Brutálisan filozofikus urban fantasy. Mennyit ér neked az öröklét? Megennél érte egy emberi szívet? És utána végtelen számút? A művészet kiüresedik az évszázadok során? Mi hajt akkor, amikor már megszereztél mindent? Vajon elvész a lélek, miközben a tökélyt hajszolod? Nem hétköznapi kérdések merülnek fel a könyv olvasása közben, amely filmszerűen pereg, mégis marad elegendő idő a filozófiai problémák átgondolására is. Gregus Gáborra A gyilkos tündérek városa című kötettel kapcsolatban figyeltem fel, ami nagyon tetszett, ezért nem volt kérdés, hogy a következő alkotását is el fogom olvasni minél előbb. Tudtam, hogy nem hétköznapi élmény fog várni rám, azonban az első szív elfogyasztásánál bizony majdnem letettem a könyvet, annyira brutális volt a jelenet, végül mégis győzött a kíváncsiság, és  végigolvastam a művet. És milyen jól tettem, mert egyrészt kaptam egy nagyon szórakoztató alkotást, másrészt rengeteget lehetett gondolkodni az öröklétről, annak áráról és az élet értelméről úgy általában. Ez nem egy habos-babos leányregény, nagyon brutális jelenetek vannak benne, mégis letehetetlen, annyira olvastatja magát. Szeretem, ha meglepnek, és ennek a kötetnek egyáltalán nem volt kiszámítható a vége, ezért mindvégig fenn tudta tartani a figyelmem, és egy katarzis élményével zártam be a könyvet, ami lássuk be, nem hétköznapi esemény egy könyvmoly életében. Elsősorban erősebb idegzetűeknek ajánlom ezt a könyvet, mert tényleg brutális jelenetek vannak benne, és azoknak, akik szeretnek elfilozofálni az élet nagy kérdésein, mert ebben nem lesz hiba. Habár tényleg szívszaggató események is zajlanak benne, ez azért mégis egy szórakoztató darab, egy sötétebb tónusú urban fantasy, amelynek meglepő mélységei vannak. Romantika nem sok szorult bele, de van benne akció, jól megírt karakterek, nem kevés mágia, jól kerekített történet, tökéletesen kiszámíthatatlan fordulatok és rengeteg filozófia. Elsősorban ínyenceknek ajánlom, de mindenki másnak is, aki nem riad meg a horrorisztikus jelenetektől, mert egy különleges olvasmányélmény lesz a jussa.

A legsötétebb Afrika mélyén egy embert űz mindenki, akinek nincsenek emlékei, fogalma sincs, hogy kicsoda, és borzalmas rémálmok gyötrik. Adamnak rendkívüli képességei lesznek, amikor az élete kerül veszélybe - ami elég gyakran megtörténik - , és hamarosan rá kell jönnie, hogy ő nem egy hétköznapi ember, aki csodákra képes, azonban éhezik az emberi szívre...

A szívevés tényleg kivágta nálam a biztosítékot - nem szeretem a horrort, nagyon nem - , és ezen a ponton valóban majdnem abbahagytam a könyvet, mondván, hogy nem nekem való, azonban végül úgy döntöttem, bízom a szerző tehetségében, vettem egy nagy levegőt és folytattam. És milyen jól tettem, mert a kezdeti sokk után egy nagyon izgalmas történet tárult ki előttem, amelyben nem kicsit őrült halhatatlanok csatáztak egymással, de egyáltalán nem a Hegylakóból ismert nemes módszerekkel, egyáltalán nem, ők bizony aljasak és brutálisak, önzőek és szívtelenek, miközben művésznek tartják magukat, akik emberfeletti műveket alkotnak. Az Esszencia egy nagyon gonosz varázslat, akkor kapja meg ezt az ajándéknak látszó lehetőséget egy ember, amikor saját munkájának legtökéletesebb pillanatát éli meg, azonban iszonyú ára van, el kell fogyasztania a számára legkedvesebb ember szívét. Mégis mindenki az öröklétet választja, fogalma sem lévén arról, hogy mi vár rá az elkövetkező évszázadokban, látszólag megkap mindent, gazdagságot, hatalmat, úgy tűnik, nincsenek határai a létezésének, azonban valójában a Esszencia elrabolja a lelkét, és az igazán nagy mű sohasem születik meg, így életüknek nincs igazi értelme, aminek hatására teljesen eltorzul a gondolkodásuk. Ahelyett, hogy valóban fontos alkotásra használnák a nekik juttatott mágiát, voltaképpen csak önmaguk fényezésével foglalkoznak, pedig gondoljuk bele, milyen fontos művek születhetnének, ha végtelen idő állna rendelkezésünkre. Azonban nem foglalkoznak a világ szebbé és jobbá tételével, kizárólag saját boldogulásukra használják az Esszenciát, és ahelyett, hogy összefognának, egymás ellen fordulnak, melynek csak tragikus vége lehet.

