A tavalyi év kitermelt magából két nagyon hasonló filmet. A Sleeping Beauty és a Shame között rengeteg párhuzam van, de ezt nem óhajtanám taglalni bővebben, a lényeg, hogy mindkét alkotás egy kiüresedett Világot ábrázol. Különbség is akad persze, előbbi tökéletes unalomba fullad, míg utóbbi hibátlan. De fölösleges is versenyeztetni a két filmet, hisz eszközeikben jelentősen eltérnek.
Lucy (Emily Browning) egy anyagi gondokkal küszködő egyetemista lány. Mindent megtesz a megélhetés reményében, pincérként dolgozik, orvosi kutatásokra jelentkezik alanyként, ezek mellett egy irodában is van munkája, de még ez is kevésnek bizonyul. Végül talál egy rizikósabb melót, ahol gazdag öregurakat kell kiszolgálnia szinte ruha nélkül. Később ez odáig fajul, míg nem nyugtatóktól elkábítva, alvása közepette testét az idős férfiak aktusokra használják.
E film esetén egy ausztrál produkcióról van szó, rendező(nő)je Julia Leigh, aki a saját regényét vette alapul művéhez. Amelyből egy keményvonalas művészfilm kerekedett ki, a szónak a pejoratív értelmében. Szórakozásra, azonosulásra képtelen ez a film, borzalmasan lassú és steril, viszont megtekintése után lesz min filóznia a nézőnek. Számomra ez viszont nem mentség, ha az adott darabot egyszerűen képtelen vagyok élvezni. Márpedig itt ez variáció áll fenn.
Szó sincs róla, hogy ne lenne profi film. Minden összejött amit az alkotók akartak, nekem ez jött le. Sikerült létrehozniuk egy meglehetősen nyomasztó világot, szép képekkel operálnak, Emily Browningot kínosan bizarr jelenetekre is rávették, ami nyilván jó nekik, bár véleményem szerint a kevesebb több lett volna. Erotikus filmnek nem nevezném, javarészt kevés dolog van megmutatva, de (hogy folytassam a kettősséget) akadnak egészen meglepő, undorító jelenetek. Emily Browning mellesleg nem rossz, sőt, amit kell azt nagyszerűen hozza, azonban nem tudom, hogy ezután a szerep után mennyire fogják szerepeltetni Hollywoodban. A többi szereplőre viszont ugyanaz jellemző, ami a mai magyar művészfilmekre. Valamilyen okból kifolyólag amit produkálnak, az egyszerűen erőltetett, és hiteltelen.
Ha a művet nem is tudtam élvezni (már ha egyáltalán lehet), azért az alkotói képesek voltak elgondolkodtatni. Legfőképp arról, hogy addig számít az ember, amíg fiatal, hiszen akkor még ott a test, a hús, amit kiárusíthat. Kemény világképet ad a megtekintőjének a Sleeping Beauty. Igazából csak kapizsgálni véltem az alkotást, annyira nem fogott meg, de belefurakodik az ember gondolataiba ideig-óráig. Ha sallangmentesebbre sikerül a rendezés, akkor talán ajánlhatóbb kategória. Például akad egy mellékszál is, ami durván túl van nyújtva, pedig cselekmény szempontjából alig befolyásol valamit. A zárlat viszont zseniális, az én szememben sokat javít az összképen. Közel sem olyan rossz, amilyennek a többség megítéli, abszolút nézhető film, de nem feltétlenül nézendő. A szofisztikáltabb filmnézőknek tudom csak bátrabban a figyelmébe ajánlani.
7/10
