
A történetet nem írnám le, feltételezem, hogy azt mindenki ismeri - aki pedig nem, az mindenképp olvassa el, fent van az interneten, rövid, és nagyon jó.
A film kettős szerkezetű. Alapból van az eredeti történet, illetve a készítők által e mellé kreált külön, új saját sztori, mintegy aktualizálásként és kiegészítésként, hogy “maibb” legyen. Ez alapvetően okosan lett összegyúrva, a kettő szépen egymásba simul. A két szál elmesélése kétféle képi megoldással is van tálalva, az eredeti mese egyszerűbb, rajzosabb, papírfigura-szerű szereplőkkel, sok, az eredeti könyvből konkrétan átemelt elemmel. Ez egy nagyon jó ötlet volt, kiváló hangulatot ad. Az új, saját történet pedig modernebb animációs megoldással készült, viszont még ez is egyszerű a mai technikai megoldásokhoz képest. Az, hogy ez mennyire volt szándékos, nem tudom, de a készítők kiválóan pótolták a lehetőségeket művésziességgel és kreativitással, maximálisan sikerült kihasználni ezt a stílust. Az eredeti történet nagyszerűségét nem kell ecsetelnem, jól van elmesélve (bár vannak belőle kihagyva részek, vannak amelyekhez pedig picit hozzátettek), a második sztori hasonlóképp, csak egy nagyobb hiányosság merült fel bennem. Ezekről később.
Még egy technikai észrevétel: annak ellenére, hogy Mark Osborne rendezte a filmet, akinek nem kifejezetten művészi alkotásokból áll az eddigi életpályája (és akkor még finoman fogalmaztam), a film komolyan vételét és az adaptációval kapcsolatos ambíciókat a már említett művészi képi világon túl a stáblista is érzékelteti. Rengeteg olyan név van, akik alapból már egyedül is elvinnének egy-egy filmet a hátukon, elég lenne csak a nevüket felírni a plakátra.

Ami viszont még a lehető legobjektívebben szemlélve is mindenképp negatívum, az a néhol ugráló narratíva, a furcsa történetvezetési ív, illetve a gagyibb megoldások a humor terén, és egy-két jelenet animációjában. Ezeket nem tudtam megítélni, hogy pontosan honnan eredhetnek, de talán abból, hogy itt-ott nem sikerült tökéletesen lavírozni a felnőttes és a gyerekes összetevők között. Viszont egy sablonos, megszokott ívvel meg lehet, hogy sokkal rosszabbul jártunk volna. Plusz az, hogy egy-egy szereplő fontosságának sokkal nagyobb hangsúlyt adott a film, és ezzel másoktól időt vett el (vagy éppen kihagyott), az a nézőknek hiányérzetet okozhat.
Ettől függetlenül még tartom magam ahhoz az állásponthoz, hogy a 2015-ben vásznakra vitt A kis herceg méltó adaptációja és ezáltal jó kiegészítése Exupéry művének. Komolyan veszi a könyvet, jól megfogja az eredeti lényegét. A sajátos ötletei miatt lehet, hogy némely nézőknek nem fog annyira tetszeni, vagy esetleg hiányérzete lesz egyeseknek (egyébként teljesen jogosan), viszont még őket is kárpótolni fogja az, hogy a film körülbelül fele így is nagyon hű az eredetihez. Nekik azt ajánlom, hogy vegyék elő újra a kis könyvecskét, azzal nem lehet melléfogni, és mindig megéri.
8,5/10
A kis herceg teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán