A tudományos élet ikonja, az első nő, aki Nobel-díjat kapott, mindjárt kettőt is, és később a lánya is folytatta a családi hagyományt. A Curie-k igazi tudósok voltak, a kísérleteiknek és két kislányuknak éltek, boldogan és puritánul. Pierre halála után (közlekedési baleset, amelynek körülményei máig tisztázatlanok) Marie sohasem ment férjhez, folytatta a munkáját, nevelte a gyermekeit, példás életet élt. Ki gondolta volna, hogy 1911-ben az újságok címlapjára került, mert egy nős férfival folytatott szerelmi viszonyt, és a korabeli sajtó úgy fel feltüzelte ellene az embereket, hogy szó szerint megostromolták a házat, amelyben a családjával élt, és majdnem ráment a cirkuszra a második Nobel-díja? Nem bulvárkönyvről van szó, egy francia történész teljesen véletlenül lelt rá egy antikváriumban egy könyvre, amelyből tudomást szerzett a világhírű tudós életének eleddig nem igazán ismert médiabotrányáról, kíváncsi lett, és nyomozni kezdett. Az eredmény egy irodalmi igénnyel megírt Marie Curie életrajz, amelyből megismerhetjük a legenda mögött az embert, és a nőt, akinek a férje halála után kellett egy szerelem, hogy újra élni kezdjen. A szerzővel együtt keresssük a nyomait ennek a régen elfelejtett botránynak, amely nemcsak arra világít rá, hogy milyen hatalma volt a médiának már akkor is, mennyi előítélettel kellett megküzdenie Marie-nak nőként a tudományos világban, hanem azt is  megérthetjük, hogyan jutott el odáig néhány évvel a  férje halála után, hogy viszonyt kezdjen egy régi barátjával, tudóstársával, akinek felesége és több gyermeke is volt. Egyetlen pillanatra sem éreztem úgy, hogy az eltitkolt szerelem bulvárértéke miatt írta volna meg ezt a könyvet a szerző (nincs szüksége rá, íróként és történészként szép pályát futott be hazájában, Franciaországban, még a Becsületrend parancsnoki fokozatát is megkapta), egyszerűen csak az érdekelte, hogyan került ilyen médiabotrány kellős közepébe Marie Curie, akiről az a kép él mindenkiben, hogy csak a tudománynak és a családjának élt. Miközben egy izgalmas nyomozás részesei lehetünk, megismerhetjük Marie Curie életét, amely kívülről sikeresnek és boldognak tűnt, valójában azonban ez az erős akaratú lengyel hölgynek meg kellett vívnia a maga harcait korával és környezetével. Érdekes életrajzi könyv, sok újdonságot megtudhathunk belőle Madame Curie-ről.

A Curie házaspár 1903-ban kapta meg a fizikai Nobel-díjat, és ezzel a sajtó kedvencei lettek. Azonban Marie-nak kőkeményen szembe kellett nézni a média árnyoldalával, mivel 1911-ben, néhány nappal azelőtt, hogy kihirdették volna a kémiai Nobel-díj nyertesét, egy bulvárlapban leleplező cikk jelent meg róla, azzal a váddal, hogy egy nős férfival folytat viszonyt. Szerencsére a komoly lapok az ő oldalán álltak, és befolyásos barátai segítségével sikerült megakadályozni, hogy közellenség legyen belőle saját hazájában, és a Nobel-díjat is megkapta, de nagyon megviselték ezek a méltatlan támadások, amelyek mögött természetesen rengeteg egyéni és szakmai érdek húzódott meg...

