Nem is emlékszem rá, hogy metamfetaminról, avagy speedről a Breaking Bad előtt lett volna különösebben szó. Úgy érződött a hollywoodi drogos filmek mindig csak a fűről, a kokainról és a heroinról szóltak. Most hogy a speed is van már ilyen ismert, nézzünk meg egy poszt-Breaking Bad mozit.

A történet középpontjában pár középsulis haver, Troy, Beaver és Flip áll, akik élik a leszakadó, alsóbb osztálybeli életüket. Szabadidejükben isznak, füveznek, metamfetaminoznak és csak egy leheletnyivel intelligensebbek egy átlag Éjjel-Nappal Budapest szereplőnél. A metamfetamin előállítója, Wyatt (Pablo Schreiber) egy erőszakos és veszélyes pszichopata, akinek az anyagát a srácok terjesztik. A csapathoz csatlakozik Kat (Eliza Taylor), kinek felbukkanása és titokzatos viselkedése okoz némi bonyodalmat.

Le se lehetne tagadni, hogy itt nyújtott valamennyi inspirációt a Trainspotting. Troy, Beaver, Flip és Wyatt személyiségjegyei teljesen megfeleltethetők a Sick Boy, Renton, Spud és Begbie csapatnak. Igaz, a Thumperben ezek közel sincsenek annyira kibontva. Az első 20 percben Beaver a főszereplő, majd Kat lesz, és viszonylag hamar kiderül a titka, amit nem fogok elmondani. Az IMDB-s plot se mondta el, ami helyes, mert nem előrelátható. Ezután egy teljesen más film kezdődik, aminek az alapötlete nem rossz, mert ezt a sokszor látott típust ebben a környezetben még nem igazán láthattuk, de a végeredmény szerintem erőtlen lett. Ez nagyban köszönhető, hogy történetmozgatási szempontból ellőtték az összes klisét, amit ilyenkor el lehet, és emiatt egyszerűen elkezdtem unni a filmet, mert semmi újdonságot nem mond és semmilyen új megoldást nem használ. Igazából kíváncsi lennék, mi kerekedett volna ki abból, amilyen irányba vitték az első 20 percet. A már kilátástalan jövőjű kamaszok és a pszichopata Wyatt kapcsolata engem speciel jobban érdekelt volna, mint Kat történetszála.

A karaktereket tekintve történtek eléggé suta megoldások is. Például a film kétharmadánál jöhetett rá Jordan Ross író/rendező, hogy Beaver figurája (aki attól még központi alak marad, hogy a főszereplő Kat lesz) nem szimpatikus. Ezért hát, mint valami bónusz, ami sehogy se kapcsolódott a történetbe, kapunk egy jelenetet, ahol kiderül, hogy ő a földre szállt angyal. Szerepel még a moziban Lena Headey, akiről csak annyit tudok elmondani, hogy ijesztő mennyire szétplasztikázott az arca.

Aki viszont ebből a közepes, többé-kevésbé érdektelen lagymatagságból kiemeli a filmet, az nem más, mint Pablo Schreiber. Ez a fickó valami elképesztő. Minden jelenete aranyat ér. Legfőképp a nyitány. Az első jelenetben olyan tapintható feszültség lesz úrrá, ahogy érzed: ez a csávó kiszámíthatatlan. Jelenléte, tekintélye és súlya van a vásznon. Ő az az ok, ami miatt megéri megnézni a filmet. Teljesen ellopja a showt a főszereplők elől. Ha lett volna még ennyi hasonló minőségű jelenete, akkor azt mondom, ez egy kiváló film. Így csak szimplán egy egész jó alkotás.

7/10

A Thumper teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.