Az én drága papuskám mindig arra tanított, hogy westernt néznem nem kell félnem jó lesz. Én szófogadó kislányként mindig hallgattam a papára (remélem, kivételesen nem olvassa ezt a bejegyzést, mert heveny kacagórohamot fog kapni szegény), ezért annak idején nem haboztam elrohanni a moziba megtekinteni ezt a remek kis filmet. Igazából semmi különös nincs benne, egy szerethető westernvígjáték, semmi több, de a csúcsformában lévő Mel Gibson és Jodie Foster, valamint James Garner (aki az eredeti tévésorozatban a főszerepet játszotta), és a poénos szöveg hozzá tudták adni azt a bizonyos pluszt, ami miatt még ennyi év után is mosolyt tud csalni az arcunkra ez a bájos kis semmiség. Nem kell mindig a dráma, ha csak egy kis felhőtlen szórakozásra vágyunk, tökéletes választás ez a nem mostanában készült alkotás, mert vicces és hangulatos.

Bret Maverick (Mel Gibson) főállású zsugabubus, aki éppen az évszázad kártyacsatájára tart, azonban van egy hangyányi problémája: már csak egy hete van a kezdésig, de még hiányzik 3 000 dollár a versenydíjhoz. Ahogy az lenni szokott, minden összeesküszik ellene, és képtelen kalandokba kénytelen bocsátkozni útitársaival, a bájos zsebtolvajjal, Mrs. Annabelle Bransford-dal (Jodie Foster) és Zane Cooper békebíróval (James Garner), amíg elérkezik a perc, és elkezdődik a mindent eldöntő játék...

"Akkor higgy egy nőnek, ha ló legel a sírján", és még sok hasonló magvas gondolatot oszt meg velünk Maverick a két órás játékidő alatt (amely úgy rohan el, mint egy pillanat, minimális üresjárat található az események sodrában), de mind közül a legnagyobb poén Danny Glover cameoja (akinek persze rövidke jelenete közben arra volt ideje, hogy elsüsse az "öreg vagyok én már ehhez" szófordulatot, ami nem maradhatott ki, hiszen a Halálos fegyver-széria alkotógárdája hozta össze ezt a filmet). Akkora lehetett a bulihangulat a forgatáson, hogy még az operatőr, a mi Zsigmond Vilmosunk is beugrott egy statiszta szerepbe, akárcsak a rendező, Richard Donner. Érződik a filmen, hogy mindenki jól érezte magát a kamerák előtt és mögött, nem vették magukat túlságosan komolyan, miközben beleadtak apait-anyait ebbe a könnyed vígjátékba.

Csavar csavart követ ebben a szövevényes sztoriban, mégsem tűnik izzadtságszagúnak a végeredmény (habár a végét egy picit túltolták az alkotók, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen), ami rá is fér a történetre, mert lássuk be, kellett a felvezetés ehhez az amúgy nem túl izgalmas kártyacsatához, amit egyértelmű volt, hogy csak Maverick nyerhet meg. Nem gondolták túlságosan túl ezt a filmet, fogták a Halálos fegyver-sorozat sikert hozó sablonjait (dögös szöveg, akció, érzelmek), Danny Glovert lecserélték Jodie Fosterre, megspékelték egy jó kis westernhangulattal, némi apa-fiú vetélkedéssel, és máris indulhatott a forgatás. Nem kis fegyvertény, hogy a viszonylag hosszú játékidőt sikerült igen pörgősen kitölteni, az unalom kizárt, mindvégig tudja hozni a szórakoztató hangulatot a film.

Mel Gibson tökéletes választás volt a főszerepre, látható élvezettel bújt bele a kártyafüggő csibész karakterébe, ahogyan mondani szokták, még a szeme sem állt jól az akkoriban karrierje fénykorát élő színésznek. Jodie Foster szintén lubickolt a szerepében, bájosan kacér volt, miközben olyan elbűvölően volt romlott, hogy nem lehetett rá haragudni, kiválóan kiegészítette a sármos főhőst. James Garner hozta az igazi westernstílust, James Coburn, Graham Greene, Alfred Molina, és megannyi más szereplő szintén hozzáadta a saját részét a rendkívül vicces végeredményhez.

A westernfilmek között kevés a jó vígjáték, ez azonban az, köszönhetően a remek forgatókönyvnek, a pergő dialógusoknak, a kiváló szereposztásnak, a jó rendezőnek és persze operatőrnek. Gátlások nélkül szabadjára engedték a szereplők a bennük rejlő komikusi vénát, nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy hátradőljünk, és jókat nevessünk ezen a helyre kis mozin, amin nem fogott az idő. Lóra és kalandra fel!

8/10

A Maverick teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.