A neten pár perc alatt megtalálhatjuk Marie Curie életének rövid összefoglalóját, de nem sokat tudunk meg arról, milyen ember is volt valójában. A szerzőt ez érdekelte elsősorban, és több idősíkon barangolva lassan, de biztosan kirajzolódik előttünk egy végtelenül elszánt, alapos, és fegyelmezett személyiség képe, aki azonban egyáltalán nem volt halvérű nő, nagyon is szenvedélyes viszony fűzte a férjéhez és később szeretőjéhez, Paul Langevin-hez, akivel talán élete végéig boldogan élhetett volna, ha a férfit nem kötik gúzsba saját kisebbségi érzései és akaratgyengesége. A szerelmi viszony mindkét résztvevőjének megismerhetjük az életét, és jól ledöbbenhetünk azon, hogy Paul mennyire rosszul nősült (felesége nemcsak hogy nem ért fel hozzá szellemileg, de folyamatos dühkitörésein túl fizikailag is bántalmazta a férjét, aki ezt érthetetlen módon eltűrte tőle, bár nyilván igyekezett titokban tartani, hogy milyen családi körülmények között él). Marie-nak szüksége volt erre a szerelemre, hogy újra visszatérjen az életkedve  Pierre tragikus halála után, de ezt nyilván saját kora nem értette meg, azt várták el tőle, hogy élete végéig gyászolja a férjét, miközben gondoskodik a lányairól és végzi tudományos munkáját. Marie mindent elért a szakmájában (első nőként lehetett professzor, két Nobel-díjat nyert el, stb), azonban a hatalmas botránnyal záruló Langevin-affér után lemondott a szerelemről. A sors fintora, hogy sok évvel később a két család mégiscsak egyesült unokáik házasságával.

Elsőre nem tűnik túl izgalmasnak, hogy Marie Curie háztartási könyveléséből kiindulva induljunk a szerelmesek nyomába, azonban ahogyan fokozatosan kirajzolódik előttünk a kor, és a tudományos közeg, amelyben a hétköznapjaikat töltötték, mindinkább érdekessé válik ez a love story, amelyet sokan elítéltek, viszont mindkettejüknek szükségük volt rá az adott élethelyzetükben, hogy tovább tudjanak lépni. A fókusz inkább Marie-n van, hiszen ő karizmatikus résztvevője volt a korabeli tudományos világnak, nagyon kemény harcokat kellett folytatni a meggyöpösödött akadémiai körökkel, hogy elismerjék szakmai tudását, jellemző módon csak férje halála után kezdhette meg saját jogú tudósi karrierjét. Hiába volt ragyogóan tehetséges, és kiváló kutató, csak egy nő volt, akiről sokan azt hitték, hogy csak férje asszisztense, holott teljes értékű alkotótársa volt mindvégig, sőt ő inspirálta azon kutatások irányába, amelyek végül közös Nobel-díjukhoz vezettek. Paul is megvívta a  maga harcait, ő is remek tudós volt, de nem tudta feldolgozni, hogy családjából elsőként került tudományos pályára, mindvégig kisebbségi érzésekkel küzdött, ezért nem fefelé házasodott, hanem egy alsóbb társadalmi osztályból választott magának feleséget, aki a maga korlátoltságával és pénzéhségével tönkretette az életét. Azonban nem volt képes arra, hogy elváljon és új életet kezdjen, de arra igen, hogy Marie érdekében a botrány után ő vessen véget a viszonyuknak, és életük végéig jó barátok tudtak maradni. Happy end tehát hollywoodi értelemben nincs, ahogyan zaftos részletek sem, inkább azt próbálja megérteni a szerző, mi vezette ezt a két embert egymáshoz, illetve rávilágít arra, hogy a bulvársajtó már akkoriban is ugyanúgy működött, mint mostanában.

Olvastatja magát a könyv, látszik, hogy profi a szerző, bár egy kicsit csapong, és néha picit romantikusabbra veszi a figurát, mint kellene, de ennél több hibát nem tudok felróni neki. Érdekes műfaji keverékről van szó, irodalmi igénnyel megírt életrajz, amely ugyankkor egy izgalmas nyomozás is, hiszen miközben a szerző a jelenben kutakodik, feltárul előttünk a múlt. Néha kicsit csikorognak az idősíkok, de egyáltalán nem zavaró módon, teljesen bele lehet feledkezni a történésekbe, kár, hogy a főszereplők botrány utáni életéről csk távirati stílusban értesülünk, ami valahol érthető, hiszen a szerelemük ott és akkor véget ért, de ettől még életük hátralévő része nagyon is érdekes volt, én olvastam volna még róla részletesebben is. Aki nem elégszik meg az összefoglaló életrajzi adatokkal, és kíváncsi arra, hogy milyen ember volt Marie Curie, az haszonnal fogja forgatni ezt a könyvet, amely szórakoztató stílusban eleveníti fel egy különleges asszony nehézségekkel teli, összességében mégis boldog és tartalmas életútját.

8/10

A könyvet a Typotex Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.