Elérkeztünk a Haneke napok harmadik részéhez. Hogy ez lesz az utolsó, vagy jön egy bónuszfilm is, az csak rajtatok múlik. Ha úgy érzitek, hogy még bírjátok és szeretnétek Michael Haneke valamelyik alkotásáról többet megtudni, akkor ne legyetek restek, kommentbe jelezzétek. Írjátok azt is meg, hogy esetleg melyik filmről olvasnátok szívesen.

Michael Haneke munkássága elején kiválasztott egy utat, és azt továbbra sem hagyja el. Aki már látott az általa rendezek filmek közül legalább egyet is, az nagyvonalakban tudja, hogy mit várhat a 63 esztendős rendezőtől. Most sorra kerülő film, A rejtély is tartalmaz megannyi hanekei vonást. Ezúttal egy tévés értelmiségi az áldozat. Látszólag a sikeres intellektuel megtestesítője. Szép család, irigylésre méltó hivatás. Egyszóval elégedett lehet. Minden a megszokott kerékvágásban történik, egészen addig amíg fel nem tűnik egy titokzatos személy. Megfigyeli a családot és mindezt levideózza, majd ezt elküldi nekik. Így tartva rettegésbe Georges-t (Daniel Auteuil) és családját.

Látszólag egy lassú folyású, helyenként kicsit unalmas thrillert kap a néző. Tipikus európai film, ahol egy ilyen esetet nem szuperhősmódon, hanem hétköznapi emberként próbálnak a szereplők megoldani. Látszólag. Mert nem mondom, hogy a thriller szál nem fontos, de eltörpül a drámai vonal mellett. A titokzatos zaklató csak azért kell, hogy beindítsa a folyamatot, feltépje a régi sebeket. Rávilágítson azokra a problémákra, amelyek a családon belül régóta jelen vannak, de mindenkinek sokkal kényelmesebb erről nem beszélni. Arra, hogy kívülről szép kerek minden, de belül romlottak a dolgok. Hogy két ember, férj és feleség szinte idegenként él egymás mellett és még a legnehezebb időkben sem sikerül igazán megnyílniuk egymásnak.

Haneke ezúttal is altat, majd lecsap, a képedbe üvölt, hogy ébredj fel. A rejtély vizuálisan nem annyira sokkoló, mint az elmúlt napokban említett két film. De ebben az esetben is vannak igen erőteljes képkockát, amelyek szinte a semmiből jönnek. Ez is az osztrák rendező egyik védjegye. Hosszú snittek óceánja az egész film, ez feszültséget vált ki a nézőből és még a leghétköznapibb jelenetnél is azt várja, hogy történjen valami váratlan. Aztán amikor történik az szintén váratlan. A feszültség fokozásában nagy szerepe van a zenének. Pontosabban a zene hiányának. Másodperces jelenetek, ahol totális a csend, vagy csak valami háttérzaj hallható. És a zajcunamihoz hozzászokott mai ember számára ez elég rémisztő.

Michael Haneke A rejtéllyel is tarolt, ami az európai kritikusokat illeti, hiszen a fontosabb díjak közül négyet is besöpört az Európai Filmakadémiánál. Ezek közül talán a legmagabiztosabb Daniel Auteuil győzelme volt. Auteuil a kontinens színészkrémjéhez tartozik, és ezúttal sem okozott csalódást. Fokozatosan nyílik meg a nézők elől, lépésről lépésre ismerhetjük meg. Az elején még abszolút érdektelen karakter a végére teljesen megváltozik, és türelmetlenül várjuk, hogy a különböző helyzeteket hogyan reagálja le.

Az osztrák rendező nem tudott, vagy nem akart dönteni. Kicsit thrillert és kicsit drámát is akart rendezni. Jobban tette volna, ha csak egyiknél marad, de azt végigviszi becsületesen. Nagyon nem lehet belekötni így sem a filmbe, mert megvannak a magyarázatok, hogy miért kell a két vonal, de valahogy túl lecsószerű lett így. Hiányzik így az a bizonyos plusz, amitől nem csak egy jó film, hanem egy kimagasló mű lenne. Aki már látott Michael Haneke filmet az meg sem lepődik azon, hogy a végét ezúttal is lezáratlanul hagyja. Mossa kezeit és ránk, nézőkre bízza, hogy különböző teóriákkal pontot tegyünk a történet végére. Ebben az esetben ezt nem tartom zavarónak. Azért nem mert a drámai részt éreztem erőteljesnek, így igazából nem is érdekel, hogy ki volt a titokzatos zaklató.

Első Haneke filmnek nem ajánlom A rejtélyt, van ennél jóval jobb műve is a rendezőnek. Ez sem lóg ki negatív irányba a sorból, de kétségtelenül az ő szintjén ez csak egy erős közepes. Az volt az érzésem, hogy túl sokat akart, így pedig az egész film olyan távoli lett. Elmaradt a nagy hatás.

7/10

Ahogy már az elején is írtam rajtatok múlik, hogy lesz-e még egy utolsó írás a témán belül. Ha szeretnétek, görgessetek tíz centit lefele és pötyögjétek be, hogy miről olvasnátok szívesen.