Vigyázat! A poszt nyomokban rosszindulatot, irigységet és modorosságokat tartalmaz! Létező személyekkel, oldalakkal (különösen a miénkkel) és a valósággal való bármilyen hasonlatosság kizárólag a véletlen műve! (Kivéve, ha nagyon találó vagyok, mert akkor nem).
Ha valaki egy kicsit is nyitott szemmel jár az internet filmekkel foglalkozó szegletében, akkor bizonyos törvényszerűségek és ismétlődések nem kerülhetik el a figyelmét. A trendek azonban nemcsak a filmvilágra vonatkoznak, hanem az ezekkel foglalkozó felkent és önjelölt szakértőkre is, így aztán idővel az is előfordulhat, hogy e jellegzetességek alapján kiderül, a különböző filmes bloggerek nem is annyira különböznek egymástól. Olyannyira nem, hogy 5 kategóriába a nagy részük tökéletesen besorolható, ezt pedig azzal bizonyítom, hogy (modorosan) leírtam nektek ezeket a bloggertípusokat, egy-egy rövid példakritikával illusztrálva a jellegzetességeiket, ezt követhetitek majd hétről hétre. Persze sokan vannak, akik azt mondják, hogy filmekről blogolni, sőt, önmagában blogolni is már modorosság, de akkor minek olvasod, köcsög? ők akkor kezelhetik úgy ezeket a posztokat, mint egy nagy meta-modorosságot.
A Filmesztéta Nyolcadikos többnyire egy jellemzően blockbustereken edződött tizenéves, aki a webkettő csodálatos lehetőségeinek kitárulásával felfedezte, hogy ő bizony a nagyvilággal is megoszthatja a véleményét. Sajnos a magyarórákon való nem figyelésnek ekkor érzi meg a hatását, mivel fogalmazni képtelen, így leginkább csak egy élőszóban sután előadott fogalmazványt fordít át írásba, esetlegesen még helyesírási hibákkal is megtűzdelve. Sok esetben minimális érdemi mondanivalója van csak, így a „kritika” 90%-a valójában egy olvasónapló-jellegű iromány lesz, amelyben a történetet ecseteli kíméletlenül hosszan és feleslegesen. De azért feltalálja magát: a Modoros Bölcsész sikerét látva rájön, hogy az idegen szavak szótárát felütve remekül lehet kozmetikázni a végeredményen. Rosszabb esetben az angol szakkifejezéseket próbálja magyaros írásmóddal használni. Még rosszabb esetben borzasztó humorral próbál valami stílust adni az írásának. Így áll elő az a fura elegy, hogy az írásai egyszerre tanúskodnak latinos műveltségről, viszont a hasonló kifejezések közé gyakran káromkodásokkal színezett, közönséges szófordulatokat ékel.
Általában nem jut tovább az agyonhájpolt mozisikerek elemzésénél, ugyanakkor mivel olvas máshol is kritikákat, ez rövid idő alatt megváltozhat. Hozzáteszem, sajnos az ízlése nem fejlődik hasonló mértékben, így aztán ez a jártasság kimerül abban, hogy a Kultúrsznob tetszési indexét követve dicsér néhány véletlenszerűen kiválasztott művészfilmet. Ennek köszönhetően fontos ismertetőjegye még, hogy mindenféle következetesség nélkül hol túlgondol filmeket, hol pedig csak felületesen fikáz. Elsősorban a hírnév motiválja, alapvetően az ő szempontjából tökmindegy, hogy filmkritikus-atyaúristenként vagy Messi rajongói oldal adminként találja-e ezt meg, így ismerősei között (de igazából bárkinél) gyakran kuncsorog kedvelésekért. Mivel a kritikaírásba fektetett energia és idő egyre kevésbé éri meg neki, bloggerkarrierje többnyire 3 hónap – 1 év közötti élettartamot húz ki, fő profilja hamar Facebook-oldalának menedzselése lesz, amelyet a más oldalakról lopott hírek és viccek posztolásával tart életben.
(Megjegyzés: Kultúrsznobok körében a közmegegyezés részét képezi, hogy az első Filmesztéta Nyolcadikos megjelenésével nyíltak meg a pokol kapui, és halt meg végérvényesen a filmkritika, amelynek írását éppen emiatt csak a különböző arra érdemes személyeknek – értsd: nekik maguknak - lenne szabad művelniük.)
(Megjegyzés2: Rossz nyelvek körében terjednek olyan pletykák, hogy igazából minden filmblogger ezt a típust képviselte kezdeti életszakaszában, a szerencsésebbek akkor, amikor még nem létezett internet, a többiek pedig azóta is nagy erőkkel igyekeznek eltüntetni kezdeti szárnypróbálgatásaikat a világhálóról. De egy magára valamit is adó filmblog-olvasó nem dől be az ilyen híreszteléseknek, ugye???)
Példa:
Harcosok klubbja
Nagyon szeretem Brad Pitt filmjeit, mert ez az aktor olyan jó performanszokkal örvendeztet meg minket mindig. Így van ez a Harcosok klubbja című filmbe is, ahol olyan fontos dolgokat mond, mint hogy nem a pénztárcád tartalma vagy. A film arról szól, hogy egy fickó (Edward Norton) álmatlanságban szenved, ezért elmegy mindenféle gyűlésekre, ahol amputált heréjű emberek ölelgetik. Aztán amikor felrobban a lakása, elköltözik egy Tyler Durden nevű archoz, akivel szappant csinál és verekszik. Ebből lesz a harcosok klubbja, ahol mindig verekszenek. A film tehát azért jó, mert tele van kurva jó filozófiával és még van a végén egy állat fordulat is. Hát tesó, én azt hittem, beszarok, amikor megláttam, milyen impresszív narratív zárással rukkolt elő ez a mű. Szóval nézzétek, mert király!
A továbbiakban is szeretném fenntartani az "Akasztják a hóhért" jelleget, úgyhogy a kommentek között kiegészítésként a modoros filmblog-kommentelők kategóriáit várnám, már csak azért is, mert a reményeim szerint az utolsó posztban majd ebből lenne egy gyűjtés. (Tehát még akár 5 perc hírnév is várhat rád, ha jót írsz) Természetesen ha valamelyik kolléga magára ismert a fentiekben és meg akar sértődni, azt is szívesen fogadjuk, úgyhogy hajrá mindenkinek!
