A nyomasztó filmek mindig az érdeklődési körömbe tartoztak, így hát kaptam az alkalmon amikor egy blog kínálatában az egyik leglehúzóbb alkotásnak nevezték a Snowtownt.
A történet valós eseményeken alapul, az ausztrál oknyomozás egyik legbrutálisabb esetének egy ciklusát dolgozza fel. A cselekmény Adelaide-ben kezd kibontakozni, itt él anyjával és testvéreivel Jamie (Lucas Pittaway) . A család rendkívül szegény, és apa nélküli, valamint a gyerekeket is terrorizálja a szomszédban élő férfi. Ez a reménytelen létállapot akkor látszik eloszlani, amikor Jamie anyjának új "udvarlója" támad, a jó kiállású, erős személyiségű John (Daniel Henshall) személyében. A férfi rögtön elámítja Jamie-t, azonban az elegáns felszín alatt szörnyű titok lakozik, John ugyanis az ausztrál kriminalisztika legvérengzőbb sorozatgyilkosa.
A filmet Jason Kurzel rendezte, akinek ez volt az első komolyabb produkciója. Ez nem látszik meg azonban, hisz az ausztrál rendező könnyed ecsetvonásokkal vázolja fel a történet alapjait, hogy aztán a forgatókönyvvel kiegészülve megalkossa minden idők egyik legbrutálisabban lehangoló művét. Mert hogy a Snowtown lélekleszívó, minden túlzás nélkül mondva, hisz az én erősnek mondható idegrendszeremmel is bolyhos labdaként játszadozott Kurzel 2011-es produkciója.
Ennek a hatásnak a legfőbb eszköze a környezet. A lepukkant, poros-mocskos kisvárosi miliő ugyanis már alapjaiban határozza meg a film hangulatát, és akkor még nem is számoltunk a karakterek elfajzottságával. Az események előrehaladtával a néző folyamatosan merül el a kegyetlen gyilkosságokban, és várja, hogy Jamie előrelépjen, kvázi hősként. Azonban épp ellenkezőleg alakulnak a dolgok, a fiatal fiú fölött is átveszi az irányítást a rendkívül tenyérbemászó John.
A karakterek egytől-egyik negatívok, noha alapjában véve nem mindenki lenne az, viszont a reménytelen légkör mindenkit a saját kénye-kedve alapján, befolyásolhatóvá farag át. Ebbe a közegbe lép be John, aki magabiztosságával kezdi uralni a környéket, tulajdonképpeni főgonoszként. John karaktere rendkívül jól kidolgozott, elképesztően ütnivaló figurát sikerült összehozniuk a készítőknek. Az őt játszó Daniel Henshall pedig lubickol a pszichopata , cinikus gyilkos szerepében. Henshall mimikájában van valami mesterien megborzongató, pont egy olyan kis plusz, ami ehhez a szadista karakterhez kell. A színészek közül még Lucas Pittaway emelendő ki, aki rendkívül alárendeli magát a befolyásolható fiatal fiú karakterének.
A csontig hatoló hangulat beteljesülésének tetőpontja az elképesztően szép fényképezés. A szintén ausztrál Animal Kingdomot is jegyző Adam Arkapaw gyönyörű, szikár képekkel operál, a stilizált látványvilág, és a sokszor szótlan szereplők filmezése pedig elképesztően egyedi képet ad, külön kiemelendő e tekintetben a lezárás, amely minden szempontból a film tetőpontja.
Nehéz a Snowtownról írni vagy beszélni, ugyanis ez a film az egyetlen az eddigiekben, amely igencsak odavert a lelki világomnak, és két nappal a megnézése után is keresem azokat a jelzőket, amelyekkel kifejezhetném, mit is érzek a mű kapcsán. A Snowtown egy rendkívül jól felépített, gyönyörű látványvilágú film, amely reménytelenül lépdel a negatív szereplők totális győzelme felé. Rendkívül nehéz mű ez, még úgy is, hogy a filmben vér csak elvétve van, belezések sincsenek. Jason Kurzel alkotását jó szívvel nem tudom ajánlani senkinek, hisz bármennyire is tökéletes alkotás, a történet egészében a pokol legmélyebb bugyrait kell a nézőnek megjárnia, amelyekből a lezárás sem jelent feloldozást.
9/10
