Ezen a héten sem fogjuk kapkodni a fejünket a sok ígéretes filmtől, ugyanakkor december 10-e egészen egzotikus felhozatallal szolgál: izlandi drámától egy animációs Poe-feldolgozásig gyakorlatilag mindenféle produkciót láthatunk majd. Úgyhogy ismét azok járnak jól, akik kedvelik az effajta filmes ínyencfalatokat, még akkor is, ha így jóval nagyobb eséllyel futhatnak bele egy gyenge alkotásba. Például akár rögtön első premierünk esetében is:
Az utóbbi időben meglepően kevés klasszikus karácsonyi film készült, de idén ezt az "örömöt" nem tagadták meg tőlünk a stúdiók, és elkészítették nekünk ezt az all-star vígjátékot. Azonban mintha kicsit túltolták volna már a nosztalgiafaktort, ugyanis a Káosz karácsonyra egytől-egyig ugyanazokat a kínos elemeket sorakoztatja fel, mint a zsáner összes darabja a 80-as évek óta, de még konkrétan olyan poénokat is fel lehet fedezni az előzetesben, amelyek tényleg 30+ éve kötelező szereplői ezeknek a műveknek. Karácsonyi hangulat ide vagy oda, nem biztos, hogy a legjobb ötlet ezt a produkciót megtenni a családi mozizás tárgyának...
A Kosok sokat merít két remekül megírt főhőséből, ugyanakkor nézője mindvégig kívülállónak érzi magát. Bővebben kritikánkban.
Ha nem is túlságosan gyakoriak, de viszonylagos rendszerességgel feltűnik egy-egy menekültekkel foglalkozó dráma a magyar mozikban, ezúttal pedig a tavalyi Berlini filmfesztiválon bemutatkozó osztrák-csecsen mű lett a győztes. A Macondo természetesen tartalmaz minden olyan elemet, amely megjeleníti a nyugati átlagember a kultúrák együttélésével kapcsolatos dilemmáit, de hogy ezen kívül pontosan mivel kívánja megragadni a nézője figyelmét, az nem világos. Valószínűleg ezért is hozták be így fű alatt majdnem két évvel eredeti premierje után.
Leginkább kísérleti vállalkozásnak mondható öt darab Poe-novellát összefűzni egy animációs film keretében, és hiába a rengeteg nagy név (például Lugosi Béla vagy Guillermo del Toro mint narrátorok), a Rendkívüli mesék is valószínűleg egy érdekes furcsaságként fog bevonulni a filmtörténelemben, nem pedig egy sokat emlegetett szuperprodukcióként. Arra kiváló lesz, hogy közelebb hozza Poe művészetét azokhoz, akik egyébként nem találkoznának vele, de természetesen elsődlegesen az író munkássága, illetve az effajta atmoszféra iránt érdeklődőknek ajánlható darab lesz ez.
Ron Howard legújabb alkotása szinte az utolsó pillanatban kapott egy szűk 1 éves késést, ami általában a legkevésbé sem jó jel (ld. Jupiter felemelkedése), így én is igyekeztem a minimálisra csökkenteni az elvárásaimat. Ugyanakkor ha ezt az egy baljós jelet félreteszem, minden esély megvan arra, hogy a rendező méltó munkával kövesse a remek Rush-t, és hogy egy kis életet vigyen a kalandfilm egyre inkább rozsdásodó műfajába. Még akkor is, ha az első kritikák nem dicsérik éppenséggel egyöntetűen...
