Haneke Napok: A rejtély/La caché (2005)
2013. március 05. írta: Walter White

Haneke Napok: A rejtély/La caché (2005)

a-michael-haneke-cachecc81-hidden-juliette-binoche-hidden-6.jpgElérkeztünk a Haneke napok harmadik részéhez. Hogy ez lesz az utolsó, vagy jön egy bónuszfilm is, az csak rajtatok múlik. Ha úgy érzitek, hogy még bírjátok és szeretnétek Michael Haneke valamelyik alkotásáról többet megtudni, akkor ne legyetek restek, kommentbe jelezzétek. Írjátok azt is meg, hogy esetleg melyik filmről olvasnátok szívesen.

Michael Haneke munkássága elején kiválasztott egy utat, és azt továbbra sem hagyja el. Aki már látott az általa rendezek filmek közül legalább egyet is, az nagyvonalakban tudja, hogy mit várhat a 63 esztendős rendezőtől. Most sorra kerülő film, A rejtély is tartalmaz megannyi hanekei vonást. Ezúttal egy tévés értelmiségi az áldozat. Látszólag a sikeres intellektuel megtestesítője. Szép család, irigylésre méltó hivatás. Egyszóval elégedett lehet. Minden a megszokott kerékvágásban történik, egészen addig amíg fel nem tűnik egy titokzatos személy. Megfigyeli a családot és mindezt levideózza, majd ezt elküldi nekik. Így tartva rettegésbe Georges-t (Daniel Auteuil) és családját.

Látszólag egy lassú folyású, helyenként kicsit unalmas thrillert kap a néző. Tipikus európai film, ahol egy ilyen esetet nem szuperhősmódon, hanem hétköznapi emberként próbálnak a szereplők megoldani. Látszólag. Mert nem mondom, hogy a thriller szál nem fontos, de eltörpül a drámai vonal mellett. A titokzatos zaklató csak azért kell, hogy beindítsa a folyamatot, feltépje a régi sebeket. Rávilágítson azokra a problémákra, amelyek a családon belül régóta jelen vannak, de mindenkinek sokkal kényelmesebb erről nem beszélni. Arra, hogy kívülről szép kerek minden, de belül romlottak a dolgok. Hogy két ember, férj és feleség szinte idegenként él egymás mellett és még a legnehezebb időkben sem sikerül igazán megnyílniuk egymásnak.

michael_haneke_cache_2.jpgHaneke ezúttal is altat, majd lecsap, a képedbe üvölt, hogy ébredj fel. A rejtély vizuálisan nem annyira sokkoló, mint az elmúlt napokban említett két film. De ebben az esetben is vannak igen erőteljes képkockát, amelyek szinte a semmiből jönnek. Ez is az osztrák rendező egyik védjegye. Hosszú snittek óceánja az egész film, ez feszültséget vált ki a nézőből és még a leghétköznapibb jelenetnél is azt várja, hogy történjen valami váratlan. Aztán amikor történik az szintén váratlan. A feszültség fokozásában nagy szerepe van a zenének. Pontosabban a zene hiányának. Másodperces jelenetek, ahol totális a csend, vagy csak valami háttérzaj hallható. És a zajcunamihoz hozzászokott mai ember számára ez elég rémisztő.

Michael Haneke A rejtéllyel is tarolt, ami az európai kritikusokat illeti, hiszen a fontosabb díjak közül négyet is besöpört az Európai Filmakadémiánál. Ezek közül talán a legmagabiztosabb Daniel Auteuil győzelme volt. Auteuil a kontinens színészkrémjéhez tartozik, és ezúttal sem okozott csalódást. Fokozatosan nyílik meg a nézők elől, lépésről lépésre ismerhetjük meg. Az elején még abszolút érdektelen karakter a végére teljesen megváltozik, és türelmetlenül várjuk, hogy a különböző helyzeteket hogyan reagálja le.

cache2.jpgAz osztrák rendező nem tudott, vagy nem akart dönteni. Kicsit thrillert és kicsit drámát is akart rendezni. Jobban tette volna, ha csak egyiknél marad, de azt végigviszi becsületesen. Nagyon nem lehet belekötni így sem a filmbe, mert megvannak a magyarázatok, hogy miért kell a két vonal, de valahogy túl lecsószerű lett így. Hiányzik így az a bizonyos plusz, amitől nem csak egy jó film, hanem egy kimagasló mű lenne. Aki már látott Michael Haneke filmet az meg sem lepődik azon, hogy a végét ezúttal is lezáratlanul hagyja. Mossa kezeit és ránk, nézőkre bízza, hogy különböző teóriákkal pontot tegyünk a történet végére. Ebben az esetben ezt nem tartom zavarónak. Azért nem mert a drámai részt éreztem erőteljesnek, így igazából nem is érdekel, hogy ki volt a titokzatos zaklató.

