Brett Shaw és Paul Witgen akkor is a feje tetejére tudja állítani a galaxist, ha nincs is ott. Merthogy ezúttal nem a két fenegyerek a főhős, hanem olyanok, akik felveszik az ő személyazonosságukat, hogy megússzák a saját balhéjukat, amelyről végső soron éppen Brett-ék tehetnek. Igen, kicsit bonyolult a szituáció, de az ebből keveredő kalamajka egyrészt roppantul szórakoztató, másrészt pedig nagyon is félelmetes, hiszen nemcsak a Birodalommal kerülnek szembe erről mit sem tudó hőseink, hanem egy összeesküvésre is fény derül, ami új dimenzióba emeli a történetet. Óriási rajongója vagyok a Mysterius Universe-nek, ezért voltak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy ez a sztori hogyan tud ütős lenni a birodalmi kalandok sorában, azonban végül pont az lett a legnagyobb erénye, hogy kisemberekről szól, akik teljesen más szemszögből nézik az eseményeket, az ő életük nem egy nagy buli, hanem a túlélésről szól. Mégis megállják a helyüket egy olyan helyzetben, amelybe teljesen véletlenül keveredtek bele, és amikor el kell játszaniuk életük szerepét (szó szerint) nem inognak meg, hanem legjobb tudásuk szerint megoldják. A kisstílű "bűnözők" hihetetlen kalandokba keverednek egy cosplay-fesztiválon, miközben fogalmuk sincs róla, mekkora bajba kerülnek azáltal, hogy összetévesztik őket a Birodalom hőseivel,  nem is szólva a trónörökösről, Blindamoore hercegnőről. A fesztiválon ugyanis belebotlanak a hercegnő tökéletes hasonmásába, amelynek köszönhetően végzetesen belebonyolódnak a birodalmi szintű ügybe, amelyről halvány lila gőzük sincs, és amikor rádöbbennek, hogy ez már nem játék, hanem a kegyetlen valóság, nincs választásuk, játszaniuk kell a szerepeiket. A történet végére olyan szinten bonyolódnak össze a szálak, hogy még én, a fekete öves Brett Shaw - rajongó is elhittem egy-egy percre, hogy tényleg kedvenc hősöm jelent meg a színen. Aztán persze slusszpoénként tényleg megjelenik, de ezt már nem mesélem el, tessék elolvasni ezt a remek könyvet!

Amikor Brett Shaw és Paul Witgen atombombát robbant a Rodanon, néhány civil is életét veszti, közöttük Lilla édesanyja is. A lány úgy próbálja feldolgozni a traumát, hogy elkezd egy pszichodráma csoportba járni, ahol új barátokra talál. Aztán amikor kiderül, hogy van egy felvétele a robbantásról, amit eltussoltak a hatóságok, elkövetik azt a hibát, hogy nyilvánosságra hozzák, ezért menekülniük kell a bolygóról. Úgy döntenek, hogy egy cosplay-fesztiválon fognak eltűnni a tömegben, ez azonban olyannyira nem sikerül, hogy hamarosan az egész Birodalom őket keresi...

Nehéz eldönteni, hogy viccesen komoly vagy komolyan vicces az egész regény, de az biztos, hogy nagyon szórakoztató, és hozza azt a feelinget, ami miatt én személy szerint annyira kedvelem a sorozatot: lazaság, sárm, óriási űrcsaták és akciójelenetek, dögös fegyverek és főszereplők. A von Anstettenek Birodalma azonban teljesen más alulnézetből, ezért tud nagyon egyedi lenni ez az alkotás, amely úgy lóg ki a sorozatból, hogy egységes egészet alkot vele. Érdekes volt ebben a különleges tükörképben együtt létezni a főszereplőkkel, akik úgy voltak szimpatikusak, hogy egyáltalán semmilyen hősies nem volt bennük, ők egyszerű átlagemberek, akik túl akarják élni életük legnagyobb kalandját.

Tébolyítóan vicces volt, amikor Kornél és Ambrus elkezdtek - nem kicsit drog hatása alatt - Shaw-t és Witgent játszani, átvették a stílusukat és úgy lóbálták a Ferdenjüket, ahogyan az igaziak sohasem tették volna, és fogalmuk sem volt arról, hogy teljesen véletlenül mekkora bajba kerültek, ők egyszerűen csak élvezték a bulit, akárcsak az olvasó. Pedig volt itt dráma elég, mégsem feküdte meg a gyomrunkat, legalább volt egy kis időnk fújni egyet a rengeteg akció és villámgyors fordulat közepette. Nagyon kell figyelni, mert tényleg gyorsan történnek a dolgok, ráadásul több szálon egyszerre, kész csoda, hogy a végére összeér minden, annyira meg lett bonyolítva a sztori, volt min izgulni.

Nem rövid a könyv, de a kissé lassúdad kezdés után képtelenség letenni, annyira pörögnek az események. Itt aztán tényleg nincsenek tabuk, hihetetlen sztorik történnek meg hőseinkkel, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy mekkora csávába kerültek, arról nem is szólva, hogy miközben Birodalom az ál-Shaw legújabb kalandjától retteg, a háttérben kibontakozik egy valós fenyegetés is, és egy idő után szinte képtelenség követni, hogy mi a valóság és mi a műbalhé, és pont ettől lesz olyan veszettül szórakoztató ez az egész. Némi hezitálás után (mi van? hogyan lesz ebből birodalmi sztori?) nagyon gyorsan megkedveltem ezt a könyvet, jó kis kirándulás volt ez a szokásos közegből. Kíváncsian várom, lesz-e folytatás.

9/10