Jómagam az olyan filmekért (vagy Scorsese értelmezésében: mozikért) szeretek filmszínházba elmenni, amik valamilyen módon lenyűgöznek: legyen az a történetvezetés, elképesztő vizualitás, egy-egy remek színészi játék, esetleg próbáljon a földbe döngölni. De nem csupán ezekért. Van az úgy, amikor igényesen szeretne kikapcsolódni az ember, és ezen a héten a legjobb választás erre a Le Mans ’66 / Ford v Ferrari, ami nagybetűs mozi lett, még ha nem is talál fel semmi újat, csak rendkívül profi.
A 60-as évek derekán ifj. Henry Ford (Tracy Letts) – miután Enzo Ferrari (Remo Girone) mélyen megsértette önérzetében és elállt a Ford-Ferrari fúziótól – úgy dönt, hogy mindenáron le akarja győzni a Ferrarit a Le Mans-i 24 órás versenyen. Ennek eszközéül szemeli ki a Shelby főnökét és autótervezőjét, Carroll Shelby-t (Matt Damon), aki 1959-ben megnyerte már a versenyt. Ő tudja is, hogy ki lehet alkalmas egy ilyen kőkemény futam megnyerésére, mint a szegény autószerelőként tengődő remek autóversenyző, Ken Miles (Christian Bale) – azonban úgy tűnik, hogy sokkal nehezebb magát a Ford vállalatot legyűrni, mint a versenyt megnyerni.
Az óhatatlan összevetést nem tudja megúszni Az aszfalt királyai a szintén rettenetes magyar címet kapó Hajsza a győzelemért-tel szemben: amíg viszont az a versenypszichológiáról regél James Hunt és Niki Lauda legendás összecsapásain keresztül és szó szerint élethalálharccá teszi azt (A forma-1 aranykora c. dokumentumfilm mutatja be kiválóan a hőskori Forma-1 nem egyszer iszonytató veszélyeit, és karizmatikus figuráit), a Ford v Ferrari nem szögezi magát egy témához. Szó esik az egészségtelen vállalati befolyásról (Josh Lucas Leo Beebe-je tökéletesen gusztustalanul demonstrálja ezt), a legendás Ford GT-40 megépítéséről és problémáiról, vagy éppen Shelby és Ken Miles már-már testvéri barátságáról és kitartásáról – és ebbe a turmixba csak egy csipetnyit tudnak már foglalkozni a szakma veszélyeivel és a halandóság tényével, amit nem csak a versenyzők, de azok családtagjai is kénytelenek voltak elfogadni.
Emellett javallott a filmet eredeti nyelven, felirattal nézni a két főszereplő miatt. Christian Bale karaktere emlékeztet A harcos-ban látott Dicky-hez hasonló bunkóra, csak sokkal szerethetőbb és annyira angol, hogy kipattanva az autóból rögtön forró teát kér. Matt Damon hozzá képest konvencionálisabb Shelby-je is jó, főleg ha a forgatókönyv engedi csibészkedni. Gyanítom, hogy az akcentusuk nélkül a remek páros egy-egy lényeges része tűnne el. Nagy baja a szkriptnek az, hogy Tracy Letts Henry Fordja sokkal izgalmasabb karakter, és jóval több játékidőt elbírna - hovatovább, főszereplőnek is megnéztem volna: nagyhatalmú, dölyfös, pitiáner, végtelenül hiú ember, ki tényleg csak „Henry Ford, the second” (Henry Ford, a második) – ugyanakkor őszinte érzelemkitörést látunk rajta, amikor testközelből szemlélheti a Ford GT-40 bivalyerejét. Hozzájuk képest Jon Bernthal-nak (Lee Iacocca) vagy Caitriona Balfe-nak (Mollie Miles) csak egy-egy szórakoztatóbb pillanat jut.
És ezért érdemes moziba elmenni, és az első sorok valamelyikében megnézni (vagy otthon a sötétben fejhallgatóval, csutkáig tekert hangerővel), mert nem lehet nem szeretni a korabeli versenyautók hangját és erejét, amibe beleremeg az ember velője is. A hangokon kívül a látvány is nagyon rendben van, nem egyszer szisszentem fel egy-egy ütközést vagy húzósabb előzést megtapasztalva, a verseny izgalma szintúgy jelen van, a Rush-hoz hasonlóan. Egyedül a zene szorult egy kicsit a háttérbe, csak egy-egy korabeli muzsika csendül fel.
Azonban így is felmerült bennem a kérdés utána: pontosan mi is akar lenni ez a film? Két versenyző barátsága? A vállalati szemlélet vs. „kézművesség”, technológia és tradíció összecsapása? A kíméletlen Le Mans-i 24 órás verseny miliőjének? Érdekel-e bárkit is Az aszfalt királyainak kvázi műfajnélkülisége? Vagy a tény, hogy a marketing is félrecsúszott, hisz a sajtóvetítésen Le Mans '66 címen futott (Franciaországhoz, Belgiumhoz, és Hollandiához hasonlóan), míg az amerikaiak Ford v Ferrari címen fogják megtalálni a filmet, holott egyáltalán nem erről szól az egész?
Lehet azon vitatkozni, hogy mennyire eredeti látásmóddal készült, vagy pontosan mit is akar bemutatni, mert amit vállal, azt jól, mi több, remekül, igényesen csinálja. Nézői - csakúgy, mint én - biztosan vigyorogva fogják végignézni.
8/10
Az aszfalt királyai c. film honlapja a Magyar Filmadatbázis (Mafab) oldalán.