Bevallom őszintén, elsőre nem értettem, mit keres egy emberi szív a borítón, ami, mint kiderült, tökéletesen visszaadja a regény hangulatát: sötét, baljós és titokzatos. Az Esszencia birtokosai szörnyű árat fizetnek az öröklétért, kizárólag emberi szívekkel táplálkoznak, amelynek eredményeként vérengző vadállatokká válnak időnként még a legkifinomultabb külsővel és viselkedéssel bíró egyének is. Persze nem mindenki gonosz, vannak etikusabb mágusok is - igaz, nem sokan -, azonban ők sem kerülhetik el a szívevés rituáléját. Adammal együtt fedezzük fel ennek a különös világnak a mélységeit, hihetetlen kalandokba keveredünk, amelynek során egyetlen pillanatra sincs biztonságban a főszereplő, mindenki őt akarja megölni, amit kezdetben nem ért, de természetesen idővel kiderül ennek az oka is, ami után nagyon komoly problémákkal kell szembenéznie, amely jóval túlmutat a puszta létezésénél. Mert egy ősi varázslat miatt az Esszencia urai, akiknek tényleg semmi sem elég, a valóban végtelen hatalmat akarják megszerezni, amelyhez azonban Adamnak és új társainak, közöttük a szép, okos, és nagyon elszánt Kimnek és lesz néhány szava. A fiatalok között természetesen szerelem szövődik, azonban romantikára nincs sok idő, a harc kimenetelén valóban a világ sorsa múlik, azonban addig még nagyon sok minden történik.

Meg kell acéloznia magát az olvasónak, ez bizony nem egy könnyed nyári történet, nagyon is igénybe veszi a szívet és  a lelket, cserébe azonban maradandó olvasmányélményt nyújt. A kezdés egy kicsit elnyújtott, ennél több hibát azonban nem tudok felróni ennek a kiváló könyvnek, amely, ha túl tudunk lépni a szívevés tényén, valóban nem hétköznapi szellemi kalandot kínál. Miközben nem tudjuk levenni a szemünket az oldalakról, annyira izgalmas a történet, mindvégig komoly filozófiai kérdések járnak az eszünkben, amelyek az élet értelméről, az öröklét áráról szólnak, amely brutális, és azon is sokat lehet gondolkodni, hogy a művészet tényleg hozhat-e megváltást, felülírhat-e mindent, illetve mennyire ürül ki, ha végtelen idő áll rendelkezésünkre az alkotásra, és miért nem születik meg az igazán fontos mű, és miért torzul el az alkotó lelkivilága. Katarzist adnak az utolsó oldalak, ami egy alapvetően szórakoztató alkotástól nem mindennapi dolog, érdemes időt szánni erre a gyöngyszemre, mert valóban különleges darabról van szó. Nagyon várom a szerző következő művét, mert szeretek kilépni a komfortzónámból, és vérbeli könyvmolyként imádom a rendkívüli olvasmányélményt nyújtó alkotásokat, és eddig még nem csalódtam az íróban ez ügyben. Bátran vágjunk bele ebbe a könyvbe, nem fogjuk megbánni.

9/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.