Ki gondolná, hogy egy Peter Schaffer-adaptáció Kenneth Branagh rendezésében, Michael Caine és Jude Law főszereplésével nem lenne maradéktalanul nagy élmény? Úgy vélem, hogy nem sokan, de a film kapcsán jelentősen megoszlanak a vélemények.
A film, mint említettem a zseniális Peter Schaffer színdarabja alapján készült. 1972-ben már elkészült az azonos című darab celluloidra vitele, szintén Michael Caine-nel, amelyben a színész pont a másik karaktert játssza, mint a Branagh-féle adaptálásban. Ez csak egy kis érdekesség, ami fontosabb tudnivaló, hogy az eredeti színmű egy egy helyszínen játszódó, két szereplővel előadott bűnügyi dráma.
A dúsgazdag krimi-író, Andrew Wyke (Michael Caine) a házába invitálja felesége fiatal szeretőjét (Jude Law). Wyke a szeretőt teljesen megalázza, majd egy intellektuális párbaj veszi kezdetét köztük.
Tipikusan az a történetmodell áll itt fent, ahol a legjobb ha a néző semmit nem tud a sztoriról. Az alapanyagnak számtalan csattanója van, amelyeket kiválóan ültetett át filmre Branagh. Bár nemigen volt sok dolga a Shakespeare-adaptálásairól híres rendezőnek, mivel az alapanyag olyannyira erős, hogy ezt tényleg csak le kell forgatni. Nemhogy a mű tele van meglepetésekkel, de még számtalan rétege is van, emellett pszichológiailag is komplex. A cél egyik félről sem a nő meghódítása, hanem a másik sárba tiprása. Viszont ez közel sem ilyen egyszerű, hiszen nagyon játékosnak hat ez az egész szituáció, amit csak fokoz, hogy a karakterek másra nem számíthatnak, csak az eszükre. Tulajdonképpen folyton egy szerepet öltenek magukra, azonban olyannyira belemennek ebbe a játszadozásba, hogy a néző roppant kellemetlen helyzetben találja magát, ha el szeretné dönteni, hogy amit éppen lát az maga a konkrét helyzet, vagy ismét minden csak álca volt.
Természetesen a színészeknek nagy kihívást jelent egy csupán két karaktert mozgató műben játszani, ráadásul színházi kvalitás is szükséges. Többnyire rajtuk áll, vagy bukik egy ilyen kamaradráma, de itt mindkét színész briliáns.
Sokak hozták fel a film rovására a képi világot. Branagh futurisztikus díszletekkel, és egyedi kamerabeállításokkal dolgozik, és tényleges különös ízt ad ezzel alkotásának, nekem tetszett. Jó, hogy adaptáció ellenére mer egyedi lenni. A rengeteg erény mellett azonban van egy hihetetlenül nagy hiba a fimmel. Branagh nem képes a játékidő végéig fenntartani a feszültséget. Pontosan a fináléra fogy el a mű lendülete. Az eseményekkel semmi gondom nincs, csupán a tálalással.
Kifejezetten kiválóra sikerült Branagh ezen színpadi adaptálása, ezúttal sem vallott kudarcot összességében. Munkája sajna közel sem makulátlan, ugyanis a befejezés egyszerűen vérszegényre sikerült. Ez éppen elég, hogy egy film után rossz szájíze legyen a nézőnek, akármennyire is volt nagyszerű amit látott. Márpedig a Mesterdetektív nagyjából minden téren kiemelkedő, amit egy mozgóképtől el lehet várni. Rövidsége ellenére rendkívül mély, és tartalmas. Mindenképp emlékezetes, és többszöri megtekintésre alkalmas darab.
7/10