyik legfontosabb eseménye a Draft day, amelyen az egyetemen jól teljesített játékosok elnyerhetik az igazi sztárcsapatokban való tagságot. A Cleveland Browns csapatfőnöke Sonny Waver Jr. (Kevin Costner) aki nem csupán a csapategység megteremtéséért felelős, de rajta áll, kiket draftol a csapat a következő szezonra. Sonnynak azonban nemcsak a versenytársakkal, hanem saját csapata tulajdonosával és apjának hagyatékával is meg kell küzdenie.
A Draft Day története láthatóan ezerszer átrágott sablonok nyomvonalán épül, azonban mint azt tudjuk, a már bejáratott klisék is érhetnek aranyat ha egy hozzáértő kéz bábáskodik felettük. Ez szerencsére esetünkben sincs másként, hisz a rutinosnak mondható Ivan Reitman kellő mértékkel és magabiztossággal nyúlt a Joseph – Rothman duó által papírra vetett szkripthez, ennek végeredménye pedig nem csupán egy szórakoztató -, de a műfajon belül kétségkívül maradandó filmélmény.
Persze az alkotói tehetség és a megfelelő alapanyagok sem érnének egy kanyit sem, ha a karakter kidolgozások, és az őket alakító színészek gyengén teljesítenének. Szerencsére a Draft Day ebből az aspektusból is abszolút rendben van, hisz nagyszerűen tálalja elénk nemcsak Costner több frontról betámadott karakterét, de a sportolók jellemét is megfelelő részletességgel megismerhetjük, legyen szó pozitív vagy negatív szereplőről, ebből adódóan pedig valódi súlyt kapnak az események, ezzel még feszültebbé téve a történetvezetést.
A történet azonban első látásra sokak számára megtévesztő lehet, ugyanis a már bevált NFL-receptek helyett nem a meccsképekre, ösztönző beszédekre vagy megtöltött stadionokra épül a cselekmény, sokkal inkább (a már fent említett Pénzcsinálóhoz hasonlóan) egy csapat megépítéséhez vezető utat, és az azon található méretes göröngyöket mutatja meg, mindezt a mindenki számára (csapatok és játékosok) létfontosságú Draft Day köré csoportosítva. Ebbe a receptbe kétségkívül könnyen csúszhatott volna ezernyi hibapont, hisz a draftrendszer finoman szólva sem a legkönnyebben felfogható és átérezhető történetforrás, azonban a már említett rendezői és forgatókönyvírói kiemelkedő munka erős kézzel formálja ezt is emberivé.
A Draft Day bár egyetemesen nem mondható valóban kiemelkedő alkotásnak, a sportfilmek körében mégis az utóbbi évek legjobbjainak sorát erősíti, és még ha nincs is ott az öt legjobb amerikai focis alkotás között, a feszült képsoraival, a nagyszerű történetével és a dinamikus vágásával minden NFL szerető ember szívébe belophatja majd magát.
8/10