Számomra az év egyik legbaljósabb projektjének tűnt az új Terminátor-film. Az első két rész a mai napig működőképes, ráadásul a Megváltással sikerült legutóbb eléggé mellényúlni. Ritka kivételek azonban akadnak a filmvilágban. Noha nem lett egy mestermű a Genisys sem, mégis elég volt néhány apróság ahhoz, hogy elégedetten jöjjek ki a moziteremből.
2029-ben John Connor (Jason Clarke) vezeti az embereket a gépek ellen folytatott ádáz küzdelmekben. A SkyNet terjeszkedik, és a világ pusztulását akarja elhozni, ezért a fiatal katona (Jai Courtney) visszamegy a múltba, hogy megvédje Sarah Connor-t (Emilia Clarke), egyúttal pedig a SkyNet Genisys névre hallgató, világpusztító programját is megsemmisítse.
A sztori egyáltalán nincs túlgondolva, de a faék egyszerűségű hangvétel volt a Genisys egyik legerősebb ütőkártyája. Alan Taylor filmje nem több egy egyszerű nyári blockbuster-nél (amihez azért hozzáteszem, hogy az alkotók nem voltak restek igényes munkát letenni az asztalra), nem akar Terminátor-klasszikussá érni, nem megy bele mély filozofálgatásokba, egyszerűen csak elvan a maga kis világában. A történetvezetés ráadásul nagyon lendületes, relatíve rövid idő alatt elég sok minden történik, alig ül le a tempó egy-egy üresjárat erejéig, így a szkeptikus nézők sem fognak unatkozni. Ami a látványt illeti, csillagos ötösre vizsgázott a Genisys! Az akciójelenetek dinamikája megkapó, a harcjelenetek ötletesen vannak koreografálva, és valahogy az volt az érzésem, hogy minden látványelem a helyén van.
A jó öreg Schwarzi-t hatalmas öröm volt ismét Terminátorként látni. Önreflexíven, közben mégis komolyan vehetően adja elő a figurát, számos jó poén és utalás köthető az ő nevéhez, illetve jelenlétéhez. A stáb legkiemelkedőbb tagja számomra egyértelműen a Trónok harcából jól ismert Emilia Clarke volt. Nagyon testhezálló szerepet kapott, és a fiatal színésznő meg is tudta a tehetségét csillogtatni. Jai Courtney jelenlétét viszont továbbra sem értem a mainstream filmek körül. Csapnivaló az alakítása, látni rajta, hogy erőlködik, de egyszerűen ez az ember képtelen arra, hogy érzelmeket ültessen az arcára. Egy kisebb mellékszerepben még JK Simmons is feltűnik, viszont az ő karaktere teljesen felesleges volt. Végig az volt a benyomásom, hogy csak azért kellett a filmbe egy ilyen szereplőt beleszuszakolni, hogy egy újabb nagyobb név ékesítse a stáblistát.
A hangulattal sem volt komolyabb gond. A forgatókönyvírók nem féltek jó pár poénos jelenetet és párbeszédet bepakolni a filmbe, de azért a Genisys így is a komorabb stílust képviseli. Laikus nézők számára viszont nem feltétlenül ajánlom Alan Taylor moziját. Élvezhető a Terminátor-filmek ismerete nélkül is a Genisys, de egy halom easter egg, és utalás tűnik fel, amik szintén a pozitív élményhez tesznek hozzá. A filmzene viszont bántóan sablonos lett. Önmagában nézve nagyon igényes, szép score-t kapott a film, de kezdek már megcsömörleni attól, hogy minden látványmoziban az epikusan dübörgő vonósnégyest lehet hallani.
Ha az ember alacsonyan hagyja az elvárásait, akkor kifejezetten üdítő filmként hathat a Genisys. Persze nem szabad elfelejteni, hogy egy tipikus nyári blockbuster-ről van szó, ezért a józan gondolkodást nem árt otthon hagyni, még mielőtt elindulnátok a moziba. Így talán a Coelho-színvonalú bölcsességek sem fognak olyan fájdalmasnak tűnni. Az mindenesetre tiszteletre méltó, hogy a Genisys nem gyalázta meg, és nem űzött gúnyt az elődökből. Abszolút fogyasztható darab.
7/10
A Terminátor: Genisys teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