Első Haneke filmnek nem ajánlom A rejtélyt, van ennél jóval jobb műve is a rendezőnek. Ez sem lóg ki negatív irányba a sorból, de kétségtelenül az ő szintjén ez csak egy erős közepes. Az volt az érzésem, hogy túl sokat akart, így pedig az egész film olyan távoli lett. Elmaradt a nagy hatás.

7/10

Ahogy már az elején is írtam rajtatok múlik, hogy lesz-e még egy utolsó írás a témán belül. Ha szeretnétek, görgessetek tíz centit lefele és pötyögjétek be, hogy miről olvasnátok szívesen.    

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr225115165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fausto. 2013.03.05. 00:26:08

Nálam 7,5. :)

Talán itt kínzott a legjobban a zene hiánya, valami hihetetlen feszültséget teremt azzal, hogy nélkülözi a feszültségteremtő muzsikát. :D Kicsit hosszabb, és vontatottabb, mint kellene véleményem szerint, de ettől függetlenül remek film.

SPOILER

Amikor Georges elmegy a csávóhoz, aki később egyszer csak a semmiből elvágja a saját torkát...na az annyira váratlanul ért, hogy koppant az állam asz asztalon, egyszerűen zseniális...

SPOILER VÉGE

Én személy szerint nagyon kíváncsi lennék, mi a véleményed a Funny games US-ről, tehát a remakeről. A titulus ne ijesszen meg, Haneke kb snittről snittre átültette a régebbi filmjét Amerikába, sokkal szimpatikusabb színészekkel karöltve. Bár Ulrich Mühét tisztelem, Naomi Watts azért mégiscsak Naomi Watts. :D És van a végefelé egy jelenet, amit szerintem csak, és kizárólag Haneke mer(t) megengedni magának, életem végéig emlékezni fogok rá...

Death/Mortis 2013.03.05. 15:15:23

@Fausto.: Nekem az eredeti sokkal jobban tetszett: pont a marcona arcok okán, ami európaivá, ha lehet így fogalmazni, emberközelivé varázsolta az alapfelépítést, ami nagyon könnyen átmehetett volna fantáziából szalasztott, tétet nélkülöző 'játékká', egyetlen olyan pillanat nélkül, mikor a néző elfelejtené, hogy amit néz az játékfilm---> s ez véleményem szerint meg is történt az amerikai verzióban, hiába ugyanaz az egész.

Ha már a vicces játékok mellett döntesz, akkor mind a kettőről írj.

Walter White 2013.03.05. 19:59:01

@Fausto.:
SPOILER

Az öngyilkosság tényleg durva volt. Végig altatott, kb. ez lett volna az utolsó dolog, amire gondoltam, hogy történni fog.

Funny Games-ből eddig csak a remaeket láttam, de az eredetit is megnézem. Poszt nem hiszem, hogy fog születni, mert időm most nem igen van.

Amúgy melyik jelentre gondolsz, sejtem nagyjából, hogy melyik lehet. :)

Fausto. 2013.03.05. 20:30:35

@Walter White:

SPOILER

Amikor a csajszit csak úgy pikkpakk, szó nélkül belökik megfulladni a tóba...hát én ott lehidaltam, annyira gyomron vágott.

Walter White 2013.03.05. 22:38:42

@Fausto.:

Igen, én is arra a jelentre gondoltam. Itt sem volt semmi felvezetés, csak bumm, akár A rejtélyben.
@Death/Mortis:

Megnéztem az eredetit is. Általában én is Európa párti vagyok, pont az általad leírtak miatt. Most viszont jobban tetszett a remake. Egyszerűen a színészek többet tettek hozzá. Ez az a helyzet, ahol az érzelemcunami kell szerintem. Nem nagyon tudom eldönteni, hogy Corbet vagy Pitt volt-e a betegek. Az előző karaktere sokkal sebezhetőbb volt, de talán pont ezért betegebbnek is tűnt, holott abszolút nem ő irányított.

Haneke tényleg remaket csinált. Még az utolsó blúz is megegyezik.:D Egyik helyen stake, másik helyen csak sülhús.
süti beállítások módosítása