A filmkritikusok közül kevesen emelkednek abba a magasságba, hogy világszerte ismert legyen a nevük. Roger Ebert volt a kivétel. Hosszú évitzedeken át írta le, mondta el a véleményét egy-egy alkotásról, a neve fogalom lett a szakmában. Rajongott a moziért, hihetetlen mennyiségű filmet látott, tanított, és könyveket is írt. Jómagam egyáltalán nem viseltetek ájult imádattal iránta (eléggé érett személyiség vagyok ahhoz, hogy megbízzam a saját ítéletemben), de nyilván nagyon kíváncsi voltam arra, hogy melyik az a 100 film, amelyet kiemel a sok évtizedes termésből. Nos, azt kell mondanom, hogy túl sok meglepetést nem tartogat a könyv, mivel a szerző amerikai, természetesen ezek az alkotások vannak túlsúlyban, de azért néhány európai ínyencség is felbukkan, sőt pár dokumentumfilm is feltüntetésre kerül. Filmrajongóknak kötelező irodalom, ha másért nem azért, hogy viharsebesen összeállítsa azt a listát, amit még pótolnia kell a Roger Ebert által felsorolt alkotások közül.

Roger Ebert 1942-ben született, újságíró, filmtörténész, filmkritikus és forgatókönyvíró volt. 1967-ben kezdett a Chicago Sun-Times-nál, és 2013-ban bekövetkezett haláláig a munkatársa maradt. Ő volt az első filmkritikus, aki Pulitzer - díjat kapott, 1975-ben érte ez a megtiszteltetés a munkájáért. Nemcsak írt, tévéműsort is vezetett, népszerűségére az jellemző a legjobban, hogy ő a z első filmkritikus, aki csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán. 2002-től vívta a harcát a pajzsmirigy és nyálmirigy rákkal, a műtéti komplikációk miatt megnémult, és enni sem tudott, de ez nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is filmes témájú írásokat alkosson.

Mint minden válogatás, ez is szubjektív, a nagy klasszikusok természetesen mind helyet kaptak benne, minden műfajból a musical-en át a westernnel keresztül a drámáig. Ezek az alkotások Roger Ebert kedvencei, azon tehát véleményem szerint nem érdemes agyalni, hogy mi maradt ki belőle, sokkal inkább arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy megértsük belőle, miért is lehetett ekkora szaktekintély az író. Egyszerű, rendkívül stílusosan írta le a véleményét egy- egy filmről, közérthetően fogalmazott, mégis minden sorából sütött a végtelen tudáshalmaz, amelyre élete során szert tett a mozi világáról. Örök szerelemese maradt a gyöngyvászonnak, sok-sok évtized után is el tudta bűvölni egy-egy értékesebb alkotás, ilyen szempontból megmaradt amatőrnek, úgy tudott profin írni a filmekről, hogy mindvégig megőrizte gyermeki érdeklődését a mozi iránt.

Nagyon amerikai a könyv, vagyis nem kicsit hatásvadász és modoros, de ettől még lenyűgöző a stílusa. Nem mindig értettem egyet a világhírű kritikus véleményével, de ez természetes, hiszen egy film mindenkinek mást jelent egy adott életszakaszban, maga az író is többször kiemeli, hogy mennyire megváltozott a véleménye egy-egy alkotásról néhány évtized elteltével. Ábécésorrendben sorakoznak egymás után a filmek, érdemes elolvasni mindegyiket, és nem azért, mert annyira eltérnének a közvélekedéstől, hanem azért, mert rendkívül egyedien közelíti meg az alkotásokat, és nagyon erősen benne van a saját személyisége is az írásokban. Sok mindent megtudhatunk az íróról a kritikákat olvasva, még az is előfordul, hogy boldog nagypapaként írja meg az E.T kritikáját az unokáinak címezve.

Nem a szakmának szólnak az írások,hanem a közönségnek, nem kell unalmasan hosszú leírásokat olvasnunk a filmekről, 2-3 oldalban foglalja össze az író a véleményét, amelyből nagyon sok háttérinformációt is megtudhatunk az aktuális alkotásról. Számomra nagy élmény volt a könyv elolvasása, hiszen egy igazi szaktekintély véleményét ismerhettem meg, akiről nagyon sokat megtudhattam az írásain keresztül. Általában magas szintűek az írások, de mint mindenkinél, Ebert-nél is becsúsztak halványabb írásművek is, amelyet nyilván ki tudott volna hagyni a könyvből, ha akart volna, de mégsem tette, ezzel is bizonyítva, hogy ő is emberből van, nem guru, hanem egy igazi moziőrült, aki tisztában van a saját szakmai súlyával, de nem veszi magát végzetesen komolyan.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a filmeket, és kíváncsi arra, hogy Roger Ebert miért lett akkora világsztár a kritikusok között. Jó játék strigulázni, hogy hány darab hiányzik még a 100-as listáról (nekem azért még akad néhány:-)), itt az alkalom, hogy egy táblázatba szépen feljegyezzük magunknak, hogy mit kell még pótolni a klasszikusok közül. Igazi csemege ez a nem túl vékony kötet, érdemes rászánni az időt az elolvasására!

8/10