1972-ben egy tragikus, és azóta hírhedté vált repülőgép-baleset történt az Andokban. Az uruguay-i rögbicsapat rokonok és barátok kíséretében indult útnak Chile felé, ám többek között a nem túl kecsegtető időjárási körülményeknek köszönhetően a pilóták elvesztették az uralmat a gép felett. Többen halálos sérüléseket szenvedtek, mások napokkal később vesztették életüket, az életben maradtak pedig élelem híján a túlélés érdekében arra kényszerültek, hogy halott társaik testéből táplálkozzanak, amíg segítséget nem tudnak szerezni.

Bő húsz évvel a tragédia után Frank Marshall rendezett játékfilmet a '72-es események alapján, ami összességében ugyan nem rossz, de azt sem lehetne rá mondani, hogy méltó módon állítana emléket az esetnek.

Lehet ez az én hibám, de az Életben maradtak hangvételére és stílusára nem voltam felkészülve, legalábbis arra nem, amit végeredményben kaptam. Kiindulva magából a film alapjául szolgáló eseménysorozatból, én személy szerint valami lélekőrlő, elgondolkodtató, mély drámára számítottam, amiben fontos szerepet játszanak a különböző erkölcsi és morális kérdések. Ehelyett nyugodtan mondhatom, hogy Marshall tulajdonképpen egy legényes kalandfilmet faragott ebből a sztoriból, amit lehet, hogy csak én kezelek a kelleténél érzékenyebben, de véleményem szerint ez a fajta hangvétel bizonyos szinten a meggyalázását és kiárusítását jelenti a 43 évvel ezelőtt történteknek. A túlélők helyében biztos nem lennék elragadtatva, ha ilyen fajta filmet forgattak volna életem egyik kulcsfontosságú időszakáról.

Példának okáért a drámaibb pontokon játszi könnyedséggel, mindössze percek alatt túllendül a film, mintha azok csak töltelékként funkcionálnak, holott ennek pont fordítva kellett volna történnie. Érzésem szerint az elgondolkodtatóbb, szívbemarkolóbb pontokat célszerűbb lett volna előtérbe helyezni. Amikor a túlélők élelem híján megvitatják a kannibalizmus kérdését, nem ölel fel öt percnél többet, de a különböző haláleseteket is úgy kezelték a készítők, mintha csak úgy megtörténtek volna. Itt hangsúlyozom ki még egyszer, hogy egy sportcsapat, valamint az őket elkísérő rokonok és barátok utaztak a gépen, ehhez képest néha kapunk egy egymondatos beszólást arról, hogy "édesanyám meghalt". Kicsivel több komolyságot várna el az ember, már csak azért is, mert az indokoltnál jóval több a poénkodás, a laza jelenet, ami sokkal inkább egy izgalmas kalandtúraként mutatja be a túlélők küzdelmét, mintsem egy embert próbáló harcként. A színészeken viszont semmi nem múlott. Marshall attitűdjének köszönhetően olyan nagyon nem is kellett magukat megerőltetni, de hozták a kötelezőt, többek között a megdöbbentően fiatal Ethan Hawke-kal. 

Frank Marshall letett egy iparosmunkát 1993-ban az asztalra, csak éppen a témamegközelítésnél nyúlt nagyon mellé. Ettől függetlenül nézhető film, de jobban esett volna, ha kicsit szenvedősebbre veszi a figurát.

6/10

Az Életben maradtak teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán