Az utóbbi években Dunát lehetne rekeszteni a rengeteg Young Adult könyvvel (és fimadaptációkkal) és épp emiatt nehéznek is tartom a műfajt. Nehéz eredetit és jót alkotni és több trend is felütötte a fejét: először Stephenie Meyer Alkonyata hozta el a vámpírok és vérfarkasok divatját, aztán a disztópiák kerültek előtérbe, most pedig talán a lightosabb Szürke ötven árnyalata klónok hódítanak leginkább a piacon. Maggie Stiefvater egy népszerű YA író, aki itthon a meglepően indie stílusú vérfarkasos könyvsorozatával (Mercy Falls farkasai) vált ismertté, A Hollófiúkkal azonban már nem követi a trendetek és egy misztikus, kalandos könyvsorozattal ragadja magával az olvasót.

A 4 részes könyvsorozat első részében 5 fiatalt ismerhetünk meg. Mindannyian Henriettában, egy virginiai városban élnek. A fiúk a helyi elit magániskolába járnak, és hollócímeres egyenruhájukkal élesen elkülönülnek a város többi lakójától. Gansey egy jó nevű és gazdag család sarja, aki kétségbeesetten keresi az élete értelmét és megszállottjává válik az ún. Ley-vonalaknak. A kutatásban a barátai segítenek neki: a szintén gazdag, de egy családi tragédiában megrekedt és emiatt zabolátlan Ronan, az iskolában ösztöndíjas, kitörni vágyó Adam és a hallgatag, de laza Noah, aki körül több rejtély is körvonalazódik. Hozzájuk csapódik Blue, aki különcségével igyekszik elhatárolódni mindenkitől, legfőképpen a beképzelt hollófiúktól, akik úgy járkálnak a drága egyenruhájukban, mintha övék lenne a világ. Vállát egy jóslat és egy titok is nyomja, miszerint Gansey egy éven belül meg fog halni és talán a lánynak is szerepe lesz ebben. Ők öten kezdik el keresni a Ley-vonalakat, hogy aztán megtalálják és felébresszék az évszázadok óta szunnyadó Glendowert, a walesi királyt, aki szembe mert szállni az angolokkal.

Azt kell mondjam, hogy az eleinte keszekuszának tűnő történet már az első oldalaknál megvett magának, az esetleges gyengébb részek ellenére. Rég tartottam a kezemben ennyire izgalmas és letehetetlen könyvet. Maggie Stiefvater remekül tud könyvet kezdeni, de később se hagyja nyugton az olvasót, pedig ennek a kötetnek a főszerepe inkább az volt, hogy megismerjük a szereplőket, a közöttük húzódó kapcsolatokat és a történet mozgatórugóiként szolgáló legendákat.

A szereplőket rögtön sikerült megszeretnem. Nagyon érződik, hogy Maggie Stiefvater is szereti a karaktereit. A négy fiú közül egyértelműen Gansey a vezér, aki beutazta a világot a Ley-vonalak után és minden információt gondosan bejegyez a naplójába. A könyv szépen kifejti idővel, mi az ő motivációja, hiszen voltaképpen semmit sem kell csinálnia, az előkelőség benne van a nevében, a megjelenésében, a vérében. Valahol meg tudom érteni a frusztrációját. Szöges ellentéte Ronan, akit mintha a balhék éltetnének és sokáig nem tudni, hisz-e egyáltalán Ganseynek. Adamet már inkább érdekli a kutatás és neki kell végül először utat választania, hogy kikerüljön erőszakos apja hatalma alól. Tanul, dolgozik és segít Ganseynek mindenben, ami szépen lassan felőrli.

Az egyetlen lány a csapatban Blue, aki egy jósnő család egyetlen nem jövőbe látó tagja. Annyi képessége van, hogy felerősíti a különféle energiákat, ezért néha hasznos, ha besegít a családi vállalkozásba. Így aztán döbbenten látja meg Szent Márk éjszakáján Gansey szellemét. A könyvben az egyik legjobb dolog Blue családja (anyja, nagynénje, anyja barátnői) volt, leginkább a bohém, spirituális légkör fogott meg. A legtöbb poén is nekik köszönhető. Blue mindegyik nőrokona roppant érdekes karakter már első látásra is (ami szerencse, mivel férfi rokonok rejtélyes módon nincsenek). Remélem a képességeik, a jóslások is jobban ki lesznek fejtve a folytatásban. A beharangozott romantikus vonal annyira nem volt előtérben szerencsére, ami főleg Blue jellemének köszönhető. A lány tele van bizonytalansággal (hogy is ne lenne, ilyen jóslattal a háta mögött) és örültem, hogy inkább a fiúk barátságán volt még a hangsúly.

A karaktereknek hála a kalandos kutatás is érdekes tudott maradni, bár néha rezgett a léc. Aki az Indiana Jones filmeken nőtt fel, az mindig vevő némi kalandra, így én is, de valahogy nehezen rázódtam bele a Glendower utáni kutatásba. A Ley-vonalak a Földet behálózó híres és rejtélyes láthatatlan energiavonalak, amelyek minden néptől megkapták az adott nevüket. A legenda szerint a walesi herceg Owain Glyndŵr, azaz Owen Glendower testét átvitték a fél világon át Wales-ből az Újvilágba, és ott a Ley-vonalon eltemették egy titkos sírba. Ott szunnyad évszázadok óta. Aki felébreszti, annak jutalomban lesz része és egy kívánsága teljesül. Gansey-t inkább maga a kutatás szenvedélye hajtja, ez hozta őt végül Henriettába is, hozzá csatlakoztak idővel a többiek. A kutatásnak voltak jobb, rosszabb pillanatai, a nagy finálé szerencsére nagyon izgalmasra sikeredett, így bár nem látom, hogy fog ez még kitölteni 3 könyvet, azért kíváncsi vagyok.

Összegezve tehát egy izgalmas történetbe fogott bele Maggie Stiefvater, a szereplőket szépen felhelyezte a táblára, és alig várom, hogy mit kezd ezek után velük. Nem csak a szereplők sorsa izgat, hanem a rejtélyek kulcsa is, rá is vetem magam a folytatásra.

u.i.: A könyvsorozatból egyébként úgy néz ki sorozat is fog készülni, a Universal Cable Productions szerezte meg a jogokat és a pilotszkript után a Syfy csapott le rá, ami miatt bízom majd egy komolyabb, darkosabb adaptációban.

8/10

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.